A győztesek szokása – Pietsch Tibor jegyzete

„Nem érdekel, ki áll a másik oldalon, mindig győzni akarok. S azt akarom, hogy így gondolkodjon a csapatom is. Kifogásokat sosem keresek, az a vesztesek szokása – ígérem, mi nem leszünk azok!”

Marko Nikolics fogalmazott így 2017. június 8-án, azon a napon, amikor bemutatták a Vidi vezetőedzőjeként. Azóta elérte azt, amit a klub 1941 óta íródó történelmében rajta kívül csak két edző (Mezey György és Joan Carrillo): bajnoki címre vezette a csapatot. Egyúttal elérte azt is, hogy a játékosok átvegyék az életszemléletét. Egy év alatt győzteseket faragott belőlük, ennek is köszönhető, hogy a piros-kékek már a BL-főtábla kapujában toporognak – abban a megnyugtató tudatban, hogy „legrosszabb” esetben az Európa-liga csoportkörében folytathatják.

Most már elmesélhető: a malmői mérkőzésről tartottunk hazafelé, sőt, a repülő le is szállt Ferihegyen, amikor a csomagokra várva Marko Nikolics megjegyezte, érezte a svédeken, hogy lenéznek minket, magyarokat, őket, szerbeket és mindenkit, aki a küldöttséghez tartozott. Ezért is verjük ki őket – fűzte hozzá, majd egy kacsintás kíséretében elhúzta a bőröndjét.

Nem árt tudni, arról a szakemberről beszélünk, aki a téli felkészülés elején azzal állt a futballistái elé, hogy nemcsak a tavaszra készülnek fel, hanem az őszre is, mert meglátják, hosszú, nemzetközi kupameccsekkel zsúfolt év elé néznek.

Ebben is igaza lett.

Nemegyszer mondta el azt is, hogy büszkén dolgozik a magyar labdarúgásért. Szavai mellett a cselekedetei is árulkodnak erről. Ha a magyar siker azt kívánja, hogy egy szerb játékost fegyelmezetlenség miatt száműzni kell a csapatból, másodpercnyi töprengés nélkül megteszi. Még úgy is, hogy a szóban forgó labdarúgó testvére is a keret tagja. S még úgy is, hogy ezzel a döntéssel azt is vállalja, hogy a kulcsfontosságú BL-selejtező visszavágójára nem marad vérbeli csatár a kispadon.

Azt már a hozzá közel állók mondják, hogy a munka megszállottja, a Ludogorec és a Malmö elleni taktikát olyan alapossággal dolgozta ki, hogy azt a legmagasabb szintű edzőképzésen kellene oktatni. Hogy az elképzeléseiből mennyi valósult meg, csupán annyit: az európai „nagyszínpadon” meglehetősen otthonosan mozgó két csapat a négy meccsen mindössze egyszer talált a Vidi kapujába, nem csoda, hogy utólag a bolgárok és a svédek is visszavettek az arcukból.

Ne szépítsük, az alig 39 éves Marko Nikolics 2017. június 8-a óta többet tett a magyar labdarúgásért, mint némelyek évtizedek alatt.

Lehet őt irigyelni, lehet őt szapulni – jó magyar szokás szerint a háta mögött…

…de lehet tőle tanulni is.