„Örökké fradista maradok” – de váltania kellett az U-válogatottnak

Haris Attila a Balmazújváros szerelésében kedvenc klubja, a Ferencváros ellen (Fotó: balmazfoci.hu)

– Az úgynevezett fiatalszabály által is kedvezményezett, 1997-es születésű korosztályból 1339 perccel ön töltötte a legtöbb időt a pályán az NB I őszi szezonjában. Hogyan értékeli az első fél évét?
– Miután folyamatosan megkaptam a bizalmat, úgy érzem, jónak mondható – válaszolt a Nemzeti Sport Online kérdésére Haris Attila, aki a múlt hónapban töltötte be a 21. életévét. – Nyilván ebben az említett szabály is támogatott, de persze meg is kellett küzdenem a helyemért. Ennek a szabálynak az egyik haszonélvezői szerintem az utánpótlás-válogatottak, mert jóval több, NB I-es rutinnal rendelkező játékos szerepelhet az U-válogatottakban, mint korábban. Alighanem az én esetemben is közrejátszott az NB I-es szereplés abban, hogy hosszabb szünet után újra utánpótlás-válogatott lettem. A saját teljesítményemre visszatérve, nem az számít, hogy én mit gondolok, hanem, hogy az edzőm hogyan értékel. Én azért dolgozom, hogy a csapattal együtt fokozatosan fejlődjek, egyre magasabb szintre jussak, egyre jobb mutatókat érjek el. De a helyemért minden edzésen újra és újra meg kell dolgoznom, senkinek sincs bérelt helye a csapatban.

– Az előző idényben a Ferencváros kölcsönjátékosaként az NB II-es Soroksárban futballozott. Mekkora ugrást jelentett a másodosztály után az élvonal?
– A fő különbséget abban érzem, hogy az NB I-ben úgyszólván játszósabb a futball, sokkal több a terület a játékra. Az NB II-ben mindenki a labda körül tömörül. Vagyis bizonyos szempontból talán még könnyebb is az élvonalban játszani, ott kitűnni. Persze az iram az nagyobb, de szerencsére sikerült felvennem a tempót.

– „Mindig is a klub csodálója maradok" – fogalmazott tavaly nyáron a közösségi oldalán, amikor távozott nevelőegyesületétől, a Ferencvárostól. Ritkán olvashatunk ilyen érzelemgazdag „búcsúlevelet" (lásd a cikkünk alján), kiváltképp egy olyan játékostól, akinek azért kellett váltania, hogy az NB I-ben bizonyíthasson, miután az első csapatban nem lett volna számára hely.
– Az az üzenetből is kitűnhetett, mélyen érintett a váltás, szerettem a Ferencváros labdarúgója lenni. Ugyanakkor pluszmotivációt jelentett, hogy a Fradinak is meg tudjam mutatni, NB I-es futballista vagyok. Úgy érzem, eddig jól sült el a váltás.

– A posztjában ezt is írta: „Meg fogom mutatni hogy igenis vagyok Fradi-szintű játékos, és vissza akarok oda kerülni." Erre lát reális esélyt?
– Csak azt tudom, hogy ha egyszer hívna a klub, nem kellene sokat gondolkodnom a lehetőségen. Attól, hogy eljöttem, fradista voltam és maradok is. Egy Szolnok melletti községből származom, Szajolról. Tizenegy évesen egy próbajáték után kerültem fel a Ferencvároshoz, azóta a népligeti edzőközpont volt az otthonom, ott is laktam, ott lett belőlem valaki. 2015-ben a Ferencvárosban mutatkoztam be az NB I-ben, de utána már nem kaptam lehetőséget az élvonalban. A Fradinak köszönhetem, hogy idáig eljuthattam, a Fradiból lettem utánpótlás-válogatott is. Viszont míg az U19-ben még csapatkapitány is voltam, utána, amikor az NB II-ben játszottam, kicsit elfelejtettek, ami persze valahol érthető is. A váltással az is volt a célom, hogy újra visszakerülhessek a válogatottba. Ősszel a Ciprus elleni meccsem jól sikerült (Haris lőtte a második gólt a 2–0-ra megnyert meccsen – a szerző), így most azt tűztem ki magam elé, hogy a Balmazújvárossal szeretnék benn maradni az NB I-ben, az U21-es válogatottal pedig az Eb-részvétel kiharcolása lebeg a szemünk előtt. A múlttal már nem foglalkozom, előretekintek.

– Egyik említett célja sem éppen könnyű feladat, lévén, hogy a Balmazújváros például jelenleg kieső helyen áll az NB I-ben…
– Újonc csapatként nem volt rossz őszünk, de a tabella mutatja, hogy még többre lesz szükség a cél eléréséhez. Fokozatosan fejlődünk, a téli felkészülés alapján úgy érzem, már most jobbak vagyunk, mint az ősszel.

– Huszonegy éves. Utánpótlás-válogatott, de az NB I-ben jelenleg a bennmaradásért küzd csapatával. Mennyire nehéz ebben a helyzetben magára irányítani a figyelmet, hogy aztán magasabb szinten, akár erősebb bajnokságban is bizonyíthasson?
– Egy fiatal labdarúgó számára az NB I nem végállomás. Viszont az előrelépéshez mindenben lehet és kell is fejlődni. Legfőképp talán dinamikában és agresszivitásban. Viszont a bajnoki meccsekből csak azt lehet „kivenni”, amit a hétközi edzéseken sok munkával beletett az ember. Ennek szellemében dolgozom.