Nem akar többször szégyenkezni a Fradi játéka miatt – „Hé, Csukics…”

FUTBALLISTÁBÓL JÁTÉKOSMEGFIGYELŐ

– Május végén a kupadöntőben értékesítette a Fradi győzelmét jelentő tizenegyest, majd néhány héttel később munkába állt mint játékosmegfigyelő. Közel húszéves profi pályafutás után mennyire volt éles a váltás, hogyan alakult át az élete?

– Július közepén álltam munkába, és az első néhány hét nagyon nehéz volt. Rengeteget kellett utaznom, hogy minél több meccset, minél több játékost megnézhessek. Hozzá kellett szoknom, hogy állandóan úton vagyok, távol a családtól. De a munkámat imádom. Most pedig, hogy az átigazolási időszak lezárult, van pár hét, amikor többet lehetek itthon a családdal Budapesten, és inkább itthoni mérkőzéseket látogatok. Ez azért is jó, mert így tudom iskolába és edzésre vinni a lányaimat, az egyikük úszik, a másik kézilabdázik. Másrészt mindennap megjelenek a Népligetben, hogy találkozhassak a volt csapattársakkal, Hajnal Tamással, Gera Zoltánnal, Varga Rolanddal és a többiekkel, mert mindenkivel nagyon jó a kapcsolatom. Ha egy-két nap nem találkozunk, már hiányzik a társaság, a közösség. És kétnaponta azért az edzésekbe is beszállok, amikor pedig a tréningen nem veszek részt, akkor együtt kondizom vagy futok a régi társakkal. Ez fontos számomra.

– Hogyan kell elképzelni a játékosmegfigyelés folyamatát a Ferencvárosnál? Kinek referál a munkájáról, mennyire dolgoznak csapatban, mennyire egyéni munka ez?
– Nekem először is Thomas Doll-lal kell egyeztetnem, hogy milyen posztra, milyen típusú futballistát szeretne. Ezt követően kezdődik a keresés azon a területen, amelyen dolgozom, vagyis a balkáni térségben, illetve a délszláv országokban, de emellett Romániába és Lengyelországba is járok mérkőzésekre. A játékosmegfigyelésért én felelek: miután megvannak a kiszemelt játékosok, megteszem a javaslataimat, elkezdődik a klubon belül egy egyeztetés. Mind az edzői stábbal, mind a vezetőkkel tárgyalok a képbe kerülő labdarúgókról. Ezután elképzelhető, hogy más is megnézi a Ferencvárostól élőben ugyanazt a játékost, kiértékeljük, hogy ki mit látott, ezután születhet döntés a szerződtetéséről.

MILYEN TÍPUSÚ JÁTÉKOSOKAT KERES A FERENCVÁROS?

– Hogyan kerülhet egyáltalán valaki képbe, és milyen szempontok alapján válogat Vladan Csukics?
– Megvannak a térségben azok a csapatok, amelyeket kiemelten követek. A meccseikről folyamatosan feljegyzéseket készítek, és ahogy egyre több mérkőzést látok, úgy egyre több adatom, információm lesz a különböző futballistákról. Amikor pedig Thomas Doll közli, hogy milyen posztra van szükség új emberre, akkor a megfigyeléseim alapján kiválasztom azokat, akik szóba jöhetnek. Először mindig a játékos érdekel, hogy szeretne-e klubot váltani, illetve fel kell mérjem, meddig szól a szerződése, mennyi a fizetése, van-e esély a megszerzésére, mert egy több éves élő megállapodással rendelkező, meghatározó labdarúgó kivásárlása túl drága lehet a Ferencvárosnak. Volt is már olyan ajánlásom, akinek az esetében a két klub nem tudott megegyezni. És hogy Vladan Csukics mi alapján válogat? Tudom, hogy mi kell a Ferencvárosnak. Évek óta itt vagyok, van tapasztalatom. Szakmai részről tudom, milyen mozgásokat vár el a vezetőedző egy középpályástól, egy szélsőtől, hogy mi a feladata labdával, labda nélkül. És tisztában vagyok azzal is, hogy ide szív kell, harcosság, a társak, a klub és a szurkolók maximális tisztelete.

– Olyan mintha saját magáról beszélne... És Sztefan Szpirovszkiból lehet új Csukics? Úgy hírlik, hogy a macedón védekező középpályást már ön fedezte fel a Fradi számára.
– Ilyen nincs, hogy én fedeztem fel, nem én, hanem a Ferencváros. Ez a munka nem az egyénekről szól. Én a Ferencvárostól kapom a fizetésemet, Szpirovszkit nem én szerződtettem, hanem a klub. És az ő esetében is egy közös döntés született. Háromszor láttuk élőben játszani, megbeszéltük a tapasztalatokat, majd úgy ítéltük meg, hogy megfelel a játéka az elvárásainknak. Hasonlóan történt ez a szlovén Miha Blazic esetében is.

NÉMETEK HELYETT BALKÁNIAK – MIBEN ADHATNAK TÖBBET?

– Az elmúlt években jobbára Németországból próbált játékosokat idecsábítani a Fradi több-kevesebb sikerrel, de azok többsége, akik végül érkeztek, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Miben adhat mást a balkáni piac?
– Több mindenben. Először is ebben a térségben jól ismerik a Ferencvárost, van tisztelete a klubnak. Amikor leülök beszélgetni egy játékossal, és meghallja, a Fraditól érkeztem, egyből látom, hogy felcsillan a szeme. Sokan közülük már aznap aláírnák a szerződést. Mert ismerik Budapestet is, tudják, hogy nagyon jók a körülmények és adott esetben akár még többet is tudnak itt keresni, de semmiképpen sem kevesebbet. Aztán amikor személyesen is eljönnek, és látják a stadiont, az edzőpályákat, akkor feltüzelheti őket, hogy ilyen közegbe kerülhetnek, mert a térségben nagyon sok klubnál előrébb jár ezen a téren a Ferencváros. Ugyanezzel lehet ösztönözni az Afrikából érkezőket is. Viszont aki Németországból jön, annak mindezek nem jelentenek motivációt, hiszen Németországban is jó a fizetés, ott is vannak modern stadionok, jó körülmények, számukra a Fradi nem jelent előrelépést. Másrészt mi, délszláv játékosok olyan természetűek vagyunk, hogy a győzelmet hét napig ünnepeljük, a vereségen viszont hét napig rágódunk, hogy mit kellett volna másképp csinálni. A Ferencvárosba is olyan labdarúgókra van szükség, akik közösen meg tudják élni a sikereket, viszont amikor kudarc van, az megviseli őket, és mindenáron jobbak akarnak lenni. Vannak olyanok, akiket nem különösebbe hat meg az eredmény, sem a győzelem, sem a vereség – a Fradinak nem rájuk van szüksége.

A MAGYAR CSAPATOKNAK MIÉRT NEM SIKERÜL?

– Mint a térség szakértője, árulja el, hogy van az, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban – Szlovákiát leszámítva – mindenütt van Bajnokok Ligája- vagy Európa-liga-csoportkörben szereplő együttes, csak nálunk nincs? Sőt, még Macedóniában és Albániában is találunk ilyet...
– Ketté kell választani a csapatokat. Van a három nagy klub, a szerbeknél a Crvena zvezda és a Partizan, a horvátoknál a Dinamo Zagreb. A legtöbb délszláv fiatal álma, hogy ezekben a klubokban futballozzon, akár szinte ingyen is, mert tudják, hogy ott biztosítva van a fejlődésük, megvan az esély a továbblépésre, így ezeknek a gárdáknak nagy a merítési lehetőségük. Másrészt egy kicsivel nagyobb a költségvetésük, mint a magyar élgárdáknak, ezért a valóban kiemelkedő képességű labdarúgóknak – amilyen például a nyáron a Partizanból Szaúd-Arábiába szerződő Leonardo da Silva volt – a magyarországinál magasabb fizetést tudnak biztosítani. De hogy miért tudott odakerülni a Fradihoz képest feleakkora költségvetésből gazdálkodó Vardar, vagy a szintén kisebb büdzséből működő Maribor? Na, igen, ez a kérdés, és erre keresem én is a válaszokat. Amit mondhatok, és amit látok a Balkánon, de említhetem Romániát és Lengyelországot is: csak olyan csapatok tudnak eljutni a csoportkörig, amelyeknek van egy jól felépített védekezési rendszerük, amely már a csatárnál elkezdődik. Ehhez jön aztán hozzá egy vagy két extrán gyors, továbbá egy-két kiemelkedő kvalitású futballista.

– Hol tart most ehhez képest a Ferencváros?
– A Fradiban van egy három-négy éve együtt futballozó mag. De kellett mellé egy új generáció Joseph Paintsillel, Fernando Gorriaránnal és a többi, mostanában igazolt új játékossal, akik a következő évek csapatát jelenthetik. A két generációt kell egységgé formálni. Már csak egy-két magyar hiányzik, ugyanis hazai futballistákat is szeretnénk igazolni, őket is figyeljük, ám ez nem könnyű...

A MAGYAR JÁTÉKOSOKRÓL, AZ UTÁNPÓTLÁSRÓL, A CÉLOKRÓL

– Csak nem ott tartunk, hogy egy délszláv labdarúgó számára nagyobb presztízzsel bír a Ferencváros neve, mint egy magyarnak?
– Mint mondtam, Szerbiában sok tehetség akár ingyen is menne, ha a Partizan vagy a Zvezda hívná, de ha egy magyar játékos meghallja, hogy a Fradi érdeklődik, egyből megnőnek az anyagi igényei. Viszont ha szerződtetjük, akkor annyival jobban is fog majd nálunk teljesíteni, amennyivel többet keres? Másrészt ha például a Vasasból vagy a Honvédból érdeklődünk valaki iránt, sokszor olyan kivásárlási árat mondanak, amiért már BL- vagy El-csoportkörös csapatoktól is lehet vásárolni futballistát, miközben olyan labdarúgókról van szó, akiknek nincs is nemzetközi rutinjuk.

– És a saját utánpótlás? Mi kell ahhoz, hogy újabb Nagy Ádámok emelkedjenek ki a Ferencvárosból?
– Jobban szereplő csapat. Amikor Nagy Ádám folyamatosan lehetőséget kapott, nem szerepelt mindig ugyanazon a szinten. Ahogy fiataloknál lenni szokott, az ő teljesítménye is ingadozott, de mivel a csapat nagy fölénnyel vezette a bajnokságot, rendszeresen pályára léphetett, akkor is, amikor nem ment neki annyira. A jelenlegi csapatból Kundrák Norbert, Csernik Kornél és Csonka András ígéretes ifjak. Viszont látszott, amikor a Videoton ellen Csernik és Csonka is játszott, hogy ha a csapatnak nem megy, ők sem tudnak lendíteni rajta. Nekik időre van szükségük, egy Fradinál azonban minden meccset meg kell nyerni, legalábbis ez a cél, és ha a csapat teljesítménye amúgy is hullámzó, akkor nem tudnak nagyobb szerephez jutni a fiatalok.

– Egy futballistának az a fő célja, hogy minél több címet nyerjen az aktuális csapatával. És egy játékosmegfigyelőnek?
– Hadd meséljek el egy történetet, amely választ ad a kérdésre. Dániában ültem a lelátón és néztem a Midtjylland–Ferencváros (3–1) meccset. Körülöttem német, svéd és dán megfigyelők, menedzserek ültek, beszélgettek, miközben sajnos nagyon rosszul játszottunk. Olyan jó lett volna kihúzni magamat és büszkén beszélni arról, hogy én a Ferencvárostól jöttem, én a Ferencvárost képviselem. Ehelyett ott kellett ülnöm csendben, szótlanul, nagyon rossz érzésekkel. S ugyanezt láttam a klub elnökén és a lelátón helyet foglaló többi munkatársán is. Akkor azt mondtam magamnak: „Hé, Csukics! Mindent tegyél meg azért, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő, és ha a következő évben ugyanitt ülsz, már jól érezhesd magad, és mindenki tisztelje a csoportkörbe jutó Ferencvárost..."