Bódog: „Ha elmondom a véleményemet...” – pedig ő aztán elmondja

„HA ELMONDOM…” – BÓDOG TAMÁS NYILATKOZATAI

„Ha elmondom a véleményemet, nemhogy eltiltanak, egyenesen lecsuknak! Mindenki láthatta, mi történt, kezd egy kicsit sok lenni ez az egész…” – nyilatkozta a 3–1-es hazai győzelemmel záruló DVSC–DVTK találkozó után a vendégek vezetőedzője, Bódog Tamás, aki Berke Balázs játékvezető ténykedésére célzott, aki 1–1-es állásnál nem fújt le egy súlyos, debreceni szabálytalanságot, ami után megszerezték a vezetést a hazaiak. Utóbbit megválasztottuk a hét legrosszabb bírói ítéletének (erről lejjebb részletesebben), most viszont Bódog korábbi nyilatkozataiból idéznénk.

Mert bár a DVTK vezetőedzője a fent idézett interjúban próbálta visszafogni magát, az elmúlt fél év tapasztalata azt mutatja, témától függetlenül mindig felvállalja a véleményét. Őszintén beszél a saját csapata és játékosai teljesítményéről, nem derogál neki elismerni, ha az ellenfél jobban futballozik, nem köntörfalaz, ha a játékvezetőkről van szó, de kész elismerni a saját felelősségét is.

Ritka bátor húzás volt Bódog részéről, amikor a kényelmesnek tűnő, Bröndby-másodedzői pozíciót feladva márciusban elvállalta a DVTK irányítását. A csapatot, még ha szerencsés körülmények között is – az ellenfelek sorozatos botlásainak is köszönhetően – sikerült benntartania, a nyilatkozataiban visszaköszön az a szókimondó, a problémákat nem takargató stílus, amit az edzői szakmát a hozzá hasonlóan Németországban (is) tanuló Dárdai Páltól már láthattunk az elmúlt években.

Jöjjenek is a Bódog-nyilatkozatok – válogatás az elmúlt néhány hónapból.

„Ha elmondom a véleményemet, akkor lecsuknak” – DVSC–DVTK 3–1 (8. forduló)

„Mit lehet ilyenkor mondani? Nem futballoztunk rosszul, voltak lehetőségeink, de nem tudtuk pontosan végigvinni az akcióinkat, a hajrában pedig a DVSC gólokat szerzett, így megérdemelten nyert. Ha elmondom a véleményemet, nemhogy eltiltanak, egyenesen lecsuknak! Mindenki láthatta, mi történt, kezd egy kicsit sok lenni ez az egész…” – mondta a debreceni bajnoki után Bódog Tamás, a DVTK vezetőedzője.

„A második gól előtti szituáció nyilvánvalóan kulcspillanata volt a mérkőzésnek, ám nem szeretnék ezzel foglalkozni – folytatta a szakember. – Sokáig sikerült megvalósítani a tervünket, jó tempóban zajlott a meccs, de nagyon rossz érzés, hogy végül annyi maradt nekünk, hogy tanuljunk ebből a mérkőzésből is. Talán a minőség hiányzott elöl a játékunkból, ezért nem tudtunk nyerni.”

„Mindenki hibázhat” – Újpest–DVTK 1–1 (6. forduló)

„A csapatom jobban játszott a hazaiaknál, úgyhogy elajándékoztunk két pontot – kezdte a DVTK trénere, Bódog Tamás, majd megkérdezte, hogy lesgyanús góllal egyenlített-e az Újpest, amire igennel válaszoltak az újságírók.

„Nem baj, ez benne van, mindenki hibázhat. Igazság szerint már korábban le kellett volna zárnunk a mérkőzést. Megvoltak erre a lehetőségeink, úgyhogy ki kell elemeznünk, miért nem sikerült.”

„Fájó vereség, de fájjon is” – Balmazújváros–DVTK 4–0 (4. forduló)

„Fájó vereség, de azt mondom: fájjon is! Egy-egy vereségből rengeteget lehet tanulni, az ilyen súlyos kudarcnak is vannak tanulságai. Röviden már beszéltem is erről a játékosoknak, persze lesz majd hosszabb elemzés. Egyértelmű, ha nem sprintelünk, ha nem nyerjük meg a párharcokat, ha olyan butaságokat követünk el, amelyek eddig nem voltak jellemzők ránk, annak ez a vége. Kíváncsi vagyok az adatokra, hány százalékban veszítettük el a párharcokat és mennyit sprinteltünk. Most rengeteget hibáztunk. Ha valaki nem úgy megy bele a párharcba, mintha az élete múlna rajta, nem tud felülkerekedni az ellenfelén. A Balmazújváros agresszívabban játszott, mi lassúak voltunk, ők gyorsak – ennek nem is lehetett más a vége.”

„Aki csere, az mutassa meg, hogy hülye az edző” – Haladás–DVTK 0–3 (3. forduló)

„Nem azért ül valaki a kispadon, mert gyengébb annál, mint aki a pályán van – mondta a szakember a jól sikerült cserék kapcsán, hiszen a diósgyőriek mindhárom cserejátékosa jól futballozott. – Aki csereként lehetőséget kap, mutassa meg, hogy hülye volt az edző, hogy nem tette a kezdőbe! Nos, Tóth Barnabás sárga lapja miatt elővigyázatosságból váltottunk, és a görög légióssal is elégedett voltam, de arra gondoltunk, hogy Nono gyorsítani tud a támadójátékunkon. Ugrai Roland pedig különösen motivált volt, hiszen korábbi csapata ellen játszhatott, ráadásul egy héttel ezelőtt Kispesten hozott egy rossz döntést, de ezt most abszolút feledtetni tudta.”

„Könyörgök, ez az NB I” – Bp. Honvéd–DVTK 2–2 (2. forduló)

„Szerencsés találattal egyenlítettünk az utolsó pillanatokban. Nyilván a bajnok otthonában nagyon jó pontot szerezni, de van hiányérzetem. Abban bízom, hogy a játékosaimat még inkább bosszantja, hogy elveszítettünk két pontot. Sokkal többet kellett volna birtokolnunk a labdát, hogy uraljuk a középpályát. Ráadásul az összes szabadrúgásunkkal és szögletünkkel fejbe rúgtuk az első embert. Pedig magas játékosaink vannak, erre készültünk. Könyörgök, ez az NB I! Nem lehet egyszer odarúgni rendesen a labdát?”

„Le a kalappal a Honvéd előtt, labdarúgói jobban játszottak, többet futottak, többet küzdöttek. A küzdőszellemet hiányoltam a csapatomból, amellett, hogy akartak – hozzáteszem, nem azzal van a gond. De ilyen bután, amiket csináltunk, hogy négy-öt ember áll vonalban és nem lehet senkit sem megjátszani…”

„Magyarországon már fél siker…” – Vasas–DVTK 0–2 (1. forduló)

„Futómennyiségben sokat javultunk, de Magyarországon már az is fél siker, ha tud és bír futni egy csapat. Dinamikában nagyon le vagyunk maradva az európai középmezőnytől, és az az együttes, amely kilencven percen át tud futni, sprintelni, ütközni, bármelyik ellenféllel szemben esélyes.”

Bódog az újpesti stadionbezárásról

Az újpesti 1–1 után a következőképp reagált a „rossz volt-e nézők nélkül játszani?” kérdésre:

„Igen. A mi szurkolóink semmit nem csináltak, mégis megbüntették őket. Ha ez a stadion kéthetente be lesz tiltva, akkor belenyúlnak az esélyegyenlőség elvébe. Hiszen ha az Újpest otthon mindig zárt kapus meccset játszik, akkor reagálni tud erre a helyzetre, mert megszokja. Nekünk ez egy vadiúj történet volt, és ez igaz lesz a többi csapatra is. Ez nem biztos, hogy fair.”

Őszinte kritika a játékvezetőről (az előző idény végén, miután a DVTK a DVSC-től elszenvedett 3–1-es vereség ellenére bennmaradt az NB I-ben):

„Először is köszönjük Csertői Aurélnak és a Paksnak azt, hogy odatették magukat, és bennmaradtunk a segítségükkel. A másik, amit mondanék: az eredmény katasztrófa, azt nem kell ecsetelni, de úgy gondolom, játékban ott voltunk, helyzeteink voltak. Nem akarok és nem is szoktam a bírókkal foglalkozni. Könyörgök, kettő-nullánál én a kispadról, hetven méterről látom, hogy tizenegyes. Nem lehet befújni? Ha valakinek tíz kiló súlyfeleslege van, akkor ne vezessen NB I-ben! Ha nem ér oda és nem tud odafutni, nem tudja követni a játékot és amellett… Á, hagyjuk, mindegy, bennmaradtunk…”

A saját játékosokról:

Makrai Gáborról – „Hát akkor, ja…”

Bejön egy huszonegy éves gyerek, és arra nem képes, hogy sprinteljen dinamikusan? Hát, akkor ja… És azt hittük, hogy jó felkészülést csináltunk. Na, nem baj” – nyilatkozta lemondóan.

„Fáradt volt” – válaszolt nem kevés iróniával a hangjában arra a kérdésre, hogy miért nem sprintelt a cserejátékos, majd azért tompított a Makrai Gábor felé intézett kritikáján.

„Csereként mindig nehéz beállni. De ezt most nem rá kell kihegyezni, most csak egy példát mondtam. Nehogy itt szétszedd nekem a gyereket. Semmi bajom nincs vele. Megvan a lehetőség jövő héten jobban csinálni.”

Bacsa Patrikról – „Ha valaki az NB III-ban is a leggyengébb, mit csináljak?”

„Nem szívesen foglalkozom játékosokkal név szerint. Volt rá példa, de tudom, hogy nem szerencsés. Hallom azért azokat a hangokat, hogy Bacsa Patrik így, Bacsa Patrik úgy – idézte az amigeleken.hu diósgyőri szurkolói portál Bódog Tamást. – Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy edzésen bizonyítson, odakerüljön, és meghatározó szerepet játsszon a csapatban. Bacsa Patrik az előző bajnokságban nem volt itt a csapatnál, az NB II-ben volt, ahol semmilyen szerepet nem játszott, kiegészítő ember volt. Valószínűleg nem véletlenül. Visszajött, megkapta a lehetőséget. Én úgy gondolom, hogy ha valaki az NB II-ben nem játszik meghatározó szerepet, és visszajön egy NB I-es csapathoz, akkor meg kell dögölnie a pályán edzésen is, hogy bizonyítsa: a tavalyi év egy kisiklott év volt, és örüljön neki, hogy megkapta a lehetőséget arra, hogy egy NB I-es csapattal edzhet. Oláh Bálint esetében ugyanígy volt, nála azt mondom, hogy ez megtörtént, Patrik esetében nem. Ha valaki visszamegy az NB III-as csapatba játszani, és ott heteken át azt hallom az edzőktől, hogy a leggyengébb ember, akkor azzal mit csináljak? Rakjam be? Vannak még előtte bőven. Ott van Makrai, Ugrai, Ternován, és ha olyan teljesítményt nyújt az edzéseken, akkor ott van ő is a következő sorban.”

A saját hibájáról:

Júniusban egy szerencsés kimenetelű balesetnek is részese volt Miskolcon, az Újgyőri főtéren: a stadion felé igyekvő Bódog Tamás egy villamossal koccant. Személyi sérülés nem történt.

„Én vagyok a hibás – mondta a Nemzeti Sportnak a DVTK labdarúgócsapatának vezetőedzője. – Ezerkétszáz kilométert vezettem, már csak kettő hiányzott, hogy célba érjek, de nem voltam kellően figyelmes, nagyon sajnálom. Azonnal elismertem a felelősségem. A legfontosabb, hogy senkinek nem esett semmi baja, de az biztos, hogy még jobban kell figyeljek majd a volán mögött.”

A HÉT LEGROSSZABB JÁTÉKVEZETŐI DÖNTÉSEI

A hét eleji, bajnoki visszatekintéseinkben általában ritkán foglalkozunk a játékvezetőkkel, viszont a múlt héten két olyan, az aktuális mérkőzést döntően befolyásoló hibával találkozhattunk, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

A DVSC–DVTK mérkőzés játékvezetője, Berke Balázs lapunktól a nagyon alacsonynak számító 4-es osztályzatot kapta. „A mérkőzést döntően befolyásolta a második debreceni gól előtt, mert nem fújta le Varga Kevin szabálytalanságát, továbbá több esetben rossz döntést hozott a mérkőzésen” – értékeltük teljesítményét a Nemzeti Sport szombati számában, és ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy Varga, akár piros lapot is kaphatott volna, mert sérülésveszélyes volt a megmozdulása. Márpedig, ha kiállítják, és nincs a debreceni gól, akkor már teljesen más mérkőzésről beszélünk…

Ahogy más lehetett volna a Paks–Honvéd (2–2) meccs végeredménye is, ha a vendégek javára nem ítéli meg Kadima Kabangu gólját, aki kézzel vette maga elé a labdát, de nem ez volt Pintér Csaba játékvezető egyetlen hibája a mérkőzésen.

„Képtelen volt kézben tartani a meccset, több nagy hibája is volt, a hajrában Akeem Latifut is kiállíthatta volna. A lelátóról úgy tűnt, Papp Kristóf lesről juttatta vezetéshez a Paksot, Kadima Kabangu pedig kézzel ért a labdába az egyenlítő gól előtt” – írtuk vele kapcsolatban a Nemzeti Sport hétfői számában.

A HÉT LABDASZEDŐI

A Mezőkövesd–Balmazújváros meccs hajrájában történt, hogy a vendégek balhátvédje, Eke Uzoma nehezményezte, hogy lassan kapta vissza a labdát a labdaszedőtől, akit a nigériai légiós a meccs hevében alaposan leteremtett. Ezen a kissrác el is pityeredett, és a lefújás után Uzoma azonnal megkereste a fiatal mezőkövesdi labdaszedőt, Tóth Gergőt, akit egy közös fotóval és egy dedikált balmazújvárosi klubzászlóval ajándékozott meg.

Ha pedig már labdaszedők, akkor emlékezzünk meg az Újpestről, amely a klub U19-es női csapatának tagjait jelölte ki a labdaszedési feladatokra a Puskás Akadémia elleni mérkőzésre. Nagy kár, hogy zárt kapuk előtt rendezték a mérkőzést, a lila-fehérek akciója ugyanis nézők előtt biztosan nagyobb visszhangot kapott volna.

A HÉT MEGLEPETÉSEMBERE

Lázár Pál. A Mezőkövesd hatszoros válogatott jobbhátvédje nem az a kimondott gólzsák, sőt, a technikás, pengés megmozdulások sem különösebben jellemzőek rá. Ennek ellenére, a Balmazújváros elleni mérkőzésen jobbhátvédektől kevéssé megszokott megoldást választott, amikor egyenlített – még akkor is, ha a gólhoz szüksége volt Horváth László kapus közreműködésére is. Lázár ráadásul néhány perc múlva még egy gólpasszt is kiosztott a 2–2-re záruló találkozón. A 29 éves védő szombati teljesítménye után elmondhatja magáról, hogy immár több élvonalbeli gólja van, mint piros lapja. Ez volt ugyanis a 160. NB I-es mérkőzésén a negyedik bajnoki találata az eddig háromszor kiállított védőnek, aki legutóbb csaknem három évvel ezelőtt, még a DVSC játékosaként a Pápa ellen volt eredményes.

A HÉT VISSZATÉRŐJE

Németh Márió. A Haladás középpályása tavaly októberben, a Mezőkövesd elleni bajnokin szenvedett keresztszalag-szakadást, és olyan szerencsétlenül járt, hogy gyulladás keletkezett a térdében, ezért csak másfél hónappal később decemberben tudták megműteni. A 22 éves Németh csaknem 10 és fél hónap után a Videoton elleni találkozó 33. percében lépett ismét pályára az élvonalban. Két perccel később – gyakorlatilag második labdaérintéséből – megszerezte a vezetést csapatának. Más kérdés, hogy a fehérváriak a második félidőben megfordították a mérkőzést, így Németh öröme érthetően nem volt felhőtlen a találkozó után, amikor kollégánknak nyilatkozott.

A HÉT JUBILÁNSAI

Asmir Suljic. Az elmúlt fordulóban századik alkalommal lépett pályára az NB I-ben a Videoton bosnyák-magyar középpályása, aki jó játékkal és egy gólpasszal járult hozzá csapata 3–1-es sikeréhez. A magyarországi pályafutását az Újpestben kezdő, a lila-fehérekkel 2014-ben Magyar Kupát nyerő Suljic két évvel ezelőtt került a Videotonhoz, amellyel két bajnoki ezüstérmet szerzett eddig. A 26 éves Suljic ebben a szezonban eddig az NB I gólpasszkirálya, az eltelt nyolc forduló alatt hat előkészítéssel vétette észre magát, ami pont a duplája, mint amit bárki más összegyűjtött eddig – a gólpasszlista második helyén nyolcas holtverseny van a három asszisztig jutók között.

Pintér Attila. A Puskás Akadémia FC vezetőedzője az Újpest ellen 200. alkalommal dirigálta aktuális csapatát az NB I-ben. A szakvezető jubileumával külön cikkben is foglalkoztunk, melyet itt olvashat!

A HÉT VETERÁNJA

Szabó Zsolt. Az idén 45 éves sportember 1996. szeptember 7-én, azaz 21 (!) éve és négy napja egy Vác–Pécsi MFC (5–0) mérkőzésen mutatkozott be az NB I-ben – a jelenleg az élvonalban játékvezetőként dolgozó összes kollégájánál korábban. A civil foglalkozását tekintve pénzügyi elemző játékvezető eddig 312 élvonalbeli mérkőzésen dirigált (ezzel rekorder az NB I-ben), a 8. fordulóban a Paks–Honvéd mérkőzésen alapvonali játékvezetőként működött közre.

SZABÓ ZSOLT ELSŐ NB I-ES MECCSE DISZTL PÉTER BRAVÚRJAIVAL ÉS POTYÁJÁVAL

Ha már a jelenlegiek közül legrégebben bemutatkozott élvonalbeli bírót említettük, akkor érintsük a másik végletet is: a legutóbbi újonc az élvonalban Karakó Ferenc volt, aki 2015. április 4-én mutatkozott be (Győr–Kecskemét 1–1). Ilyen hosszú szünetre két játékvezetői bemutatkozás között az élvonalban meglehetősen régen volt példa. A jelenleg két év és öt hónapnál tartó, és még futó sorozatnál hosszabbat, legutóbb az ötvenes évtized végén találtunk a vonatkozó adatbázisokban: Horváth János 1959. szeptember 20-án a Diósgyőr–BVSC (1–1) meccsel bemutatkozott az élvonalban, majd egy nap híján két és fél év múlva jött a következő debütáló bíró az NB I-ben Radó János személyében az 1961. március 19-én lejátszott Szeged–Dorog (2–1) mérkőzésen.

TOVÁBBI LEGEK…

A hét legjobb teljesítményét a 21 éves, debreceni Varga Kevin nyújtotta, aki szezonbeli harmadik bajnokiján megszerezte a második gólját, ráadásul 2–1-es hazai vezetés után még egy gólpasszt is kiosztott Haris Tabakovicnak a DVTK elleni bajnokin. Más kérdés, hogy a Loki második találata (Takács Tamás gólja) előtt akár ki is állíthatták volna a már említett durva becsúszásáért, ám a játékvezető le sem fújta az esetet…

A hét cseréje és a hét gólja is a DVSC-hez kötődik. Előbbi cím Takács Tamásé lett, aki négy perccel a beállását követően, a 85. percben talált a DVTK kapujába, csapata ezzel szerezte meg a vezetést. A hét legszebb gólja a 3–1-es végeredményt beállító, korábban amúgy szintén csereként pályára lépő Haris Tabakovicé, aki 18 méterről csavart a bal felsőbe.

A hét debütánsa a ferencvárosi Joseph Paintsil, aki augusztus végén érkezett az FTC-hez, majd a Vasas elleni bajnokit rögtön végig is játszotta, sőt, 0–1 után ő egyenlített. Ezzel ő lett a Ferencváros történetének második, míg az NB I történetének a 11. ghánai légiósa, egyúttal a második ghánai gólszerzője – az ugyancsak ferencvárosi, belga-ghánai Stanley Aborah után – a magyar élvonalban.