Horváth Ferenc: Hogyan tovább? Erre most azonnal lehetetlen válaszolni

KISVÁRDA MASTER GOOD–PAKSI FC 0–0

DAJKA LÁSZLÓ, a Kisvárda vezetőedzője:

– Igazságosnak érzi a döntetlent?
– A játék képe alapján azt kell mondanom, igen. Nagyon küzdelmes mérkőzést láthattunk, időnként mindkét csapat elkapta a fonalat, nekünk is voltak jó periódusaink.

– Mi a véleménye csapata meg nem adott góljáról?
– Az életünkért játszunk, hazai pályán különösen. Nekünk nagyon nem mindegy, hogy az az icipici gól, amelyet szerzünk, lesről születik-e vagy sem, megadják-e vagy sem. Erről nem is szeretnék mást mondani, nagyon bízom benne, hogy jó döntés született. Azzal sem foglalkozunk, hogy riválisaink milyen eredményt érnek el, előre kell néznünk, és tennünk tovább a dolgunkat.

– Hol lehetett volna fogást találni a Pakson?
– Az ellenfél most is jó százalékban nyerte meg a párharcokat, ha ebben a mutatóban föléje tudtunk volna kerekedni, illetve gyorsabban futballozni a középpályán, ha többször játsszuk a szélre, valamint előre a labdát, lehetett volna keresnivalónk. Ezzel szemben körülményesek voltunk, és nemigen tudtuk játékban tartani a támadóinkat. Mindenki kitette a szívét a pályára, de futballoztunk már jobban is.

CSERTŐI AURÉL, a Paksi FC vezetőedzője

– Ugyanazt kérdezzük öntől is, mint kollégájától: igazságos a döntetlen?
– Igazság nemigen létezik... Ha felidézzük, mi történt a mérkőzésen, elfogadható az egy pont. Azt azért meg kell jegyezni, hogy voltak helyzeteink, pontosabban kellett volna befejeznünk őket. Emellett stabilan és jól is futballoztunk, akadtak periódusok, amikor nyomást tudtunk gyakorolni az ellenfélre. Ebből ki lehet indulni, az jó, ha idegenben pontot tudunk szerezni, ám hazai pályán létkérdés a győzelem.

– Hogy érzi, mivel lehetett volna megfogni a Kisvárdát?
– Mondjuk azzal, ha Könyves Norbert berúgja a százszázalékos helyzetét. Fontos lett volna a győzelem, mert kevés pontunk van, közel állunk a kiesőzónához, de még egyszer mondom, idegenben az egy pont is elfogadható nekünk.

– Azért volt feszült a mérkőzés, mert a két csapat közel áll a kieső helyekhez?
– Szerintem nem volt feszült mérkőzés. Kemény, harcias, férfias játékot láthattunk.

DIÓSGYŐR–BP. HONVÉD 2–1

FERNANDO FERNÁNDEZ, a DVTK vezetőedzője:

– Része a taktikának, hogy állandóan hátrányba kerülnek?
– Dehogyis! Nem is tudom, mi történne, ha egyszer mi szereznénk az első gólt... Komolyra fordítva: nagyon fontos, hogy akkor is nyugodtak, fegyelmezettek a játékosok, amikor az ellenfél vezet. Senki sem őrül meg, hanem a feladatára összpontosít, ez a mentális erő ezúttal is nagyon kellett a fordításhoz.

– Immár a vonal fölött van a Diósgyőr.
– Még nagyon hosszú út áll előttünk, de természetesen örömteli, hogy lépegetünk előre.

– Legutóbb a bajnoki címvédő Mol Vidit, most a dobogóért küzdő Honvédot verték meg – mennyit ér ez a hat pont?
– Bízunk benne, hogy nagyon sokat. Önbizalmat kell, hogy adjon a két győzelem. Szerintem látszik, hogy egyre egységesebbek vagyunk, nem először derül ki, hogy a keret minden tagjára nagy szükség van, és a most érkezett Prosser Dániel is nagyszerűen mutatkozott be. Védekezésben sokat léptünk előre, a Honvédnak nem volt túl sok gólhelyzete, egyre egységesebb a csapatjátékunk.

SUPKA ATTILA, a Bp. Honvéd vezetőedzője

– Látni, hogy bosszús.
– Nagyon bánt, hogy elvesztettük a mérkőzést. Pedig az első félidő úgy alakult, ahogy szerettük volna, ám a másodikban érthetetlenül visszaálltunk, nem toltuk fel eléggé a védővonalat, így a Diósgyőr egyre közelebb került a kapunkhoz, és a hibáinkat kihasználva fordítani tudott.

– Úgy fogalmazott, hogy „érthetetlenül”. Miért csinál mást a csapat, mint amit az edző kér?
– A meccs hevében sokszor hiába kiabál, integet az edző a kispadról, hogy menjünk feljebb, támadjunk vissza, a játékosok ösztönösen behátráltak a kapunk elé.

– Feltűnő volt, hogy a DVTK egyenlítő gólját követően felpörgött a Honvéd játéka. Miért csak akkor?
– Ezt jó lenne tudni. Danilo megsérült, így kényszerűségből cserélni kellett, de később is úgy változtattunk, hogy dinamikusabb, gyorsabb legyen a támadójátékunk. Sajnos a végén egy egyértelmű tizenegyest nem kaptunk meg – azóta már visszanéztem az esetet, nincsenek kétségeim –, viszont hozzáteszem, nem ezért vesztettünk, hanem mert túl sok egyéni hibát követtünk el.

PUSKÁS AKADÉMIA–ÚJPEST FC 0–1

RADOKI JÁNOS, a Puskás Akadémia vezetőedzője

– Mi játszódik le az edző lelkében, amikor ilyen öngólt szerez a csapata?
– Már a múlt héten, a Honvéd elleni vereség után is azt mondtam a két kapott gólunk után, hogy nem lehet ilyen gólokat kapni, és most egymás után a harmadik alkalommal követtünk el óriási hibát. Erre nehéz mit mondani.

– Mi történt?
– Hegedüs Lajos szólt, hogy „jó”, Bokros Szilárd mégis elfejelte a labdát, sajnos a kapunkba. Lehet bármennyit edzeni, ilyen megoldást nem lehet választani. Csakúgy, mint a kispestiek ellen, újra magunkat vertük meg.

– Az eredmények úgy alakultak, hogy csak egy pontra állnak a kiesést jelentő tizenegyedik helytől...
– Nem hátrafelé, hanem előre nézünk. Tovább kell dolgoznunk, biztos vagyok benne, hogy a munkának meglesz a gyümölcse.

NEBOJSA VIGNJEVICS, az Újpest FC vezetőedzője

– Látott már ehhez hasonló öngólt?
– Azért ilyen előfordul a futballban, játékosként és edzőként is szemtanúja voltam már hasonlónak, kommunikációs zavar lépett fel. Lehetett érezni, hogy feszült a légkör, hiszen mindkét csapatnak fontos volt, hogy három pontot szerezzen. Ezért is alakult ki kevés helyzet.

– Hogy érzi, mennyire sikerült pótolni Novothny Somát? Úgy tűnt, hiányzott a csatár játéka.
–Igen, hiszen Novothny mindkét felcsúti belső védőnél gyorsabb, sőt a levegőben is veszélyesebb. De Obinna Nwobodo is megtette a magáét.

– Ha egészséges lett volna Banai Dávid, ki védett volna?
– Azzal kezdeném, hogy Gundel-Takács Bence, Banai Dávid és Filip Pajovics személyében három jó kapusunk van. Egy-egy hétig Filip Pajovics, majd Banai Dávid is beteg volt – nehéz kérdés, ki védett volna.

HALADÁS–MEZŐKÖVESD ZSÓRY 1–2

HORVÁTH FERENC, a Haladás vezetőedzője

– Harminc percig rendben volt minden, aztán mi történt a csapatával?
– A félidő elején valóban sikerült végrehajtani, amit terveztünk, sikerült elrontani a Mezőkövesd sok passzra, labdabirtoklásra épülő játékát, ám látta mindenki, micsoda hatalmas hibát követtünk el, amely aztán megpecsételte a sorsunkat. Nehéz az ilyen eseményeket feldolgozni, és nem is tudtuk. Ezért jött a második gól.

– Hogyan tovább?
– Erre a kérdésre képtelenség válaszolni negyedórával a mérkőzés lefújása után.

– Az a csapat, amelyik két meccset nyert meg eddig, vajon hányszor győzhet a hátralévő tizenkét meccsből?
– Sportemberek vagyunk, eddig is és ezután is mindent megteszünk, hogy megmaradjon a tartása a csapatnak. Nehéz kérdés, hányszor tudunk győzni, de a lehető legtöbbet tesszük azért, hogy sikerüljön valamennyire talpra állni.

KUTTOR ATTILA, a Mezőkövesd Zsóry vezetőedzője:

– Mit érzett a nyolcvanhatodik percben Németh Márió kapufája után?
– Azt, hogy végre megtört az átok, s hogy végre valamit visszakaptunk mi is a futballtól. Egyébként ezen a meccsen is az történt, ami a korábbi találkozóinkon, jól játszottunk az első félidőben, előnyt szereztünk.

– A második félidőben azonban inkább küzdött, mint futballozott az együttese. Egyetért ezzel?
– Így van, foggal-körömmel küzdöttünk az előny megtartásáért, bár ha jobban belegondolunk, ha pontosabbak a kontraakcióink, ki is végezhettük volna a Haladást. Meccsről meccsre rutinosabbak lesznek a játékosaink, ez a győzelem erőt adhat ahhoz, hogy elhiggyék, megtört a bennünket sújtó átok.

– Több játékosán érződik, hogy élvezi a bizalmat, ez különösen igaz Sztefan Drazsicsra, aki egyre jobb formában szerepel.
– Középcsatárunk játéka kiemelkedett a mezőnyből, két szenzációs gólt szerzett, és el kell ismerni, egyre jobb formában futballozik. Reméljük, nem törik meg ez a felfelé ívelő teljesítmény.

TOVÁBBI MESTERMÉRLEGEK

Szerhij Rebrov: Megértem a szurkolókat, hogy nem ilyen futballt akarnak látni – DVSC–FTC 2–1
Marko Nikolics: Kifejezetten csúnyán néz ki a tabella – MTK–Vidi 1–3