Mészöly Géza: Nem gondolom, hogy bukott edzőként távoztam

Mészöly Géza emelt fővel távozott Szombathelyről (Fotó: Koncz György)

– Szombaton ott volt a félhomályba boruló, félbeszakadt Vasas–Haladás bajnokin. Furcsa érzések kavaroghattak önben. Arra a pályára ment, amelyen edzőként a legnagyobb sikerét érte el. Láthatta továbbá kedvenc csapatát, a Vasast, és láthatta legutóbbi munkaadóját a Haladást is, immár állás nélküli edzőként.
– Szeretek a Szusza-stadionba menni, számos felejthetetlen emlék köt oda – mondta Mészöly Géza. – De nem csak ezért éreztem ott jól magam. Úgy gondolom, felemelt fejjel mehetek bármelyik stadionba, legyen az a Pénzügyőr-pálya vagy az alsópáhoki sporttelep. Szerintem letettem már annyit a magyar futball asztalára, hogy bátran nézhessek mindenki szemébe, és büszke lehessek a múltamra. Ez a Szombathelyen eltöltött időszakra is vonatkozik.

– Írhatnánk azt is, hogy egyértelmű sikertörténet a Halinál eltöltött időszaka: először bent tartotta a sokak által már kiesésre ítélt csapatot, majd jóval várakozás felett szerepelt az együttesével. Az ötödik, majd a hatodik helye dicséretes, sőt erőn felüli teljesítmény volt, mégis bukott edzőként kellett távoznia.

– Nem gondolom, hogy bukott edzőként távoztam Szombathelyről. Tény, hogy ebben az idényben egyértelmű csalódás volt a szereplésünk. Hét mérkőzésen öt vereség és két győzelem volt a mérlegünk. Ilyenkor természetes, hogy az edző felelőssége kerül előtérbe. Átéltem ezt már korábban is. De hogy nem végeztünk annyira rossz munkát, bizonyítja, hogy utódom, Pacsi Bálint gyakorlatilag ugyanabban az összeállításban le tudta győzni az Újpestet. Ezt kicsit még a magam sikereként könyveltem el.

– Eltelt már néhány hét a menesztése óta. Túl van a csalódáson?
– Megpróbálom lezárni a múltat, nem szívesen beszélek már arról, ami Szombathelyen történt, de válaszolok: apával rengeteget beszélgettünk erről korábban és most is. Egy edző sorsa mindig cérnaszálon függ. Ha megy a csapatnak, megvan a bizalom, ám ha jönnek a vereségek, akkor – ahogy mondani szokták – inogni kezd a kispad.

– Ön a jelek szerint ebből semmit sem érzett, hiszen a felcsútiak elleni, öt egyre elveszített soproni mérkőzés beharangozójában még arról beszélt, hogy élvezi a klubvezetők bizalmát.
– Természetesen nem vagyok sem süket, sem vak. Én is hallottam a pletykákat, a mendemondákat, amelyek szerint akkor már meg is volt az új tréner, s nekem meg voltak számlálva a perceim. Derűlátó emberként mégis bíztam benne, hogy a csapat kiáll mellettem, és olyan teljesítménnyel rukkol ki, amely után eszébe sem jut senkinek az edzőváltás.

– Vannak, akik azt állítják, megbuktatták a játékosai.
– Nem várhatja el tőlem, hogy bármelyik futballistámat is megvádoljam ilyesmivel.

– Amikor a Haladás kikapott öt egyre a Puskás Akadémiától, a mérkőzés másnapján felhívott egy korábbi szombathelyi játékos, a neve most nem lényeges, és azt mondta: Király Gábor néhány hétre kikerül majd a kapuból a felcsútiak elleni meccs miatt. Ehhez képest önt váltották le, és nem a kapust pihentették.
– Király Gáborral igyekeztem korrekt kapcsolatot ápolni. Úgy vélem, kölcsönösen tiszteltük egymást, aztán amikor Halmosi Pétert kitettem a keretből, odamentem hozzá, és elmondtam neki, mit miért csinálok. Azt felelte, Géza, ez a te döntésed. Tudom, hogy a legjobb barátok Halmosi Péterrel, és azzal is tisztában voltam, hogy darázsfészekbe nyúlok a döntésemmel.

– Tulajdonképpen mi baja volt Halmosi Péterrel?
– Tudja, egy edzőnek nemcsak taktikát kell kidolgoznia, a játékosok nyelvén beszélnie, hanem olykor tükröt is kell tartania futballistái elé. Tükröt, amely megmutatja a hiányosságaikat, tükröt, amelyben az idő múlása is látszik. És én ezt a tükröt tartottam Halmosi Péter elé. Azt mondtam neki, már nem bírja végig a kilencven percet, nem tud a csapat hasznára lenni másfél órán keresztül, üljön le a kispadra, szálljon be a meccs hajrájára, tizenöt percre, és segítsen nekünk. Ebben sajnos nem volt partner, és amikor az ifikhez küldtem, hogy velük készüljön, gyakorlatilag elveszítettem őt. Idézhetném a mondatait, amelyek elhangzottak a szájából, de nem teszem. A világért sem szeretném Péter nyakába varrni a kudarcainkat, de a tények makacs dolgok. Az előző szezonban egy gólt szerzett és egy gólpasszt adott úgy, hogy rendszeres játéklehetőséghez jutott.

– Megváltoztatta az edzői filozófiáját az, amit a közelmúltban Szombathelyen átélt?
– Szó sincs róla. A tükröt ugyanúgy odatartom majd bárki elé, ha a helyzet úgy hozza. Az más kérdés, hogy bizonyos helyeken, bizonyos helyzetekben ez a tükör meghasadhat.

– Ilyenkor illik azt a kérdést feltenni: hogyan tovább?
– Az elmúlt héten magamba szívtam a friss, egészséges tengeri levegőt, kicsit kiszellőztettem a fejem. Készen állok a munkára, de eszemben sincs kapkodni. Most, hogy állástalan edző vagyok, lesz időm utazni, tanulni, úgyhogy felvettem a kapcsolatot Bese Barnabással, aki korábbi csapatomban, a Le Havre-ban játszik, szeretnék újra odamenni, és néhány napot eltölteni Franciaországban. Aztán célba veszem Berlint is, Dárdai Pállal is találkozni akarok, megnézni az edzéseit és bepillantást nyerni a Hertha BSC szakmai munkájába. Ha minden jól alakul, lesz lehetőségem Bielefeldben és Dortmundban is tapasztalatot gyűjteni. És persze ott van a Focisuli, járom az országot, a gyerektornákat, lesem, figyelem a tehetségeket.