Otigba: Az aranyérem még messze van, de jó irányba tartunk

– Megérte a Ferencvárosba szerződnie?
– A döntések helyességét az élet igazolja, de az első naptól érezem, hogy jó csapathoz kerültem – felelte lapunknak Otigba Kenneth, a Ferencváros 25 esztendős hátvédje. – Eleinte bukdácsoltunk, ám amikor végignéztem a keretünkön, és láttam, hogy a játékosok milyen teljesítményt nyújtanak edzésen, tudtam, a gyengébb kezdés ellenére minden esélyünk megvan, hogy az első helyre kerüljünk. Az aranyérem még messze van, de jó irányba tartunk.

– A gyenge kezdés után mi változott meg az ősz második felére?
– Azonnal kiderült, hogy a miénk az élvonal egyik legerősebb kerete, a nyáron viszont csak egy hét pihenő jutott, így nagyon nehéz felkészülni a következő idényre. Emellett többen is megsérültek, rutinos, meghatározó játékosok hiányoztak, a sűrű versenynaptár miatt pedig egymást követték a mérkőzések. A vezetőedzőnknek szűkösek voltak a lehetőségei, a gondok felhalmozódtak. Éreztem, hogy nem szabad pánikba esni, s amikor visszatértek a sérültek, sorra nyertük meg a meccseket.

– Az érkezése után szinte azonnal megsérült. Nem tartott attól, hogy ezért kiszorul a kezdőből?
– Nem számítok rutinos futballistának, ám tudom, hogy az ilyesmitől nem szabad félni. A sérülés része a játéknak, ilyenkor csak a felépülésre szabad összpontosítani, arra, hogy minél előbb utolérjem magam. Ha mindig száz százalékot nyújtok, annak előbb-utóbb meglesz a gyümölcse.

– Mindig ilyen pozitívan áll hozzá az élethez?
– Igyekszem, de ezt a szemléletet nagyrészt a kor hozta meg. Fiatalabbként azonnal akartam a sikert, mára rájöttem, hogy türelem és idő kell az eredményhez. A szezon elején többet vártunk magunktól, de ha több futballista érkezik a nyáron, nem várhatjuk el, hogy két nap után gördülékeny futballal hengereljünk és mindenki csúcsformába kerüljön. Ha viszont a keret erős, a vezetőedző felkészült, a körülmények pedig rendezettek, idővel az eredmények sem maradnak el. Most is így történt.

– Az őszi idény alapján mit gondol, miben más a magyar élvonal, mint a holland vagy a török?
– Az a különbség, hogy korábban középcsapatokban futballoztam, kevésbé voltunk rivaldafényben, az Ajax vagy a Besiktas ellen értelemszerűen nem mi számítottunk esélyesnek. Ezzel szemben most mindenki minket akar legyőzni. Először játszom olyan együttesben, amely mindig esélyesként lép pályára.

– Ha az ország legnépszerűbb klubjában futballozik, folyamatosan rivaldafényben van. Ezt hogyan kezeli?
– Azért nem jelent nehézséget, mert Magyarországon sokan szeretik a futballt, de Törökországban sokkal fanatikusabbak. Ott még a középcsapat játékosaként sem tudtam úgy bemenni a boltba, hogy ne akarjanak velem közös fotót készíteni. A másodosztályban szereplő labdarúgót is istenként tisztelik. A holland klasszis, Wesley Sneijder gyakorlatilag az utcára sem léphetett ki, a helyiek már attól elsírták magukat, ha megérinthették. Ha étterembe ment, el kellett különíteni az asztalát a többi vendégétől. Ehhez képest még a Fradi játékosaként is nyugodt életet élhetünk.

– Eddigi tapasztalatai szerint kik az NB I legjobb támadói?
– Két játékost említenék, de szerencsére csak edzésen kell csatáznom velük, mert Böde Dániel és Joseph Paintsil is a Fradiban futballozik.

– A magas, bivalyerős csatár, vagy az alacsonyabb, gyorsabb játékos megállítása jelent nagyobb gondot?
– Mindkettő ellen megszenvedek, csak másként. Ami azt illeti, szerintem a támadók kicsit előnyösebb helyzetben vannak, mert ha van egy pozitív tulajdonságuk, és azt fejlesztik, eredményesek lehetnek. Dani a legerősebb, Joseph talán a legfürgébb az élvonalban. Védőként azonban nem elegendő, ha csak erős vagy, és az sem, ha csak gyors. Mindenből kell egy kicsi, hogy a csatárokkal felvegyük a versenyt.

– Miután hazatért, az élvonal legértékesebb játékosa lett, a mértékadó Transfermarkt 1.3 millió euróra becsüli az árát. Ez mit jelent önnek?
– Teljesen mindegy, mit ír rólam az említett portál. Ezek a számok a szurkolóknak, az újságíróknak jelenthetnek viszonyítási alapot, de a futballista teljesítményét nem lendíti előre, ha ilyesmin gondolkozik. A profi labdarúgó pontosan tudja, mit csinált jól és rosszul az adott meccsen. Ha az újságból és az internetről akarja építeni az önbizalmát, akkor mentálisan nincs rendben. Mi lesz, ha rossz kritikát olvas? Fiatalon engem is érdekelt, mit írnak rólam, ám később rájöttem, hogy nem érdemes ezzel foglalkozni. Úgyis én vagyok a legkritikusabb saját magammal szemben.

– Tesz szemrehányást magának, hogy még nem szerzett gólt a Ferencvárosban?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy álmatlanul forgolódom emiatt, de őszintén szólva, jót tenne a lelkemnek egy gól. Hollandiában többször is betaláltam a szögletek után, a Fradiban ez még hiányzik. Amíg azonban ennyire jól megy a csapatnak, nem bánkódom. A csatáraink eddig is szépen termeltek, és ezzel a folytatásban sem lesz gond.