Újpest: A Ferencváros ellen győznünk kell! – Simon Krisztián

– Túl a heti második teszten?
– Igen, szombatra lesznek meg az újabb eredmények – felelte lapunknak a 28 esztendős újpesti szélső, miután az orvosi stáb tagjai péntek délelőtt a keret összes tagjától újabb vírusmintát vettek. – A teszt után mentünk is az edzőpályára, odakint tréningezünk a Tábor utcai edzőközpontban.

– A centerpályán nem is jártak hónapok óta?
– Egyelőre nem. Szombaton a Szusza Ferenc Stadionban fogadjuk az MTK-t, furcsa lesz újra ott játszani. Eltelt néhány hét, amióta legutóbb pályára léptünk ott, de nem aggódom, úgy látom, minden csapattársam rendkívül elszánt. Várjuk, hogy újra meccset játsszunk, még ha egyelőre csupán felkészülési találkozót is... Két hétig kemény terhelést kaptunk, Nebojsa Vignjevics szokásához híven nem kímélt bennünket, mini felkészülésen vagyunk túl, és mindenki úgy is állt a munkához.

– Nebojsa Vignjevics úgy fogalmazott, aki fél, aggódik a vírus miatt, nyugodtan maradjon otthon: van ilyen labdarúgó a keretben?
– Nincs! Mindenki ott volt az öltözőben. Bennem biztosan nem vetődött fel, hogy esetleg odahaza maradjak. Úgy voltunk vele, a biztonsági intézkedések betartása mellett csapjunk a közepébe, csináljuk rendesen az edzéseket. Senkiben sem volt félelem.

– Az edzések megkezdése előtt hosszú hetekig nem értek labdához. Milyen volt újra hozzáérni, passzolni, kapura lőni?
– Amikor újra ott lehettünk a pályán, és egymáshoz passzolhattunk, abszolút nem éreztem azt, hogy bizonytalanabbul érek a labdához. Ezek szerint a futball olyan, mint a kerékpározás, nem lehet elfelejteni. Inkább az volt furcsa, hogy újra társakkal edzhettem együtt, egyáltalán közösségben lehettem. Ezen is átlendültünk, újra napi rutinná vált az edzés. Az MTK elleni első felkészülési mérkőzésünkre mondjuk kíváncsi leszek.

– Nehezen viselte a bezártságot?
– Viszonylag könnyen átvészeltem. A bokasérülésem miatt az utolsó bajnoki mérkőzésünket is ki kellett hagynom, rám egyébként is két-három hetes pihenő várt. Eleinte sokat pihentem, regenerálódott a lábam, aztán fokozatosan elkezdtem én is az egyéni edzést. Napi háromszor vittem le sétálni a kiskutyámat, és miután a barátnőm szeret lovagolni, gyakran a lovardába is kijártunk.

– Ön is lóhátra pattant?
– Kihagytam, habár tudok lovagolni, szeretek is, olyan kikapcsolódást nyújt, amit máshol nemigen érzek, de most jobbnak láttam, ha nem ülök fel.

– Nem akármilyen mérkőzéssel kezdik újra a bajnokságot, a Ferencváros elleni derbivel.
– És el sem tudom képzelni, milyen lesz szurkolók nélkül ez a mérkőzés. Néhány zárt kapus találkozó van már a hátam mögött, de Fradi elleni biztosan nincsen. Győznünk kell a Ferencváros ellen, hiszen szeretnénk jól kezdeni a bajnokságot.

– A tabellán előre, vagy hátranézegetnek?
– Hátrafelé nem szeretnék, csak előre! Kilenc mérkőzés van hátra, azért is jó lenne győzni az első néhány mérkőzésünkön, hogy utána ne nagyon kelljen aggódni, ne kelljen hátrafelé nézegetni. Abban mindenki biztos lehet, az elején beleadunk mindent.

– Hamarosan huszonkilenc esztendős lesz, idehaza csak Újpesten futballozott. Kizártnak tartja, hogy más klub mezét magára húzza?
– Jól érzem magam Újpesten, szívesen maradnék. Egyelőre nem gondolkodom azon, mit hozhat a jövő. Szeretek itthon lenni, Újpest az otthonom, egy éve már a kerületbe is költöztem. Arról nem is beszélve, el tud engem bárki képzelni bármilyen más mezben, mint az újpesti?!