Lanzafame és Varga Roland vezényletével nyert a Ferencváros

LABDARÚGÓ NB I
3. FORDULÓ
Ferencváros–Haladás 3–1 (Varga R. 22., Lanzafame 53., 63. – a másodikat 11-esből, ill. Gaál 50.)
Budapest, Groupama Aréna, 7504 néző. Vezette: Szőts
Kiállítva: Jagodics M. (86., Haladás)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Sem Böde Dániel, sem Kjartan Finnbogason…

A szurkolók hiába keresték a csapatban a Fradi gólvágóját és a nyáron igazolt izlandi csatárt, Thomas Doll – némileg – váratlanul egyik játékosát sem nevezte a kezdőbe. A csúcsék pozícióját Davide Lanzafame foglalta el, aki eddig – az Európa-ligában és az eddigi két bajnokin is – a második vonalból érkezett a kapu elé, árnyékékként riogatta a védőket.

Az olasz futott, küzdött, hajtott, ám nehezen talált utat a hórihorgas szombathelyi védők gyűrűjében a kapu irányába.

Hogy játékba hozza magát, az előző idény gólkirálya olykor visszalépett a labdákért a középpályára, és onnan ugratta ki a szélről bemozgó társait – igazi veszély jobbára ekkor alakult ki a Haladás tizenhatosa előtt.

A vezetést azonban nem Lanzafame, hanem Varga Roland szerezte meg.

A szélső harmadik bajnokiján negyedik gólját szerezte, ám ez a fajta jó rajt nem szokatlan a játékostól, a gyors futballista az elmúlt idényben ugyancsak alaposan bekezdett – három kör után a mostanihoz hasonlóan négy gólnál járt.

Az első félidőben többet birtokolta a labdát a Ferencváros, ám rengeteg – a teniszből vett kifejezést idecitálva – ki nem kényszerített hiba volt a játékában. Az ellenfél térfelének közepén a megszokottnál több volt az eladott, elpasszolt labda, Király Gábor kapujához közelítve, 30 méteres távolságnál megakadtak a támadások, vagy hiányoztak a kulcspasszok, vagy egyszerűen pontatlanok voltak azok.

A szünetben Thomas Doll nem cserélt, időt hagyott az általa megálmodott kezdőcsapatnak, és annak, hogy Lanzafame nem a második vonalból, hanem feltolt csatárként próbáljon gólt szerezni.

Jó döntés volt!

A Haladás ugyan a fordulás után egyenlített, sőt a hazaiak akkor sem szólhattak volna szót sem, ha Michael Hipp együttese a vezetést is megszerzi, ám aztán jött az olasz csatár… A támadó megszerezte első, majd nem sokkal később második ferencvárosi gólját, és hogy az első milyen sokat jelentett a számára, a gólöröme is mutatta.

Az olasz légiós a Fradi-tábor elé szaladva ünnepelt, fohászkodva az ég felé mutogatott, alighanem óriási kő esett le a szívéről. A játéka látványosan feljavult, a gólnélküliség okozta görcs tovaszállt, a büntetőt magabiztosan értékesítette, Király Gábornak esélye sem volt a lövés hárítására. Bő egy óra elteltével eldőlt a mérkőzés, a Fradi néhány perces megingása után ismét saját kezébe vette az irányítást, a kétgólos előny tudatában türelmesen járatta a labdát, vagy gyors iramváltással a szombathelyi védelem mögé került. A hajrára Thomas Doll a pályára küldte Böde Dánielt, így Davide Lanzafame hátrébb húzódott egy sorral, és – ahogy korábban –, ismét árnyékékként futballozott.

A Haladás, leszámítva a szünet utáni néhány percet, alárendelt szerepet játszott. A hajrá nem hozott különösebb izgalmat, hacsak azt nem soroljuk ide, hogy Szőts Gergely játékvezető nem hallgatta sokáig Jagodics Márk reklamálását – a bíró gondolkodás nélkül előkapta a piros lapot zsebéből, és az öltözőbe küldte a futballistát. A játék kimenetele szempontjából nem osztott, nem szorzott a kiállítás, egyfelől nem sokkal a lefújás előtt történt, másfelől a Haladásban egyébként sem volt annyi erő, hogy megszorítsa a hazaiakat, akár csak izgalmassá tegye a szombat esti kilencven perc hajráját.

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!