Mi folyik itt?! – Thury Gábor jegyzete

Michal Hipp, a Haladás vezetőedzője szerint csapata a Balmazújváros ellen jelentős erőnléti hiányosságokkal küzdött. Ez persze nem azt jelenti, hogy a fiúknak már nem volt erejük beállítani a meleg vizet a zuhanyozóban, de a 2–1-es vereség azt igazolja, a szakmához (jelen esetben futball) kellő erőnlét nem volt meg. Vajon miért? Mészöly Géza lerázta magáról a kérdést, mint macska a vizet, mondván, már nem szeretne a múlttal foglalkozni. Erőnléti edzője, Garami Zsolt azt állítja, noha a felkészülés elején még voltak problémák, a bajnokságra összeállt a csapat. Ezt a modern technikára alapozva említette meg, s mint tudjuk, a számok nem hazudnak. A Mészölyt követő Pacsi Bálint és erőnléti edzője információnk szerint nem használta az úgynevezett polar rendszert – vehetjük persze úgy, hogy a számok itt sem hazudnak, mert nincs mit. Megjegyzem, Pacsi az utánpótlásért továbbra is felel. Hipp erőnléti edzője némileg finomít a visszafelé mutogatásban, szerinte nemcsak az erőnléttől függ a szufla, hanem például a motiváltságtól is. Ezek után nehéz jót mondani, annyit azért igen, hogy Tóth Miklós ügyvezető legalább elismeri a tényeket.

Persze ha nem ismeri el, akkor is látjuk. Futballunk eredményei pontosan tükrözik az erőnléti hiányosságokat. Válogatottunk a tavalyi Eb-n elsősorban azért vette fel a versenyt a vele majdnem azonos képességű csapatokkal, mert Bernd Storck a rendelkezésre álló idő alatt erőnlétileg felhozta a játékosokat. Egyszerű: ha van kondid, elfutsz – lehetőleg gyorsan –, és beadod a labdát, ha nincs, el sem tudsz futni, de lehet, hogy nincs is mit beadni, mert a labdát már rég lecsapdázta az ellenfél. Amikor a belgák futóversenyre késztettek minket, nekünk annyi volt. Bizonyos határig a jó fizikai felkészülés elegendő, még akkor is, ha minden szakember mantrázza, a keringési rendszer és a tüdőkapacitás egy bizonyos kor felett nem fejleszthető.

Bódog Tamás Németországból érkezve Diósgyőrbe azt állapította meg, nem egy játékosnak súlyfeleslege van, továbbá robbanékonyságban, erőszakosságban, gyorsaságban le van maradva nyugati kollégáitól. Na jó, csak nevében profi, de a gyakorlatban megélhetési futballistákról beszélünk, de mégis. Bódog hozzátette, ez nem csak az ő hibájuk. Ha ez így van, a szakma a felelős. Magyarra lefordítva: az ilyen edző, az olyan tréner, a terapeuta meg a dietetikus. Egy kérdés bukik ki belőlem: mi folyik itt?!