Négy pont választja el a Vasast a kieső helytől. Egy esztendő leforgása alatt tehát a feje tetejére állt a világ Angyalföldön. Tavaly ilyenkor az őszi elsőség volt a tét – a piros-kékek a bajnokság végén bronzérmesek lettek. Hogy mi történt egy év alatt, mitől esett vissza ennyire a Vasas, nem könnyű megfejteni. A „hazai pálya” ezúttal nem helytálló a csapattal kapcsolatban, mert a Szusza Ferenc Stadionra sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy a Vasas labdarúgói és szurkolói számára az egyik kedvenc helyszín. Az is tény, hogy nagy valószínűséggel a piros-kékeké az egyetlen profi csapat a világon, amelynek nincs saját, normál méretű füves edzőpályája. Mindennek a tetejébe hihetetlen sérüléshullám sújtotta a csapatot.
Persze a visszaesést aligha szabad és lehet csak erre fogni.
A Vasas egy év alatt mintha mentálisan és fizikailag is megrogyott volna. A korábbi sokpasszos játék, a háromvédős rendszer könnyű taktikává vált, ám az edző mégis kitartott mellette. Michael Oenning munkáját pedig az eredmények fémjelzik, s bizony az angyalföldi szurkolók többsége edzőváltást követel – hiába a tavalyi bronzérem és kupaezüst.
Mintha nem is ugyanazok a játékosok szerepelnének piros-kékben, mint az előző idényben, mintha kicseréltek volna mindenkit. A Vasas kapott négy, öt gólt, és sokszor úgy tűnik, mintha a szurkolókat viselné meg mindez, nem pedig az egykedvűnek tűnő játékosokat. Az is lehet, már rég kicsúszott a csapat a német szakvezető kezéből – a látvány alapján elbizonytalanodott Vasas-játékosok poroszkálnak tanácstalanul a zöld gyepen.
Szombaton a bombaformába lendülő Ferencváros lesz az ellenfél. A sérülések által alaposan megtizedelt angyalföldiek újabb vereséggel igen közel kerülhetnek a kieső helyekhez. A keret pedig – és ez tavaly bebizonyosodott – nem ennyire gyenge. A kudarcsorozat hatására mindenesetre megindultak a találgatások, és úton-útfélen hallani, hogy Mészöly Géza visszatér nevelőegyesületéhez. A megoldás kulcsa a vezetők kezében van. A szétesett csapatot újra egyenesbe kell állítani, minőségi igazolásokkal s szakmai fordulattal.
A váltással kapcsolatban kerestük a klubot és az edzőt is, azonban érdemi megerősítést az ügy kapcsán egyik féltől sem kaptunk.
Angyalföldön amúgy kitartóak – nézzük csak: a tizenkét élvonalbeli csapat vezetőedzője közül hetet az idén neveztek ki. Az Újpestnél és a Ferencvárosnál a legnagyobb a türelem: Nebojsa Vignjevics 2013 októbere óta irányítja az Újpestet, Thomas Doll pedig 2013 decemberében került a Ferencváros kispadjára. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán a Pakson 2014 januárjában kinevezett Csertői Aurél áll, a negyedik pedig éppen a Vasast 2016 januárja óta irányító Michael Oenning.
Érdekesség, hogy az angyalföldieknél legutóbb Mészöly Géza volt az, aki egyhuzamban legalább három évig ült a kispadon (2006 júliusától 2009 decemberéig). Miként arról lapunk is beszámolt, a Bundesligában Christian Streich több mint öt éve ül a Freiburg kispadján, Dárdai Pál pedig két éve és kilenc hónapja lett a Hertha nagycsapatának vezetőedzője. Lám, a német élvonalban is nyolc olyan szakember van, aki még fél éve sem ül a kispadon.