Mumusa otthonában is győzött a Ferencváros

LABDARÚGÓ NB I
16. FORDULÓ
Paksi FC–Ferencváros 0–2 (Paintsil 4., Moutari 93.)
Paks, Városi Stadion, 1643 néző. V: Berke Balázs

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

ÖSSZEFOGLALÓ

Azt mondják, a statisztika olyan, mint a bikini: sok mindent megmutat, de a lényeget eltakarja.

Noha november 18-án már ritkán húz bikinit az ember (férfiember végképp...), a fenti idézet ugrott be, amikor a huszadik Paks–Ferencváros összecsapást megelőzően elmerültünk a számok világában. Ha arra nem is vehettünk mérget a kezdés előtt, hogy 1–1 lesz a vége, arra nagy tételben érdemes lett volna fogadni, hogy – legalább – egy-egy gólt szerez mindkét csapat. A Tolna megyei zöld-fehérek ugyanis olyasmivel dicsekedhettek, amivel senki más: április 22. óta minden hazai mérkőzésükön betaláltak, a Ferencvárost abban a tudatban látták vendégül, hogy páratlan sorozatuk immár kilenc találkozó óta tart.

Az semmi! – kiálthattak volna fel a fradisták, akik két okból kifolyólag is verdeshették a mellüket, mielőtt Berke Balázs a sípjába fújt: egyfelől idén övék az NB I leghosszabb veretlenségi szériája (nyolc meccse nem találtak legyőzőre), másfelől akár odahaza, akár idegenben játszottak, az előző tizenegy bajnokijukon rendre eredményesek voltak (ha már itt tartunk, jegyezzük meg: legutóbb, még augusztus hatodikán a Debrecen volt képes arra, hogy „lenullázza" az FTC-t).

A Paks elleni kilencedik győzelmére készülő Ferencváros vezetőedzője nem azzal húzott váratlant, hogy Lovrencsics Gergőt a kezdő tizenegybe jelölte, hanem azzal, hogy hosszú idő után újra jobbszélsőként vetette be. Mindjárt az ötödik percben kiderült, hogy ez jó döntés volt: tetszetős Lovrencsics, Botka, Paintsil összjáték végén a ghánai támadó juttatta vezetéshez a csapatát (a fővárosiak gólját ezzel ki is pipálhattuk...). A tizedik percben még közelebb kerülhetett volna a Fradi ahhoz, hogy 2016 áprilisa hatodika után újra legyőzze a Paksot (azóta két döntetlent ért el, és ugyanennyi vereséget szenvedett), ám Joseph Paintsil második próbálkozását Verpecz István bravúrral hárította – a kapusról kipattanó labdát ugyan Böde Dániel a hálóba lőtte, Bornemissza Norbert kiszúrta, hogy lesről, s mivel személyében az asszisztenst tisztelhettük, középkezdés helyett szabadrúgás következett.

Nem volt rossz a meccs, a 25. percben az egyik drukker mégis így szólt a szomszédjához: „Te, Jóska, nem megyünk ki inni?" Jelentjük, Jóska nem ment ki, de a barátja igen, le is maradt Vági András kaput épphogy elkerülő fejeséről. Hibáztatta is érte cimboráját, mondván, kikérte az ő sörét is, amit aztán neki kellett legurítania... Több említésre esemény nem történt a szünetig, volt hát időnk megállapítani: ahhoz, hogy házigazdaként a Paks ne szenvedjen ötödször vereséget a Fraditól, fel kell javulnia – ha megelégszik azzal, hogy harmadszor játsszon döntetlent a 29-szeres bajnok ellen, akkor kicsit, ha a negyedik győzelmére tör, akkor viszont nagyon.

A második félidő elején mégsem a viharos hazai támadójátékra lettünk figyelmesek, hanem arra, hogy a 125. NB I-es mérkőzésén kispadon ülő Thomas Doll helyett Máté Csaba osztogatja az utasításokat az edzői zónából. A német szakember néha felállt, és ellátta egy-két ukázzal a segítőjét, de aki meccselt, az a korábban Pakson is dolgozó Máté Csaba volt. Igaz, amikor a 73. percben Böde Dániel a combjához kapott, majd cserét jelzett, nyomban hátranézett: ki lépjen a helyére? Mire a csapatkapitány lebicegett a játéktérről, természetesen eldőlt, hogy Lovrencsics Balázs áll be – a korábbi paksi kedvenc 1643 néző vastapsa közepette vonulhatott le. Tíz perccel később a cserecsatár gyakorlatilag gólpasszt adott a szintén a tartaléksorból előlépő Amadou Moutarinak, a nigeri légiós azonban hatalmas helyzetben hibázott. Különösebb veszély így sem fenyegette az FTC győzelmét (Dibusz Dénesnek mindössze egy Haraszti-szabadrúgást kellett védenie), sőt a hosszabbításban Moutari csak betalált, ami azzal járt, hogy miközben a Paks jó sorozatai megszakadtak, a bajnokaspiránsé tovább íródik.

A három pont mellett ez a lényeg.