Herczegi örökség – Bereczky Attila jegyzete

Ültünk az elbasani szálloda teraszán, a fojtogató júliusi hőségben a délutáni kávénkat kortyolgattuk.

Megvolt a Debrecenben szerzett háromgólos előny, s azt is jól tudtuk, hogy a DVSC jobb csapat, mint az albán ezüstérmes FK Kukësi, Herczeg András mégis feszültnek tűnt. Próbáltam kicsit elterelni a gondolatait a visszavágóról, de hiába hoztam elő bármilyen sztorit ismeretségünk csaknem három évtizedéből, mindig visszakanyarodtunk az esti meccshez.

„Tudod, Debrecenben jelentősek az elvárások, nem is tudom, mi lenne, ha kiesnénk” – magyarázta, miközben az kattogott a fejében, hogy Takács Tamás, Zsóri Dániel vagy Haruna Garba legyen-e az ék az Európa-liga-visszavágón.

A Lokinál valóban magasan van léc, a 21. század legsikeresebb magyar csapata 2004 óta hétszer nyert bajnokságot, s éppen Herczeg András irányításával jutott a Bajnokok Ligája, majd egy évvel később az Európa-liga csoportkörébe. Manapság nem ilyen acélos a keret, de a Kukësi elleni visszavágót – ahogy ott a teraszon ünnepélyesen megígértem neki – simán vette a DVSC.

„Maradjon meg a pezsgés, amely körülveszi a csapatot” – mondta el a nyáron többször is a debreceni szakember, s úgy tűnt, teljesül az óhaja, hiszen a bajnokságot három győzelemmel kezdte a piros-fehér együttes.

Aztán valami „elromlott”, porszem került a gépezetbe. Jöttek a vereségek, Herczeg Andráson pedig egyre inkább látszott, mennyire bántja, ami a csapattal történik. Mert ő Debrecenben nem az állásáért aggódó edző, neki sokkal többet jelent a Loki munkahelynél.

„Soha többet nem akarok ilyet átélni” – mondta el többször is az elmúlt években, utalva arra az időszakra, amikor Leonel Pontestől az utolsó forduló előtt kiesés ellen harcoló csapatot vett át. A Debrecen 2017-ben bent maradt az első osztályban, sőt két évvel később Herczeg András irányításával újra kiléphetett az európai kupaporondra.

„Úgy látom, a Loki javát ebben az időszakban az szolgálja, ha átadom valaki másnak a vezetőedzői tisztséget” – áll a debreceni legenda leköszönő levelében.

Nehéz örökséget hagy maga után, s nem azért, mert a DVSC jelenleg mindössze két pontra van a kiesést jelentő tizenegyedik helytől. Mert Herczeg Bandit (vagy ifjabbaknak Bandi bát) valóban tisztelte, tiszteli a debreceni közönség, s bizony a lelátón őt kritizálókat hamar lehurrogta a többség. A klubnál töltött 45 év alatt felhalmozódott szeretet pajzsként óvta a rosszmájú kritikáktól.

Most lelép a színről, dolgozik tovább csendben a debreceni akadémián. Ám az biztos, hogy a Loki első tavaszi botlása után elhangzik majd: „Bandival nyertünk volna.”

Súlyos örökség...