Kabát Péter: melírozott haj, veszekedés Beckhammel, furcsa gólöröm

A korábbi újpesti kedvenc egy ideje sportkoordinátorként dolgozik a lila-fehéreknél, és vérmérsékleténél fogva számtalan emlékezetes mozzanat fűződik pályafutásához. Sosem tartotta magában a véleményét, játékosként és most sportvezetőként is elmondta, ami a lelkét nyomja. Kacskaringós pályafutást tudhat maga mögött, Kispesten nevelkedett, a Vasasban gólkirály lett, játszott Törökországban, majd Bulgáriában is, hogy aztán ismét idehaza riogassa a védőket. A csatárral kapcsolatban számtalan pillanat ugrik be még ma is a szurkolóknak, ezek közül a legemlékezetesebbeket gyűjtöttük össze, és megkértük a korábbi játékost, mondja el, mi is történt pontosan azoknál az eseteknél. Kiderül, David Beckham miért ugrott a nyakának, vagy miért nem beszélt hónapokig az egyik csapattársával.

A legkínosabb tizenegyes

Miután a Vasas ellen kiharcoltam egy tizenegyest, csapattársam, Mbaye Diagne odaszaladt a labdához, felkapta, nem akarta ideadni nekem, mindenáron ő akarta elvégezni a büntetőt. Majd szétvetett az ideg… A szurkolótábor is az én nevemet skandálta, hiszen rendre én lőttem a tizenegyeseket. Nagyobb cirkuszt aztán nem akartam, így ráhagytam a társamra, szerencsére gólt lőtt. De még utána is a társaknak úgy kellett lenyugtatniuk. Diagnéval mindenesetre onnantól nem beszéltem, az öltözőben kezet sem fogtunk, finoman fogalmazva sem volt jó a viszonyunk. Így jár, aki nem hagyja, hogy elvégezzem a kiharcolt tizenegyest.

2015, Újpest–Vasas 2–0

A legkellemesebb szembenézés

Mindig is megvettem a Nemzeti Sportot a mérkőzések másnapján. Kíváncsi voltam, hányas osztályzatot kapok, ki van a címlapon, milyen értékelést kaptam, mit írtak a csapatunkról. Nem tagadom, a címlapon szerepelni mindig is különleges volt, főleg ha győztes derbi után láttam magam ott, és még gólt is lőttem. Ebből a szempontból precíz vagyok, rengeteg újságcikket kivágtam, elraktam, a szüleim pedig VHS-kazettán gyűjtötték a góljaimat, egyen ott van az összes találatom, amikor gólkirály lettem a Vasasban. Az érmeket, kupákat is eltettem, úgy vagyok vele, egyszer biztosan jó lesz őket nézegetni, újra elővenni az újságok címlapjait.

2009, Újpest–Ferencváros 2–1

A legjobb hűsítő

A felvétel a Ferencváros elleni egyik mérkőzésen készült. A Megyeri úton játszottunk, délután kezdődött a találkozó, pokoli hőségben, bőven harminc fok felett volt a hőmérséklet. Az első gólt én rúgtam, a zöld-fehérek a hajrában egyenlítettek, mi a kilencvennegyedik percben szereztük meg a győztes találatot, a játékvezető nyomban lefújta a találkozót. Ahogy az ünneplés után a kispad irányába mentem, a cserekapus, Horváth Tamás fogta a vödör vizet, és a fejemre öntötte. Egyáltalán nem bántam, hiszen tényleg pokoli volt a hőség. Mondjuk télen biztosan nem esett volna ennyire jól…

2012, Újpest–Ferencváros 2–1

A legfelejthetetlenebb gólöröm

Honvéd-nevelés vagyok, ezt sosem tagadtam. A mai napig szeretem a kispesti egyesületet, de ez a gólöröm nem véletlenül volt olyan, amilyen. A Honvéd akkor leszálló ágban volt, nekem viszont jól ment a játék, a Vasas hívott, az övék bombaerős csapat volt akkoriban. Hetekig vívódtam, menjek, maradjak, finoman fogalmazva is nehéz volt a váltás. Végül úgy döntöttem, hogy átigazolok a Fáy utcába, a második fordulóban pedig nyomban a Honvédot fogadtuk. Olyan feszült voltam, hogy legszívesebben már a kezdés előtt letéptem volna magamról a mezt. Amikor pedig jött a gól, kitört belőlem minden… Két felejthetetlen évet töltöttem végül a Vasasban, gólkirály és válogatott lettem.

1999, Vasas–Honvéd 2–0

A legemlékezetesebb gól

Négy-kettőre nyertünk a Pécs ellen, az első két gólt én szereztem. Először kilőttem a jobb alsót, az volt a kilencvenkilencedik találatom az NB I-ben. Aztán jött a tizenegyes, és azzal lett meg a száz. El tudtam volna képzelni szebb találatot is erre a jubileumra, de úgy voltam vele, üsse kő, ez is megteszi, a lényeg, hogy elértem a százat. Nagyon boldog voltam, mégis csak mérföldkő volt ez a pályafutásomban. A lefújás után megpróbáltam megszerezni a labdát, de mire az ünneplésből előkeveredtem, már nem volt sehol. Végül csak a mezemet raktam el, még ma is megvan.

2013, Újpest–Pécs 4–2

A legsikeresebb légióskodás

Atyaég, milyen volt itt a frizurám. Melírozott… Sőt, itt még nyakláncban is futballoztam, akkor még nem tiltották a szabályok. Szép fiú voltam, nemde?! Szófiában nem töltöttem el éveket, ám annál tartalmasabb időszakot hagytam magam mögött. Az ottani drukkerek megőrültek a csapatért, és miután sorra rúgtam a gólokat, szinte mindent megadtak volna nekem. A városi derbit mindig különös felhajtás övezte, a CSZKA Szófia elleni ütközetek kőkemények voltak. A kupadöntőben gólt is lőttem ellenük, a mai napig emlékszem az azt követő gólörömömre. Szép időszak volt…

2002, bulgáriai légiósélet

A leghíresebb ellenfél

A ligaválogatottal az AC Milan ellen játszottunk gálamérkőzést a Puskás-stadionban, mi, újpestiek az első félidőben kaptunk lehetőséget, mert a hétvégén a Honvéd elleni fontos derbi várt ránk. Hogy mi történt David Beckhammel? Nos, az incidens onnan indult ki, hogy egy-nullára vezettünk, a milánóiak pedig agresszívvá váltak, azt hitték, megszórnak bennünket hat-nyolc góllal. Feszültebb lett a mérkőzés, és egy szabadrúgásnál odaálltam elé, mire ellökött. Engem sem kell félteni, idegbeteg lettem, mondtam is magamban, csak jöjjön egy olyan szituáció, amikor rácsúszhatok a lábára. Öt percen belül jött is egy ilyen, bizony rátartottam a térdére, persze csak egy karcolás lett rajta… De nagyon ideges lett, üldözött a pályán, még a nyakamat is megfogta, egyenesen fojtogatott. Nem akartam nagyobb balhét, így magamban elengedtem a szituációt.

2009, Magyar Ligaválogatott–Milan 2–5