– Hogy fogadta a nagy hírt?
– Anyukám hívott pár perce, ő tudta követni a bejelentést, és aztán továbbította nekem is a hírt – mondta a DVSC-től a Mol Fehérvár FC-hez szerződő Zsóri Dániel. – Egyelőre nem találok szavakat, olyan hihetetlennek tűnik az egész. Már tudja a családom is, mindenki nagyon örül és gratulál nekem, óriási élmény már most is, pedig hol van még a díjátadó!
– Amikor a neve feltűnt a tíz jelölt között, gondolt arra, hogy az még nem a végállomás, és akár a háromba is bekerülhet?
– Őszintén szólva bíztam benne. Mivel a szurkolók szavazatai számítottak, reménykedtem benne, hogy sok magyar futballrajongó is rányom a FIFA honlapján a nevem alatti gombra. Tudom, hogy a magyar drukkerek ilyenkor képesek összefogni, láttunk már erre példákat, úgyhogy nagyon köszönöm nekik, hogy segítettek, mint ahogy mindenkinek nagyon hálás vagyok világszerte, akinek az én gólom tetszett a legjobban, és szavazott is.
– Nem tartott attól, hogy nem versenyezhet a legnagyobb lakosságszámú országokban született találatokkal? A Puskás-díjnál gyakran látjuk, hogy Brazíliából vagy Indonéziából lényegében bármilyen gólt be tudnak szavazni a nézők a szűkített listára, ezért is változtattak a szabályon, hogy a végső győztesről már zsűri döntsön.
– Nagyon is tisztában voltam ezzel, úgyhogy nem is tápláltam hiú reményeket. Úgy fogtam fel, hogy már a tízbe kerülés is óriási, hiszen még nagyon a pályám elején vagyok, és így is annyi csodálatos dolog történt már velem ebben az évben, hogy csak kapkodom a fejem. Titkon reménykedtem benne, hogy akár tovább is juthatok, de az már tényleg az álom kategóriába tartozott.
– Pályafutása első felnőtt bajnoki meccsén a kilencvenharmadik percben ollózott győztes gólt majdnem a tizenhatosról a rekordbajnok és abban a pillanatban is listavezető Ferencváros kapujába. Az is megfordult esetleg a fejében, hogy ezt a gólt Puskás-díjra is jelölhetik?
– Nem, akkor ez eszembe sem jutott. Örültem, hogy sikerült úgy kiviteleznem a mozdulatot, ahogy szerettem volna, és hogy győzelmet ért. A csapattársaim kezdték aztán mondogatni, hogy ez még a Puskás-díjra is jó lehet, de ezt csak amolyan jópofáskodásnak gondoltam tőlük, és mosolyogtam rajta. Boldog vagyok, hogy nekik lett igazuk.
– Juan Fernando Quintero, Lionel Messi, Zsóri Dániel – nem egy vállalhatatlan társaságba került. Belegondolt már ebbe, hogy velük ül majd a milánói gálán, és közösen izgulnak, míg az élő adásban kiderül, kinek is jut a díj?
– Egyelőre nehéz belegondolni, még magam is azon kapom magam: nem álmodom?! Természetesen nagyon megtisztelő, hogy ott lehetek közöttük. Óriási egyéniségek, a televízióban szoktam látni őket, most pedig vetélytársak vagyunk egy rangos díjért – felfoghatatlan. Nagyon várom már az utazást, nem is jártam még Milánóban – ez tökéletes alkalom lesz.
– A tíz éve életre hívott díjat mások mellett olyan játékosok kapták meg, mint Cristiano Ronaldo, Neymar, Zlatan Ibrahimovic, James Rodríguez vagy legutóbb Mohamed Szalah. Elképzelte már, hogy mutatna ebben a névsorban Zsóri Dániel?
– Nagyszerű futballisták nyerték már el a díjat, mindig követtem a díjátadókat a televízióban, de arra csak legmerészebb álmaimban mertem volna gondolni, hogy egyszer oda kerülhetek. Lionel Messi például már sokszor volt jelölt, de még sohasem kapta meg a díjat, gondolom, most már ő is nagyon szeretné hazavinni, ez is jelzi, hogy nem könnyű kiérdemelni. A jelöltek között van egy csodálatos emelés, egy pazar szabadrúgás és az én ollózásom, igazából bármelyik megnyerheti, ez már a zsűri ízlésén múlik. Varázslatos élmény lenne megnyerni a Puskás-díjat, de egyáltalán nem leszek elkeseredve, ha nem sikerül, mert már így is nagyon sokat adott nekem ez a gól.