Tőzsér: Éreztem, hogy elsodortam Bödét, de honnan került elő?

A FORDULÓ RANGADÓJA ÉS VITATOTT JELENETE

A hangulat miatt mindenképp emlékezetes marad a szombat esti debreceni bajnoki: a Ferencváros elleni meccsre úgy is sokan látogattak ki, hogy 2018-ban mindhárom bajnokiját elveszítette a Nagyerdei Stadionban a DVSC. A Loki ebben az évben a Balmazújváros (0–2), az Újpest (1–2) és a Mezőkövesd (2–3) ellen is vereséget szenvedett odahaza. Igaz, Herczeg András csapata aztán pontot szerzett Szombathelyen (1–1), jól támadott Pakson (5–2-re nyert), és mert időközben a Honvédot kiejtve bejutott a legjobb négy közé a Magyar Kupában, bizakodva várta a listavezető Ferencváros elleni bajnokit.

A mérkőzés 1–1-es döntetlennel ért véget, és két momentummal foglalkoztak a legtöbbet a szurkolók, játékosok, vezetők a lefújás után. Az egyik az első félidőben történt: a 35. percben Iványi Zoltán sárga lapot adott a reklamáló Tőzsér Dánielnek, majd a Fradi kispadja előtt tartózkodó Herczeg Andrást felküldte a lelátóra. Az időpontnak lehetett itt jelentősége, hiszen Könyves Norbert a 37. percben egyenlített – a debrecenieket felpörgette az incidens.

„Valóban, ilyesmi néha előfordul – mondta erre a mérkőzést követően Tőzsér Dániel, a Loki csapatkapitánya. – Sok apró ítélet volt, amellyel nem értettem egyet, és igen, az is bennem volt, hogy valamiképpen felrázzam a csapatot. Kicsit álmosan kezdtünk, azonnal gólt kaptunk, és bár utána nem játszottunk rosszul, kellett valami, hogy felébredjünk. Megértették a fiúk, mi történik, jól reagáltunk, örülök, hogy sikerült egyenlítenünk."

A sajtótájékoztatót követően még megkérdeztük Herczeg Andrást, volt-e szándékosság a helyzet kiélezésében, esetleg a játékosokra nehezedő nyomásból próbált magára vállalni valamit, de a szakember diplomatikus mosoly kíséretében arról beszélt, hogy a Ferencváros elleni rangadón aligha képes az edző „negyvenes pulzussal" üldögélni a padon, minden eszközt megragadna, hogy támogassa a csapatot, természetesen a sportszerűség keretein belül. A szakembert ritkán kell fegyelmezni, de összességében kijelenthető, az események felpaprikázták a házigazdát.

A másik, kulcsfontosságú jelenet a második félidőben történt: 61 perce és 25 másodperce tartott a mérkőzés, amikor Joseph Paintsil beadása után a labda Böde Dániel és Nagy Dominik közé érkezett, az FTC csatára megpróbált visszalépni, amikor a visszafelé sprintelő és becsúszó Tőzsér Dániel elsodorta – a nyilvánvalónak tűnő tizenegyes elmaradt. A Ferencváros vezetőedzője, Thomas Doll nem is csinált titkot abból, mit gondol az eseményről. Úgy fogalmazott, inkább megtartja magának a véleményét, mindenki láthatta, mi történt a Loki kapuja előtt, ha most szavakba öntené a gondolatait, a szövetség alighanem beidézné – szóval elvileg nem tudhattuk meg, mit gondol a német szakember, de mégis mindent elmondott.

„Azt érzékeltem, hogy a beadást követően a labda Nagy Dominik felé gurul, de nem túl gyorsan, ezért becsúszva elérhetem még – nyilatkozta Tőzsér Dániel. – A labdát és Nagy Dominikot láttam – de honnan került elő Böde Dániel? Bevallom, ahogy futottam hátra, nem vettem észre, nem láttam őt, a labdát akartam megszerezni. Hogy mi történt? Éreztem, hogy elsodortam, de hogy ez tizenegyest ért-e vagy sem, azt nem nekem kell eldöntenem.”

Tőzsér becsúszása

Az esetről megkérdeztük a Budapestre induló busz felé igyekvő Böde Dánielt. A csatár szűkszavú volt, szerinte egyértelmű az eset, ráadásul – és ebben kétségkívül igaza lehet a válogatott centernek – a játékvezető közelről követte az eseményeket, ezért is érthetetlen a ferencvárosiaknak, hogyan maradhatott el a büntető. Ami érdekes, a kimondottan dühös vendégek közül éppen a válogatott támadó tűnt a leghiggadtabbnak.

„Azonnal mutattam a játékvezetőnek, mi történt, megkérdeztem az alapvonali asszisztenst, miért nem látta az esetet, de tovább nem foglalkoztam vele – mondta a csatár. – Minek? Mentem a labda felé, »elvitték« a lábamat, szabálytalan volt, de mi értelme lett volna ezen rágódni? Nem adták meg, ezen utána már nem lehet változtatni. Inkább csináltam tovább a dolgom, hiszen nyerni akartunk, nem azon háborogtam a meccs hátralévő részében, hogy ennél az esetnél mi történt."

Könyves egyenlítése

A FORDULÓ TIZENEGYESRÚGÓJA ÉS VITATOTT JELENETE 2.

Csak két perc telt el Rudolf Gergely 41. és 42. NB I-es gólja között – miközben a 40. és a 41. között csaknem három év. A Diósgyőr elleni bajnokin két tizenegyest értékesítő balmazújvárosi labdarúgó legutóbb győri játékosként, 2015. május 9-én volt eredményes a Haladás ellen (3–2), duplát 2014. szeptember 20-án, ugyancsak győriként Nyíregyházán ért el (az ETO akkor 3–2-re nyert).

„Nagyon örülök a góljaimnak és persze a győzelemnek is – mondta a 33 éves Rudolf Gergely. – Épp azt beszéltük az edzőnkkel, Horváth Ferenccel, hogy egy hete arcüreggyulladással otthon feküdtem, most pedig a meccset végigjátszva sikerült eldöntenem a három pont sorsát. Nagyon jó taktikával küldött bennünket a pályára, akkor is volt türelmünk játszani, amikor hátrányba kerültünk – a végén pedig jöttek a jogos tizenegyesek. Bár ebben a kérdésben nyilván elfogult vagyok."

De kézenfekvő volt-e, hogy a balmazújvárosiak legrutinosabb futballistája végzi el mindkét büntetőt?

„Sosincs kijelölve, ki végzi el a tizenegyest, mindig az áll a labda mögé, akinek a szóba jöhető jelöltek közül jól megy a játék – felelte a felvetésre a támadó. – Úgy voltam vele, ki más rúgja, ha nem én, aki a legtapasztaltabb játékos vagyok a csapatban, és nem remeg meg a lába, ha ilyen helyzetbe kerül. Az elsőnél előre eldöntöttem, hová rúgom, Antal Botond érezte az irányt, de nem érte el a labdát. A másodiknál kivártam, és mivel a diósgyőri kapus ugyanoda indult el, mint két perccel azelőtt, a másik sarkot vettem célba."

Fordításának és győzelmének köszönhetően a Balmazújváros fellépett a már bentmaradást érő 10. helyre, míg a Diósgyőr azoknak a kluboknak a táborát gyarapítja, amelyek bajba is kerülhetnek.

„Ha most nem nyerünk, távol kerültünk volna céljaink elérésétől, de így a saját kezünkbe vettük a sorsunkat, és mivel a közvetlen vetélytársak közül legközelebb a Haladással játszunk, és megyünk még Mezőkövesdre, pontokat vehetünk el az ellenlábasoktól is. Ami engem illet, ennyit jelent, hogyha érzem az edzőm bizalmát. Eddig gyakorlatilag hárommeccsnyi időt töltöttem a pályán balmazújvárosi színekben, és két gól mellett két gólpassz a mérlegem. Jó erőben érzem magam, ahogy a csapat is, ezt bizonyítja, hogy február végén Debrecenben és most, a Diósgyőr ellen is a hajrában szerzett gólokkal nyertünk."

A második balmazújvárosi tizenegyes kapcsán meg kell jegyezni – amint azt a Nemzeti Sport szombati tudósításában is megtettük –, hogy erősen véleményes volt Andó-Szabó Sándor játékvezető ítélete.

Bódog Tamás, a DVTK szakmai igazgatója nem is értette, miért fújt a sípjába a játékvezető:

„Az ellenfélnek egy veszélyes szabadrúgása volt, semmi több, az pedig vicc, ahogy a hajrá alakult. Az első büntető jogosnak tűnt a kispadról, a másodiknál viszont kíváncsi vagyok, mi alapján ítélt a játékvezető. Nekem nem tűnt annak, és akkor még finoman fogalmaztam."

A vitatott tizenegyes

A FORDULÓ JÁTÉKOSA

Rudolf Gergely a Diósgyőr elleni bajnoki mérkőzés (2–1) hajrájában is nyugodt maradt, pedig csapata vesztésre állt. De a Balmazújváros játékosa a 88. és 90. percben is higgadtan értékesítette a tizenegyeseket, s így győzelemhez segítette együttesét.

A FORDULÓ ÖNGÓLJA

Egymást követő harmadik NB I-es meccsén szerzett gólt Hahn János, igaz, a Haladás ellen 2–1-re elveszített bajnokin a saját kapujába talált be.

Ritkán látható balszerencsés mozdulat volt. Még tíz perce sem tartott a Paks–Haladás mérkőzés, amikor a vendégek középpályása, Németh Márió szabadrúgásból, teljesen ártalmatlan helyzetből ívelt a hazai kapu előterébe. Úgy tűnt, Hahn János gond nélkül felszabadít, annak rendje és módja szerint lendített, a labda azonban felperdült a jobb lábáról, és hihetetlen ívet leírva a kapus, Verpecz István felett a bal sarokba hullott. Ha ironizálni akarnánk, azt is írhatnánk, így nem szakadt meg a 23 esztendős támadó sorozata, és az egymást követő harmadik bajnokiján is szerzett gólt – a Mezőkövesd (3–2) ellen egyszer, a DVSC ellen (2–5) kétszer volt eredményes –, ám erről szó sincs. A paksi futballista igen fiatalon (2012. november 18-án, a Paks II–Szigetszentmiklós 0–2-es NB II-es találkozón) már szerzett öngólt, a legjobbak között ugyanakkor szombaton talált be először saját kapujába.

„Nem tudok mást mondani, ügyetlen mozdulat előzte meg az öngólomat – mondta a találkozó másnapján Hahn János. – Amikor a szombathelyiek elvégezték a szabadrúgást, egy kicsit hátráltam, aztán amikor a labda lecsúszott a lábamról, már éreztem, veszélyes lehet a kapunkra. Ez volt az első öngólom az első osztályban, és nagyon remélem, egyben az utolsó is. Sajnos nem tudtunk élni azzal az eséllyel, hogy miután felléptünk a dobogóra, két hazai mérkőzés következett, ráadásul legközelebb a Ferencvárossal és a Videotonnal játszunk – nem mi számítunk esélyesnek. Bízom benne, tudunk javítani, és a folytatásban megmutatjuk, hogy az a csapatunk igazi arca, amelyet az első öt tavaszi fordulóban mutatott."

Hahn öngólja

A FORDULÓ ÜNNEPLŐJE

Hatott a fejmosás. A szünetben csak úgy zengett az újpesti öltöző, Nebojsa Vignjevics vezetőedző egyébként sem az a fajta, aki agyondicséri a játékosait, a pocsék első félidei futball láttán alaposan kieresztette a hangját. Ha nem is csupán ezért, de Novothny Soma a fordulást követően duplázott, és magabiztossá tette a Vasas elleni bajnoki győzelmet (4–2).

„Kellett a lelkemnek ez a két gól – mondta a támadó, aki idénybeli 14. és 15. gólját lőtte. – Hozzáteszem, furcsálltam, hogy a sajtóban ilyen nagy hírként kezelték, hogy három meccsen nem rúgtam gólt. Másfelől ez azt jelenti, hogy immár tényleg a gólkirályi címre esélyes futballisták között tartanak számon. Egyébként akkor sem estem kétségbe, mivel a három gól nélküli bajnoki között volt egy kupamérkőzés, amelyen dupláztam, és ez átsegített a nehézségeken. Ennek a posztnak az a sajátossága, hogy játszhatsz akármilyen jól, ha nem szerzel gólt, azt azonnal a szemedre vetik."

A Vasas elleni első negyvenöt percben a csapattal együtt Novothny Soma is csak kínlódott a pályán, a labdával keveset találkozott. A fordulást követően azonban már érkeztek a beadások a Vasas-kapu elé, s a csatár ki is használta a lehetőségeket.

„Pocsékul kezdtük a mérkőzést. Abszolút nem azt csináltuk, amit kellett volna. Nyilvánvaló, hogy a szakmai stáb nem azt kérte tőlünk, hogy ennyire erőtlenül futballozzunk. Alapos fejmosás volt a szünetben, újat nem mondott Nebojsa Vignjevics, de a meccs előtt megbeszélteket sokkal erőteljesebben kiemelte. Ez jót tett a társaságnak, és szerencsére jól is reagáltunk rá. Nagyon bosszantó volt, hogy a Vasas kétszer is rövid időn belül egyenlített, az első gólunk után még csak-csak belefért, ám nem tanultunk a saját hibánkból. A harmadik és a negyedik gólunk után viszont csupán egy kérdés maradt: megússza-e néggyel a Vasas. Lehetett volna öt vagy hat is a vége."

A 23 esztendős játékos a góljai után a nézőtér felé szaladt, és két kezével szívet formálva mutatott a széksorok irányába. Nem véletlenül, barátnője ott ült a lelátón, sőt a család többi tagja is kint volt a Szusza Ferenc Stadionban. Ünneplésből a lefújást követő percekre is maradt, az újpesti csapat tagjai az öltözőben maximumra tekerték a magnó hangerejét, és tapsolva, ugrálva hallgatták a zenét.

„Csakugyan feltekertük a hangerőt – mosolygott Novothny Soma. – Nagy feszültség volt bennünk, hiszen sorozatban három bajnokin nem nyertünk, három meccse nem szereztünk gólt, ráadásul a Vidi ellen beleszaladtunk egy háromgólos vereségbe. Jó, hogy rövidre zártuk ezt a rossz sorozatot, és ismét célba vettük a tabella harmadik helyét. Ritkán látható, szoros befutó várható."

A keret tagjai vasárnap sem pihentek, Nebojsa Vignjevics jobbnak látta, ha a keddi kupamérkőzés előtt közösen regenerálódnak. Az átmozgató gyakorlás előtt a Vasas ellen látottak értékelésére is volt idő.

„Megkaptuk a fejmosás második részét – nevetett a csatár. – Jó, azért kicsit dicsért is bennünket a mester, mégiscsak szereztünk négy gólt. Abban Nebojsa Vignjevicsnek mindenképpen igaza van, hogy az előttünk álló hetekben nem férnek bele a szombaton látott hibák, az könnyen a kupadöntőbe vagy a bajnoki bronzérembe kerülhet. Kemény sorozat előtt állunk, de szerencsére önbizalommal telve futunk neki."

A FORDULÓ MEGMENTŐJE

Mintha visszarepültünk volna az időben úgy öt és fél hónapot – a Honvéd csatára, Danilo november 4-én (4–3) és szombaton is (1–1) szerzett egy-egy fejes gólt a Puskás Akadémia ellen.

„Ettől függetlenül nem hinném, hogy félnének tőlem a felcsútiak, de kétségtelen, fontos gólokat szereztem – mondta Danilo de Oliveira, a kispestiek 31 esztendős csatára. – Novemberben a kilencvenharmadik percben szereztük meg a negyedik gólunkat, s nyertünk négy-háromra, míg most szombaton a nyolcvanhetedikben, ez a gól egy pontot ért. Csodás érzés volt örömet szerezni a szurkolóinknak, akik megtöltötték a vendégszektort Felcsúton. Összességében reális eredmény született, de nem lehetünk boldogak, hiszen nem nyertünk, pedig akkor a harmadik helyen állnánk. Ez a célunk, bronzérmet szerezni, és kilépni a nemzetközi kupaporondra."

Ebben nagy szerepe lehet a brazilnak, aki 2010 júliusa és 2012 januárja között már futballozott Kispesten: a támadó már hatodik gólját szerezte a szezonban, pedig keveset játszik. A légiós a már említett két, felcsútiak elleni mérkőzésen is eredményes volt, míg a március 17-i, Haladás elleni bajnokin győztes gólt szerzett (2–1), csereként beállva a 93. percben.

„Szerencsére egyre inkább formába lendülök. Amikor tavaly nyáron visszatértem a Honvédhoz, sérült voltam, így sok időbe telt, míg összeszedtem magam, s visszanyertem az erőmet. Bár korábban a szélen is játszottam, igazán a kapu előtt érzem jól magam. Remélem, legközelebb, az Újpest ellen is játszom…"

Davide Lanzafame, a kispestiek 13 gólos csatára letöltötte sárga lapos eltiltását, így a lila-fehérek ellen már számíthat az olaszra a szakmai stáb – kíváncsian várjuk, hogy Danilo marad-e a kezdőben, vagy újra a kispadon találja magát.