Ostobák? – Szöllősi György jegyzete

Az MLSZ közgyűlésén – sok más mellett – arról beszélt Csányi Sándor: „Mintha ostobák lennének a klubok tulajdonosai. Van ötszáznégy igazolt játékos, csapatonként negyvenkettő. Az ötszáznégyből az elmúlt idényben kétszázhuszonhárom egyetlenegy percet sem játszott. Hát normális az az ember, aki megengedi, hogy ilyen kerettel dolgozzon az edző meg a klub, amikor pénzügyi gondok vannak?!” Az adatok az NB I-re vonatkoznak, s valóban abszurd helyzetet mutatnak, pedig valamivel jobbak annál, amilyeneket néhány évvel ezelőtt ismertetett a magyar futball első embere, akkor, amikor még a bérek nagyobbik(!) része ment olyan idegenlégiósok – és ügynökeik – zsebébe, akik egyáltalán nem léptek pályára az adott idényben.

Ezt a felismerést követte a hazai és a fiatal játékosok szerepeltetését ösztönző szabályok bevezetése két-három esztendeje, az előírásokat azonban a klubok követelésére később eltörölte az MLSZ. Csányi Sándor most azt vetette az illetékesek szemére, hogy a magyar és a 21 éven aluli játékosok pályán töltött idejének aránya ismét csökkenni kezdett, miközben az egyre nagyobb összegű központi támogatás (tévés jogdíjak és a sportfogadásból származó bevételek) ellenére vannak olyan klubok, amelyek anyagi problémákkal küzdenek.

Magyarán: úgymond fölöslegesen fizetnek egy sor drága és idős légióst (átlagéletkoruk 28 év), akiknek a jelentős része nem is játszik, miközben veszteséges az adott egyesület. Nos, a jelenség nemzetközi. A klubok egy része úgy van vele, hogy aki nála van, az már nem erősíti az ellenfeleket, illetve a Bosman-szabály átkos következményei miatt kénytelenek évekre magukhoz láncolni mindenkit, akinek az elvesztése később probléma lehet, ha törvénytelen trükközést nem feltételezünk, amire amúgy az MLSZ-elnök óvatosan ugyancsak utalt. Csányi Sándor az UEFA pénzügyi fair play szabályzatára is hivatkozott mint követendő példára, amely legfeljebb 25 tagú keretet engedélyez, miután a nagy európai csapatoknál is korlátozásokra volt szükség.

A szigorítás segíthet megoldani a szurkolókat is régóta zavaró problémát, de talán ennél is fontosabb, hogy végre olyan szakemberek irányítsák a csapatokat – a hierarchiában a tulajdonos és az edző között dolgozó klubmenedzserről vagy sportigazgatóról van szó –, akik hosszú távú stratégia alapján, pénzügyi és futballszakmai ismeretekkel egyaránt felvértezve és erős felhatalmazással működtetik a profi együtteseket. Az edzőnek ugyanis általában nincs pénzügyi felelőssége, míg a tulajdonosnak, amint erre Csányi is utalt, „nem illik” beleszólnia a szakmai munkába. Így se szeri, se száma a következetlennek, esetlegesnek, melléfogásnak tetsző átigazolásoknak a magyar futballban (is), vagyis igen fontos intézkedés, hogy nemzetközi szintű, részben angol nyelvű oktatást indított az MLSZ a hazai klubigazgatóknak. Csányi Sándor erről is beszélt beszámolójában, még ha a hírekbe ez nem is került be.