Mol Fehérvár: többször fent, többször lent – évértékelés

Változatos őszi szezon van a piros-kékek mögött, annyi szent. A tétmeccsek sorát július 11-én, a Zeta Golubovci elleni Európa-liga-selejtezővel nyitotta az – akkor még – Marko Nikolics vezette csapat, és a Montenegróban elért 5–1-es győzelem azt sugallta, Juhász Rolandék szép hónapok elé néznek. Hogy a visszavágón szerény 0–0-t értek el, mondhatni, belefért, bár amint az a végeredményből is kiderülhet, a játék minősége hagyott kívánnivalót maga után. Egy körrel és egy héttel később jött a Vaduz, a Vidinek be kellett érnie szerény 1–0-val – jóllehet a lefújást követően még maguk a liechtensteiniek sem gondolták komolyan, hogy innen van visszaút.

„Ez eddigi edzői karrierem legnagyobb bukása, természetesen vállalom a felelősséget a történtekért” – nyilatkozta a mérkőzést követően Marko Nikolics. Szavaiból arra is lehetett következtetni, hogy a kudarc után felajánlja lemondását – de nem tette meg. Noha azokban a napokban arról is lehetett hallani, hogy ha már benne nem, a vezetőkben felvetődött a váltás gondolata, a szakember korábbi érdemeire tekintettel (lásd még: bajnoki cím, Magyar Kupa-győzelem, Európa-liga-csoportkör) folytathatta munkáját.

Eleinte úgy tűnt, jó döntés volt meghagyni tisztségében. Marko Nikolics úgy belenyúlt a csapatba, mint az azt megelőző két évben soha, olyan játékosoknak adott bizonyítási lehetőséget, akiket korábban ritkán állított csatasorba. Ők pedig éltek a lehetőséggel, ami odáig vezetett, hogy a gárda többnyire látványosan futballozva hat győzelemmel indította a bajnokságot. Ráadásul közben a Ferencváros „lépett abba a folyóba”, amelyikbe a Vidi egy évvel ezelőtt: a zöld-fehérek tapasztalhatták meg, nem olyan könnyű egyszerre helytállni a hazai és a nemzetközi porondon.

Mígnem jött az újabb törés. A 7. fordulóban, az Újpest ellen odahaza elszenvedett vereséggel mély gödörbe került a Fehérvár. Hét mérkőzésen mindössze nyolc pontot szerzett, ami egy kiesés ellen küzdő csapattól még elfogadható, ám a bajnoki címre hajtó együttestől elfogadhatatlan. S akkor még nem szóltunk arról, hogy az FTC és a Puskás Akadémia is nyerni tudott a Mol Aréna Sóstóban. A felcsútiaktól elszenvedett vereség volt az utolsó csepp a pohárban, november 25-én a klub megvált Marko Nikolicstól.

Fehérváron most abban bíznak, hogy a váltás nem jött későn. Ha azt vesszük, hogy az őszi szezont a második helyen záró csapat hátránya négy pont az egy meccsel kevesebb játszó Fradival szemben, biztatónak éppenséggel nem nevezhető a helyzet, ugyanakkor van mibe, vagyis kibe kapaszkodni: négy és fél év után visszatért a kispadra Joan Carrillo, aki tudja, hogyan kell bajnokságot nyerni a Vidivel. Elvégre a 2014–2015-ös idényben sikerült neki.

A katalán tréner második korszakának eddigi mérlege két győzelem és egy vereség, de azzal ő is tisztában van, ha csapatával előzni akar, több fiaskó nemigen fér bele. Ha a folytatásra új szellemiségű, a támadófutballt preferáló együttest ígérő szakvezető valóban képes lesz rá, hogy a tavaszi hadjáratot sikerrel levezényelje, a Ferencváros nem lehet nyugodt.

MINIINTERJÚ
JUHÁSZ ROLAND : LEGYEN REND A FEJEKBEN

– Miután kiestek az Európa-ligából, volt, aki felvetette: nézzék a jó oldalát, hiszen „csak” a bajnokságra és a Magyar Kupára kell összpontosítaniuk.
– A kiesésnek sosincs jó oldala! Azt követően, hogy egy évvel ezelőtt megmérettünk az Európa-liga csoportkörében, feltett szándékunk volt, hogy az idén is eljutunk odáig. Sajnálom, hogy nem sikerült – reagált Juhász Roland, a Mol Fehérvár védője.

– A bajnokság közben elejtett egy-két nyilatkozata arról árulkodott, nem feltétlenül elégedett.
– Nem is lehetek az, hiszen a Ferencváros előttünk áll a tabellán. Voltak jó és kevésbé jó periódusaink, a bajnokság elején úgy tűnt, mindenki okult a Vaduz elleni kudarcból. Becsületbeli ügynek tekintettük, hogy az NB I-ben és a kupában is a maximumot hozzuk ki magunkból, de el kell ismerni, az ősz második felében nem mindig nyújtottuk azt, ami elvárható tőlünk. S igen, csapatkapitányként időnként hangot adtam annak, hogy rendet kell tenni a fejekben – remélem, a mondandóm nyitott fülekre talál.

– Megelőzhetik a Fradit?
– Ez a tervünk. Lehet, hogy profi pályafutásom utolsó szezonja következik; ha úgy alakul, hogy nem lesz folytatás, szeretnék szépen búcsúzni. A Mol Aréna Sóstóban még nem ünnepelhettem bajnoki címet – remélem, megadatik.