Ferencváros: 90 évvel ezelőtt született Dékány Ferenc

„Számomra egyetlen csapat létezett. Csak a Ferencváros. Mindig ott akartam játszani, sohasem kívánkoztam el onnan, és sehol máshol nem léptem többé pályára amikor eljöttem a zöld-fehérektől, pedig hívtak nem is egy helyre. Szegény megboldogult Bukovi Marci bácsi, aki visszavonulásom után a Spartacusnál tevékenykedett, mondta: »Gyere hozzánk, nagy szükség lenne egy ilyen tapasztalt, rutinos rókára. Itt legalább levezetsz, túl fiatal vagy még a visszavonulásra.« Én meg mondtam, köszönöm Marci bácsi, de maga is nagyon jól tudja, hogy nálam csak egy csapat van és volt. És ez az egy maradt és maradni fog. Annak emlékébe nem keveredhet más...”

Dékány Ferencet kiválóan jellemzi e néhány sor, az egykoron Pofi becenévre hallgató fedezet a fradizmus megtestesítője volt. Mindez akkor is igaz, ha a nagyválogatottba nem tudott bekerülni, csupán a kerettagságig vitte. Tizenháromszor ült a kispadon, többek között akkor is, amikor Prágában már 5:0-ra vezetett a magyar csapat, s minden cserejátékos szóhoz jutott, csak ő nem. Vagy például amikor a svédek ellen a Rasunda Stadionban Dékány ment ki melegíteni a gyepre, de a Himnuszt már Zakariás hallgatta: „Nagyválogatott nem lehettem, bár tizenháromszor ültem Sebes Gusztáv mellett a kispadon játékra készen. A címeres mezt csak magamra húzhattam, de pályára nem léphettem benne” – mondta.
Sohasem lehetett bajnokcsapat tagja a Ferencvárosban, illetve egyszer igen, mint szakosztályelnök, 1976-ban. Akkor még a szertáros is kapott ajándékot, csak Dékány Ferencnek nem jutott egy jó szó sem, róla megfeledkeztek. Másnap lemondott tisztségéről...

Angyalföldi gyerek volt, a Tatai úti MÁV Előre-pályán lett labdaszedő, amikor a II. világháborút követően elhatározta, futballista lesz. A Vasasban próbálkozott, de kis lábfejére nem találtak cipőt, másnap egy házzal odébb, a Fradiban viszont igen... „Attól a naptól kedve egész életutamat a Ferencváros határozta meg. Második otthonom volt a zöld-fehér klub, ott tanultam meg szeretni és tisztelni az embereket... A lábamra egyébként ma is bőven elég a harmincnyolcas cipő... – nyilatkozta Pofi a kezdetekről a Népsportban. Tulajdonképpen véletlenül került be a csapatba, Kéri Károly sérülését követően úgy volt, hogy Anda László helyettesíti, ám ő Pozsonyban a lábát törte.

Így Lakat Károly lett a jobbfedezet, Dékány Ferenc pedig a bal. Három évig játszottak egymás mellett: „Emlékszem, Lakat olyan jól tudott szerelni és embert fogni, hogy például Puskás kifejezetten irtózott ellene játszani...”

Egykori csapattársa, Mátrai Sándor így vélekedett Dékányról: „Dékány Ferinek nagyon sokat köszönhet a Ferencváros. Az ÉDOSZ- és Kinizsi-időszakban Kispéter, Lakat, Mészáros és ő tartották bent a Fradit a legjobbak között. Technikás, nagy tudású játékos volt, mestere a »halászó« szerelésnek. Na és rettenetesen értette a labdának mellel való megszelídítését.Nagy igazságtalansága a sorsnak, hogy nem volt válogatott. De ami leginkább az emlékezetembe vésődött róla: minden körülmények között ember tudott maradni! Egyszer Salgótarjánban botrányos körülmények között fejeződött be a meccsünk. Jöttünk lefelé a pályáról, amikor egy szurkoló odalépett hozzá, és hatalmas pofont adott neki. Azt hiszem, százból kilencvenkilenc ember abban a helyzetben nem állta volna meg, hogy ne viszonozza az ütést. Pofi volt a századik. Ő szomorúan jött be az öltözőbe, egyre csak azt hajtogatta: »Gyerekek, hát miért pont én kaptam, amikor még egy szabálytalanságot sem csináltam az egész meccsen. Miért pont én?«” A Népsport cikkírója, Zsiday István nem mulasztotta el megjegyezni: „Ki tudja, miért, de az életben többnyire azok kapják a pofonokat, akik nem tudják, nem is akarják viszonozni azokat.”

Jogi diplomáját 1954-ben szerezte meg, ezt követően az összeállításokban dr. Dékány néven szerepelt. Más kérdés, hogy nem a jogi egyetemre készült... Apjáról azt mondta, „éhes mozdonyok kazánját etette”, hogy ő és bátyja tanulni tudjon. Az orvosi egyetemre jelentkezett, de azt mondták, jogászra van szükség, úgyhogy végül az lett. Amikor 1954-ben végzett, a Népsport hazakísérte a két Dékány fiút, Ferencet és bátyját, Istvánt.

Feri megmutatta a mamának a diplomát meg azt az írást, amelyben az állt, hogy a jogász-futballista az Élelmiszeripari Dolgozók szakszervezetének munkabérosztályán jogi előadóként dolgozik. A két fiúnál volt egy békekölcsönjegyzésről szóló papír is, s Feri azzal magyarázta a jegyzést, hogy az államnak adnak kölcsön pénzt, hogy más fiúk is tanulhassanak, egyetemre járhassanak... „Másnap Dékány Istvánné a megtakarított háztartási pénzéből 100 forintot jegyzett.”

„Egyszer mondták, van egy nagyon tehetséges gyerek az ifiben, aztán, amikor játszottunk, bizony nem tudtam leszerelni. Albert Flóri volt... Kár, hogy olyan keveset játszhattam vele meg Rákosi Gyuszival” – mesélte. A kérdésre, melyik volt az a meccs, amelyet sohasem felejt el, azt válaszolta, a Sparta ellen Prágában 9:1-re megnyert. A találkozót 1949. október 19-én játszották, a Fradi abban az évben lett bajnok, Lyka Antal edző így állította össze a csapatot a barátságos mérkőzésre: Henni – Rudas, Kispéter, Szabó – Dékány, Lakat – Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor. Deák Bamba és Kocsis Kocka 3-3 gólt szerzett, továbbá Budai és Czibor találata mellett egy öngól is született. A hazaiak vezettek, félidőben azért volt 1:1 az állás, mert az első játékrész utolsó percében Deák kiegyenlített... A másnapi értékelésben Dékány és Lakat játékáról ez állt: „A fedezetek különösen a második félidőben tömték labdákkal a csatársort.”

A visszatekintés így kezdődött: „Ilyen futballt még nem láttak Prágában!” Más kérdés, hogy a cikk nem felejtette el megemlíteni, hogy a meccs utáni díszvacsorán a szónokok nem mulasztották el hangsúlyozni „(...) a Szovjetunió vezette béketábor hatalmas erejét. Nagy lelkesedéssel ünnepelték Rákosi Mátyást, a magyar nép vezérét és Klement Gottwaldot, a csehszlovák köztársaság elnökét.”

Csupán a rend kedvéért: október 16-án a magyar válogatott Bécsben Deák és Puskás Ferenc 2-2 góljával 4:3-ra győzte le az osztrákokat, Sebesnél már ekkor összeállt a Bozsik, Zakariás fedezetpár, így érthető(bb) Dékány mellőzése. Dékány egyébként többször elmondta, micsoda futballisták voltak akkoriban a magyar pályákon: Hidegkuti, Szusza, Kocsis, Deák vagy Kovács Imre – akiről megjegyezte, hogy „saját magán kívül senkivel sem állt szóba”.

A Fradi 1997-ben, két évvel a centenáriuma előtt megszavaztatta minden idők legjobb Ferencvárosát. Ötven futballistából lehetett választani, a legtöbb szavazatot Albert kapta (1321), Dékány dr. a 30. helyre került 79 vokssal (Szabó Ferenc, Friedmanszky Zoltán, Karába János egyaránt 32-32-szavazattal zárta az ötvenes listát). Gyurkovics Tibor író, Koós János táncdalénekes és Furulyás János klubelnök beszavazta Pofit a klub legjobb tizenegyébe, Gyurkovicsnál és Koósnál Lakattal ő alkotta a fedezetpárt, Furulyásnál a középpályán kapott helyet Juhász Istvánnal, Lipcsei Péterrel és Rákosi Gyulával.
Megbecsültségében nagy szerepet játszott, hogy szeretett klubjáért még aktív karrierje befejezése után is mindig kész volt tenni, ám 2008-ban bekövetkezett haláláról a következő címmel tudósított egy portál:

„Elhunyt az elfeledett Fradi-focista.”