Kondás: Az igazi sportember nem ijed meg; Hornyák legnehezebb meccse

KISVÁRDA–MEZŐKÖVESD 1–1

BÓDOG TAMÁS, a Kisvárda vezetőedzője: – Ha úgy vesszük, hogy két korai sérülés és egy kiállítás is sújtott bennünket, akkor azt gondolom, nem kell lehajtott fejjel elhagynunk a pályát. Mielőbbi jobbulást kívánunk Gosztonyi Andrásnak! Azért nehéz bármit is mondani, mert Claudiu Bumba akkor sérült meg, amikor kezdtünk lábra kapni. Nem azt mondom, hogy kiállítást ért volna az a szabálytalanság, de mégis csak hátulról rúgták meg az egyik legjobb játékosunkat, akit le kellett cserélni, és ki tudja, mennyire időre veszítettünk el. A sárga lap, amit az ellenfél játékosa kapott érte, bennünket nem vigasztal. Ráadásul a két kényszerű csere miatt a második félidőben már nem tudtunk belenyúlni a mérkőzésbe, mert tartani lehetett attól, hogy egy újabb sérülés miatt emberhátrányban fejezzük be a meccset. Végül úgy is fejeztük be, de kiállítás miatt – fogalmazott a szakember, aki a kövesdi gólt megelőző hibáról is beszélt. – Játékosunk azóta már tudja, hogy egyszerűbb megoldást kellett volna választania. Játékoskoromban is volt olyan időszakom, amikor szinte csak hibáztam, mégis rendre pályára léptem. Okulni kell a hibákból, és akkor ebből is erőt meríthetünk.

KUTTOR ATTILA, a Mezőkövesd vezetőedzője: – A pozitívum az, hogy megszereztük első bajnoki gólunkat ebben a felgyorsított végjátékban, viszont ismét azt tudom mondani, hogy győzelmi esélyt szalasztottunk el. A mérkőzés előtt is említettem, hogy húsz nap alatt hét meccs vár ránk, amúgy pedig összesen harmincnégy alatt tizenegy, ezért mindenkire szükségünk van a játékoskeretből. Ezt a mostani helyzet is bizonyította, úgyhogy a sakktáblát is elő kell vennünk, amikor kijelöljük az aktuális kezdőt. Azt gondolom, hogy teljes mértékben, mindenki odatette magát. Annak ellenére, hogy az egy egyes döntetlen nem világraszóló eredmény, úgy érzem, ha ezt a motivációs szintet tartani tudjuk, akkor fordul velünk a világ, és a sok helyzet valamint a jó játék eredményességgel is párosul.

ÚJPEST–DEBRECEN 3–1

VÍG PÉTER, az Újpest pályaedzője értékelt a meccs utáni sajtótájékoztatón (Predrag Rogan vezetőedző a sajtótájékoztató helyett indult a Honvéd–Fehérvár mérkőzésre): – A játékosaink bátrabbak és felszabadultabbak voltak, mint a korábbi meccseken. Sokat számított, hogy hamar előnybe kerültünk, az pluszlökést adott. Bár kétgólos előnyben a Debrecen szépített, a harmadik gólunk után már megvolt a meccs. Ha ezen az úton megyünk tovább, elérhetjük a célunkat. Megnyugodni viszont egyetlen másodpercre sem szabad, mert a nyakunkon van a Mol Fehérvár elleni idegenbeli meccs, amelyen nehéz kilencven perc vár ránk.

KONDÁS ELEMÉR, a Debrecen vezetőedzője: – Sajnos védekezésben hibákat követtünk el, amelyeket az ellenfél könyörtelenül kihasznált. A szögleteknél és a szabadrúgásoknál változtattunk az eddigi koncepción, a területvédekezés helyett mindenkinek embert kellett fognia. Az első gólnál Kire Risztevszki megelőzte az emberét, levált a párjáról, így hátrányba kerültünk. A második félidőben szerkezetet váltottunk, újabb csatár lépett pályára, két támadóval próbáltunk játszani, de az ellenfél kapujánál labdát veszítettünk, majd rosszul helyezkedtünk, az Újpest pedig élt az eséllyel. A szépítés után próbáltunk nyomást gyakorolni a vetélytársra, de egy kontratámadásból újabb gólt kaptunk. Összességében a védekezésbeli megingásaink miatt maradtunk pont nélkül. Játékosoknak elsősorban a saját hitükre van szükségük. Az nem elég, ha én bízom a játékosokban és a képességeikben, nekik is el kell hinniük, hogy képesek kilábalni a gödörből. Ha eddig jó futballisták voltak, akkor a pályán bizonyítsák, hogy továbbra is azok. Mindenkinek megvan a szerepe a mostani helyzetben, mindenkinek át kell éreznie, mi a feladata. Az igazi sportember nem ijed meg a nehéz helyzetektől.

DVTK–ZTE 1–1

FECZKÓ TAMÁS, a DVTK vezetőedzője: – A mérkőzés végére több játékosom elfáradt, igaz, még így is nyerhettünk volna a hajrában. Sajnos az első félidőben az ötvédős rendszer ellen kevés helyzetet alakítottunk ki, a szünetben szükséges volt a támadójátékunk átszervezése, de így is csak egy pontot szereztünk. Nagyon csalódott vagyok, mert a vezetés megszerzése után nem sokkal óriási helyzetet hagytunk ki. Biztos vagyok benne, hogy a kétgólos előny elegendő lett volna a győzelemhez. Az igazsághoz tartozik, hogy a végén a vendégek is megnyerhették volna a mérkőzést.

MÁRTON GÁBOR, a ZTE vezetőedzője: – Örülök, meg bosszankodom is. Nagyon nehéz, mert a mérkőzés előtt az egy ponttal elégedett lettem volna, a hajrában azonban három is lehetett volna belőle. Bosszús vagyok még, mert nem vagyok biztos benne, hogy a hazaiak gólja előtt szöglet járt a Diósgyőrnek. De ettől persze még nem kell gólt kapnunk. Muszáj cserélgetnem a játékosokat, mert háromnaponta mérkőzéseket játszunk. Ugyanakkor nem mindegy, hogy akik helyettesítenek, mennyire képesek megvalósítani a taktikát. Ettől függetlenül nem tűnt bunkerfocinak a játékunk, mert a két szélső védőnk feladata volt, hogy fellépjen a támadásokhoz. Bolla Bendegúzt úgy küldtem pályára, hogy segítse a támadásokat. Tehetséges játékos, elvárható tőle, hogy felzárkózzon a támadásokhoz, s mint az eredmény is bizonyítja, ennek köszönhetően megszerezte első élvonalbeli gólját is.

PUSKÁS AKADÉMIA–KAPOSVÁR 2–1

HORNYÁK ZSOLT, a Puskás Akadémia vezetőedzője: – Megnehezítettük a dolgunkat. A mérkőzés előtt figyelmeztettem a futballistáimat, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ránk, a Kaposvár ugyanis nyomás nélkül játszhatott. Az első perctől kezdve nagyon idegesnek láttam a játékosaimat, nagyon gyakran előfordul velünk, hogy kihagyott helyzetek után kapunk egy könnyen elkerülhető gólt – most is így volt. Emellett viszont végig példásan küzdöttünk. A Kaposvár nagyon sok csapat dolgát megnehezítheti, ha ilyen hozzáállást mutat a jövőben is. Ha a találkozó elején megszerezzük a második, harmadik gólunkat, nagyobb különbségű győzelmet is arathattunk volna, ehhez képest ez lett a legnehezebb mérkőzésem, amelyet az együttes kispadján megéltem. Erőnlétileg nagyon jó állapotban van a húszas keret, úgyhogy három-négy helyen változtatok majd. Szeretnék lehetőséget adni valamennyi egészséges játékosomnak.

DISZTL LÁSZLÓ, a Kaposvár vezetőedzője: – Sajnos az utóbbi mérkőzéseken kísért minket, hogy az első percekben gólt kapunk, azaz ellenfelünk hamar előnyhöz jut. A jogosan megítélt tizenegyes után viszont talpra álltunk, nem estünk pánikba – és egyenlítettünk. Sajnos az utolsó pillanatban nem volt szerencsénk a megpattanó labdánál. Le kellett volna ütköznünk a középpályán a támadó játékost, s akkor nem alakult volna ki a vesztünket okozó gólhelyzet. Fájó ez a vereség, hiszen mindent megpróbáltunk, támadókat cseréltünk be. Egy gyors akcióból meg is szerezhettük volna a győztes gólt. Végig egyenrangú ellenfelei voltunk a Puskás Akadémiának, mindent megtettünk a három pont megszerzéséért. Nem álltunk be védekezni, igyekeztünk győzelemre törni. A csapategység rendben volt, az utolsó pillanatig küzdöttünk.

BUDAPEST HONVÉD–MOL FEHÉRVÁR 1–1

PISONT ISTVÁN, a BP. HONVÉD megbízott vezetőedzője: – A játékvezető kezezést látott, büntetőt ítélt, de Tomás Tujvel nagyszerűen védett. Emiatt erőre kapott a csapat, iszonyatos hajtásba kezdett. A szünet után egy-egy veszélyes fehérvári beadást, szabad- és szögletrúgást leszámítva egyértelműen nekünk volt több és nagyobb gólhelyzetünk. Megérdemelt a döntetlen, hiszen nagyjából tíz perc alatt elveszíthettük volna a meccset, nulla kettő után nagyon nehéz lett volna visszajönni, a végén viszont nekünk volt több helyzetünk. A tizenegyesnél arra gondoltam, mit kell meglépni, ha Nikolics Nemanja betalál, ugyanakkor imádkoztam, valahogy ússzuk meg. A kapusunk bravúrja visszaadta a reményemet is, és lehetett látni, a játékosokban is lobog a tűz. Ráadásul nehéz sorozat előtt állunk, és a Fehérvár elleni pontszerzés ezért is volt fontos, mert a Mezőkövesd és a Ferencváros elleni meccs sem ígérkezik könnyűnek, elégedett akkor lennék, ha legalább négy pontot szereznénk

JOAN CARRILLO, a Mol Fehérvár FC vezetőedzője: – Ezúton is szeretnék ellenfelünknek gratulálni a Magyar Kupa-győzelemhez, nem a véletlen műve volt. A keddi bajnokin gyorsan vezetést szereztünk, jöttek a lehetőségek, de kimaradt a tizenegyes. Az első negyvenöt percben ettől függetlenül irányítottunk, igaz, már akkor is sok labdát elszórtunk. Az olyan hiba pedig, mint amit az egyenlítés előtt elkövettünk, egyszerűen nem fér bele, de a cseréink is mutatták, nyerni akarunk. Nem lepett meg a Honvéd játéka, készültünk a szabadrúgásaira, szögleteire, ezeket le is védekeztük, ugyanakkor nagyon sok labdát elpasszoltunk, az ellenfél ezekből tudott megindulni. Azt hangsúlyozom az öltözőben, amíg van esély a bajnoki címre, harcolni kell érte, ráadásul a szurkolóink is megérdemlik, hogy az utolsó pillanatig küzdjünk. Van még hátra öt mérkőzés, valamennyi pontot meg akarjuk szerezni, aztán meglátjuk, mire lesz elég.

A PAKS–FERENCVÁROS (2–2) mérkőzés mestermérlegei ide kattintva olvashatók!