„Amit ma itt látunk, amit átadunk, az maga Óz, a csodák csodája. Sokan elképedtek és kinevettek, amikor azt a célt tűztük ki, hogy 2007 nyarára megteremtjük a megfelelő infrastruktúrát a Magyar Futball Akadémia létesítéséhez– mondta beszédében George F. Hemingway.– Azért valamilyen szinten szerencsém is volt, mert ugyanezen időben egy másik megszállott is dolgozott ugyanebben az ügyben. Az úgyszintén elszánt ember nem Budapesten, hanem a fővárostól nem messze, egy Felcsút nevű községben tevékenykedett. Őt Orbán Viktornak hívták, s éppen nem volt Magyarország miniszterelnöke. De akkor is hitt a labdarúgásban, a magyar jövőben, és abban, hogy munka nélkül semmi sem teremtődik meg magától.
Végül is a felcsúti és a budapesti intézményünk, meg a már régebb óta működő agárdi Sándor Károly Akadémia lettek a magyar labdarúgás jelenkori bástyái. Ez Orbán Viktor nélkül nem valósulhatott meg, ezúton is köszönjük a kitartását.”
Orbán Viktor miniszterelnök először is méltatta a Honvéd múltját és jelenét, kiemelve, hogy amikor a kispestieknek jól ment, akkor az egész magyar focinak is. Majd így folytatta.
„A magyar labdarúgásnak nem lehet kisebb célja, mint hogy megismételjük Puskásék sikerét, s ennek az akadémiának sem érdemes kisebb célt maga elé tűzni, mint hogy a nagy példaképekhez tehetségben, képzettségben felérő labdarúgókat neveljen a sportágunk számára. Amit tudunk, azt ehhez megadunk. Ezt a beruházást is segítettük, és támogatjuk az új Bozsik-stadion megépítését is.”
Végezetül az akadémisták felé fordult.
„Ha kitartóak lesztek, hallgattok az edzőitekre és a tanáraitokra, akkor komoly lehetőség kapujában álltok. Azt is tudnotok kell – bár reményeink szerint lesz köztetek Puskás, Bozsik, Tichy vagy Détári is–, hogy olykor az ifista focistákból nem focisták, hanem írók vagy éppen miniszterelnökök lesznek. Azért a tudásért és szellemiségért pedig, amit itt kaptatok, függetlenül attól, hogy futballisták lesztek-e vagy sem, higgyétek el, örök életetekben hálásak lesztek.”