Vignjevics: A hozzáállás nem volt megfelelő; Dajka: Óriásit léptünk előre

ÚJPEST–MEZŐKÖVESD ZSÓRY 1–1

NEBOJSA VIGNJEVICS, az Újpest vezetőedzője:

Miért volt ennyire nehéz a mérkőzés?
Már amikor elkezdődött, láttam, hogy játékosaim mintha semmit sem akarnának tenni a győzelemért. Hozzáállásuk nem volt megfelelő, pedig azt hittem, készen állnak a mérkőzésre. Tévedtem, ez az én hibám. A Mezőkövesd emberhátrányban is szervezettebben futballozott, mint mi, csapatomon azt éreztem, mintha várna a csodára, hogy egyszer majd egyenlítünk.

Egy profi játékos hogy készülhet így egy mérkőzésre? Ez miért az edző hibája?
Mert mindig győzni akarok, megtenni mindent a sikerért. De látnom kellett volna, hogy néhányan nem akarnak kockáztatni.

És mit tehet azon kívül, hogy a mérkőzés után dühöng egy sort?
Szerencsére több poszton is versenyhelyzet alakult ki, megvannak a megfelelő eszközeim a változtatásra. Ugyanakkor a mérkőzés után úgy éreztem, három csapatom van egyszerre, egy defenzív, egy olyan, amelyik támad is, és egy speciális egység, amelyik védekezik és támad is egyszerre. Ez jó az NFL-ben, de nem a labdarúgásban. Csatáraim csak a gólszerzésre összpontosítottak, semmit sem tettek az előkészületekért.

TÓTH LÁSZLÓ, a Mezőkövesd szakmai igazgatója, aki a lelátóra küldött Kuttor Attila helyett nyilatkozott:

A negyedik percben vezettek, majd emberhátrányba kerültek, a hajrában pedig két pontot veszítettek. Mit lehet erre mondani?
Érdekes, mert mezőkövesdi csapatként majdnem sírva megyünk haza Újpestről, amiért elmaradt a győzelem. A védekezésünk rendezett volt, csak a kiállítás bolygatta meg a tervünket.

Mi volt a terv?
A vezetés megszerzését követően a zárt védekezésből indított kontratámadást próbáltuk volna erőltetni, ahogy ez az első félidőben működött is. Úgy terveztük, a folytatásban tördelnénk a játékot, sok szabálytalansággal próbáljuk megállítani a hazaiakat, de nyilván ebből semmi sem valósulhatott meg az emberhátrányban. A két belső védőnk azonban remekül helytállt.

Mi az oka annak, hogy idegenben eredményesebb a Mezőkövesd?
Pontosítanék, mert az előző héten a Honvéd ellen hazai pályán is rengeteg helyzetünk volt, csak éppen kimaradtak, vagyis ezen mindenképpen változtatnunk kell. Mármint nem az idegenbeli eredményességen, hanem azon, hogy hazai pályán is megfelelően képviseljük a klubot.

PUSKÁS AKADÉMIA–KISVÁRDA 1–1

BENCZÉS MIKLÓS, a Puskás Akadémia vezetőedzője:

Nyilván csalódott, hiszen a sereghajtó, pont nélküli újonccal játszottak döntetlent hazai pályán.
Nagyon bátortalanul játszottunk az első játékrészben, kevés volt a labda nélküli mozgás, a kezdeményezés. A szünetben változtattunk, a csere után feljavultunk, és a vezetés megszerzése után volt lehetőségünk a második gól elérésére is. A Kisvárda sokat kockáztatott, mi pedig nem tudtuk azt a labdabirtokló futballt hozni, amelyet szerettünk volna.

Egyetért azzal, hogy ha egy nullánál nem szórakozzák el a nagy helyzetüket, akkor megvan a győzelem?
Ebben szinte biztos vagyok. A második gól megnyugtatott volna bennünket, abban az időszakban a Kisvárda fölé nőttünk, kettő nulla után meglett volna a győzelem.

Legalább négy ígéretes gólszerzési lehetősége volt a Kisvárdának – ez a csapat védekezésének kritikája...
„Szétcsúszott" az együttes, a csapatrészek távol voltak egymástól, ezért tudott a Várda kontrákból helyzeteket kialakítani. Sajnos sem a védelemben, sem a középpályán, sem pedig a támadóharmadban nem voltunk eléggé kezdeményezőek.

DAJKA LÁSZLÓ, a Kisvárda vezetőedzője:

Csapata keményen küzdött, nem érdemtelenül szerezte meg története első élvonalbeli pontját.
Óriásit léptünk előre, és nem elsősorban arra gondolok, hogy egy egy lett a végeredmény, birtokoltuk a labdát, nem álltunk be védekezni. Korábban már többször elmondtam, nagyon nem mindegy, egy mérkőzésen ki szerzi az első gólt, nagy kérdés, mi lett volna, ha büntetőből betalálunk.

Mit sikerült megvalósítani abból, amit egyheti közös munka után kért a labdarúgóktól?
A csapat korábban is becsülettel küzdött, de sikerült elhitetni a játékosokkal, többre képesek, és azt gondolom, az összeállításban történő változások is jól sültek el.

Nyerhettek is volna, a helyzeteik megvoltak hozzá. Minek kell történnie, hogy legközelebb az ilyen párharcból már győztesen jöjjenek ki?
Az első félidőben és a másodikban is volt egy tíz-tíz perces időszak, amikor elfogyott az oxigén. A futball minden elemében lehet előrelépni, örülnék, ha a következő mérkőzésen ez meglátszana, és persze nem lenne probléma az sem, ha a játék javulása eredménnyel is párosulna.

DIÓSGYŐRI VTK–HALADÁS 1–0

FERNANDO FERNÁNDEZ, a DVTK vezetőedzője:

Elégedett?
A három pont megszerzése volt a lényeg! Ez volt az ötödik mérkőzésünk, még nem nyertünk, úgy léptünk pályára, mindegy hogyan, de nyerjünk. Nem volt könnyű, mert nagyon ideges volt mindenki, persze a lényeg: megvan a győzelem.

Nyilván az a legfontosabb, de a mutatott játék növelheti a játékosok önbizalmát?
Az talán kevésbé, de azért időnként viszontláttunk olyan elemeket, amelyeket gyakorolunk, amelyeket kérünk a játékosoktól. De nem játszottunk jól, nem reagáltunk megfelelően arra sem, hogy emberelőnybe kerültünk, a Haladás sokszor nyomás alatt tartott minket a saját térfelünkön – szóval voltak problémáink ezen a mérkőzésen is, de győztünk, és ezen az estén semmi más sem számított.

Csak a győzelemnek tudott örülni?
Ez azért túlzás. A játékosok végig hittek benne, hogy meg tudják nyerni a mérkőzést. Megvolt a sikerhez elengedhetetlen akarat, és büszkék lehetünk rá, hogy kimondottan nehéz ellenféllel szemben szereztük meg a létfontosságú három pontot.

MICHAL HIPP, a Haladás vezetőedzője:

Hogyan értékeli a mérkőzést?
Talán furcsa, de nem játszottunk annyira rosszul, a mérkőzés egyes időszakaiban kimondottan jól futballoztunk. Az első félidő óvatos játékot hozott, mintha a csapatok arra vártak volna, hogy a másik hibázzon, és ekkor úgy éreztem, mi vagyunk aktívabbak, nekünk vannak lehetőségeink. Nem voltak ezek nagy helyzetek, de egy higgadt, nem elkapkodott passzal ziccereink lehettek volna – ezek után a DVTK talált egy gólt.

Mit kért a csapatától a szünetben?
Aktívabban kellett támadnunk, de végig arra készültünk, hogy a Diósgyőr a kontratámadásokra épít, ezért az ezzel járó kockázattal számoltunk. Több gólt is szerezhettünk volna, de ilyen helyzetkihasználással nehéz sikert elérni.

Meg persze úgy is, ha ilyen gólt kap egy csapat. Oldalszabadrúgás messziről, a labda száll legalább negyven métert a levegőben, majd egy támadó teljesen egyedül érkezik a kapu elé.
Az ilyesmit nem könnyű megélni a kispadon. Az ember mondhatja, hogy egyetlen hiba végzetes lehet, és ilyenkor kiderül, hogy ez mennyire igaz. Muszáj végig összpontosítani, mert a figyelmetlenség pontokba kerülhet. Ezzel együtt emberhátrányban is voltak lehetőségeink, de a Diósgyőr a meccs végén már nagyon masszívan védekezett, így nem tudtunk egyenlíteni.