Megállt a Fradi-szív – tíz éve hunyt el Varga Zoltán

A szülőhelyéről az ötvenes években a Veres Pálné utcába költöző Varga család Zolijáról a közeli Károlyi kertben derült ki, hogy remekül bánik a labdával, ezért a bámészkodók nemegyszer jegyezték meg: „Ő a kis Puskás, úgy játszik, mint Öcsi!” A Fradi nagycsapatában már tizenhat évesen bemutatkozott, 1961-ben a Csepel ellen adott neki lehetőséget Mészáros József edző, aki később azt mondta róla: „Abban az időben ő volt az egyetlen igazán profi módra élő és készülő magyar éljátékos.”

Az 1963-ban bajnoki aranyérmes együttesben vert gyökeret, a válogatottban az 1964-es Eb bronzmeccsén mutatkozott be. Noha nem lépett pályára, tagja volt a Tokióban (1964) olimpiai bajnok csapatnak, oroszlánrészt vállalt az FTC VVK-meneteléséből. A Bilbao ellen idegenben szerzett gólját a helyszínen Puskás Ferenc is látta, a legismertebb magyar Albert Flórián teljesítményét kritizálta, Varga Zoltánnak viszont azt mondta: „Öcsi, te jó voltál!”

Tagja volt az 1966-os vb-keretnek, de sérülése miatt nem lépett pályára, igaz, ügynöki jelentés szerint disszidálni akart, míg egy 1968-as besúgás a szembenállás szimbólumaként jellemezte. A mexikóvárosi olimpián még a játékok kezdete előtt elhagyta a csapatot, belga segítséggel tért vissza Európába, ám hiába tartották remek futballistának, kétéves eltiltása miatt nem kapkodtak utána a profi klubok. Végül a nyugat-berlini Herthában jutott lehetőséghez, de sem ott, sem később nem futotta be azt a karriert, amelyre tehetsége predesztinálta.

Szeretett klubjához 1996-ban edzőként tért vissza, ám szelet vetett, s vihart aratott: nyughatatlan egyénisége nehezen békélt meg a honi közeg közömbösségével. Élete drámai módon ért véget: 2010. április 9-én este a zuglói Danuvia-pályán egy öregfiúkmeccsen rosszul lett, a helyszínre kiérkező mentők már nem tudtak rajta segíteni, a szíve felmondta a szolgálatot.

Varga Zoltánról a hétvégén induló nyolcrészes sorozatunkban bővebben is megemlékezünk.