Hazai pálya: előny? – Thury Gábor jegyzete

A szombati labdarúgóbajnoki fordulót követően felvetődik az emberben a kérdés: előny-e a hazai pálya? A hat mérkőzés egyikén sem nyert a pályaválasztó csapat, két döntetlen mellett négy vendéggyőzelem született.

Jó, ebben a bajnokságban nem ritka, hogy az elöl álló együttesek azért sem érezhetik magukat otthon, mert nem a saját stadionjukban játszanak. A 11. fordulóban a Haladás Sopronban fogadta a Mezőkövesdet, a DVTK pedig Debrecenben a Videotont, más kérdés, hogy az őszi szezonban azért az érdekeltek hozzászokhattak a „semleges pályához” – de legalább van miért áldozatot hozni, ha az épülő új létesítményekre gondolunk. A szombathelyiek és diósgyőriek mellett a Vasas is „hontalan”, igaz, a piros-kékek Kispesten úgy játszottak, mintha a Bozsik-stadion lenne az otthonuk.

Az Újpest Megyeri úti mérkőzését a DVSC ellen több mint háromezer néző látta, de alighanem nem tévedek, ha azt állítom, a Szusza Ferenc Stadion egyáltalán nem hasonlított forró katlanra, mint a régi szép (újpesti) időkben. Noha a meccsen jobb volt a hangulat, mint a lila-fehérek zárt kapus meccsein, korántsem lehet azt mondani, hogy a hazai szurkolók jelentik az együttes tizenkettedik emberét, mint korábban. Egyáltalán: ez manapság egyik futballcsapatunk drukkereire sem jellemző. „Történelmileg” alakult így az idők folyamán. Labdarúgásunk színvonalának visszaesése maga után hozta a nézők elmaradását, a trend nehezen fordítható meg, az új stadionok csak részben csalogatják vissza a nézőket a lelátóra. A jelen állapotokat úgy lehet leírni, hogy egy nagyrészt csendes, kisebb részben hangos drukkerekből álló úgynevezett szurkolótábor figyeli a mérkőzéseket – sajnos a létszám nem eget verő.

Magyarországon abban a tekintetben nem jelent előnyt a hazai pálya, hogy az ellenfél remegő lábakkal fusson ki a találkozóra. Nagyon leegyszerűsítve: mivel a játéktér mindenütt ugyanolyan, a játékos csak azért érezheti magát idegenben, mert egész héten nem az ellenfél pályáján edzett. (Ez vélhetően a jövőben sem változik...)

A szurkolás nem feltétlenül mennyiségi kérdés, de a kevés néző előtt lejátszott mérkőzéseknél kevés szomorúbb látvány van. Márpedig a hazai pálya akkor lesz hazai, ha a csapat drukkerei azzá teszik.