Menekülés a munkába – Nagy Gergely jó állapotban várja a tavaszt

Új év, új időszak?

Alighanem ebben bizakodik Nagy Gergely, a Vasas korábbi utánpótlás-válogatott kapusa. A 23 esztendős futballista második angyalföldi szezonja végén, májusban állt legutóbb bajnokin a kapuban, a Ferencváros ellen tizenegyesekkel elveszített kupadöntő óta alig hallottunk róla – a nyári szünetben érkezett Lubos Kamenár, ő pedig azóta nem lépett pályára bajnokin.

„A bronzéremmel, kupadöntővel záruló előző szezon egyértelműen sikeres volt, nagy teljesítmény a csapattól” – mondta a kapus, akitől azt kérdeztük, miként élte meg az elmúlt időszakot, hogy 52 bajnoki meccs után a cserepadra kényszerült.

No igen: a piros-kékek most 21 ponttal a kilencedik helyen állnak, egy ponttal a Haladás, kettővel a már kieső helyen tanyázó Balmazújváros, mindössze öttel a sereghajtó Mezőkövesd előtt – vagyis akárcsak 2016 tavaszán, idén is a kiesés elkerülése a cél, nem úgy, mint 2017-ben, amikor a bajnoki cím sem tűnt elképzelhetetlennek…

„Talán nem meglepő, ha az előző szezon után ez az ősz hatalmas csalódás nekem és a csapatnak is – mondta a kapus. – A nyár közepén még én védtem, a fájdalmas emlékű, az izraeli Beitar elleni Európa-liga-selejtezős kiesést követően kerültem a kispadra. A bajnoki nyitányon a DVTK-t fogadtuk, előtte senki sem tudta, ki állhat a gólvonal elé, a pénteki edzés végén játszottunk, akkor már Lubos Kamenár védte a másnapra tervezett kezdőcsapat kapuját. Nem kértem, nem kaptam magyarázatot, de nem vagyok az a típus, aki ilyenkor bekopogtat az edzőhöz, számon kérve a döntését.”

Furcsa az élet: Lubos Kamenár Győrben már volt Nagy Gergely klubtársa, így amikor a Fáy utcába érkezett próbajátékra, tőle kért segítséget.

„Nincs ezzel gond, most is jó a kapcsolatunk… Létezik kollegialitás a kapusok között, még ha riválisként is jött, természetes, hogy segítettem a munkáját, hogy megismerje a Vasast. Miután Vukasin Polekszics elment, egyértelmű volt, hogy kapust igazol a klub, ha nem Lubost szerződtetik, jön más, nem az ő döntése, ki véd, hanem az edzőé.”

Noha a 2015–2016-os szezonban megtörtént, hogy Michael Oenning bajnokság közben kapust cserélt, most végig Lubos Kamenár állt a kapuban, Nagy Gergely a Magyar Kupában jutott szóhoz a pontvadászat ideje alatt.

„Korábban megesett, hogy menet közben kispadra kerültem, akkor nehezebben kezeltem a helyzetet. Pánikba estem, csak a mellőzöttség, a sértettség érzése volt bennem, de megtanultam, senkit sem érdekel, mi a bajod, az a dolgod, hogy végezd el a munkád, hogy ha rád kerül a sor, készen állj. Most ősszel a munkába menekültem, sőt miután világossá vált, hogy nem lesz a hét végén meccsem, sokkal többet dolgoztam hét közben, mint előtte, hiszen ha védesz, több pihenésre van szükség, hogy friss legyél. Most teljes erőből dolgozhattam, hosszú távokat futottam, egyre többet, az erőnlét fejlesztésére pluszmunkát végeztem, a legtöbbet akartam kihozni a szituációból. Az edzéseken éreztem is magamon, hogy sokkal jobb erőben vagyok, felgyorsultam, nagyon jó fizikai állapotban várom a hétfői munkakezdést.”

És a jövő?

Mi a terv, ha nem változik a helyzet, és a tavasszal is marad a kispad?

„Nekem nem kell ezen most gondolkodnom, még többet akarok tenni azért, hogy változtassak a helyzetemen. Szeretnék visszakerülni a kapuba, de fiatal korom ellenére megtanultam, hogy mindig a csapat érdeke az első. Nagyon örülök, ha győzünk, lehangol, ha kikapunk, úgy dolgozom, hogy a legjobb állapotban legyek és a legtöbbet segítsek a kapustársaknak, ahogy ők is ezt teszik. Azzal foglalkozom, ami rajtam múlik, semmi mással. Az a célom, hogy a Vasas jó tavaszt produkáljon.”