Amikor majdnem vett egy vb-ezüstérmes brazil zsenit az Újpest!

A 2004–2005-ös idény – a 12-ről 16 csapatosra emelt NB I-ben – soha nem látott izgalmak között kezdődött, magyaros módon: a másodosztályból feljutó Diósgyőrt nem engedték elindulni az illetékesek anyagi okok miatt, és felkérték beugrásra a Nyíregyházát. Július vége felé megoldódni látszott a helyzet, mert Kuti István Diósgyőrbe vitte a siófoki Balaton FC-t, csak hogy Moldova György szatírája valóra váljon a Váci Utcai Bányászról. De arra senki sem gondolt, hogy közben a régi DVTK is feltámadt poraiból, így készült egy csapat Détári Lajos, s egy Kiprich József irányításával, közben feltűnt egy új befektető, akiről elképesztő módon kiderült, hogy csak hazudozik, nincs is pénze!

A Magyar Labdarúgóliga közben megadta a licencet a DVTK BFC-nek, Kuti megpróbálta rábeszélni a két vezetőedzőt, dolgozzanak együtt, egy csapaton. A nyáron előfordult, hogy Détári Miskolcra csábított egy játékost, de az rossz öltözőbe kopogott be, ám ott nem csináltak ebből problémát, hanem azonnal leigazolták! Détári végül visszalépett, Kuti és Kiprich csapata elindult, három nappal a Pápa elleni bajnoki előtt… Csak az érdekesség kedvéért: Kuti még június 18-án megegyezett a Pápával, hogy oda költözteti a Balaton FC-t, de ebből nem lett semmi, Pápára a Szombathelyről távozó Lombard FC bútorozott be.

Természetesen itt nem volt vége a diósgyőri történetnek, egy időre felfüggesztették a DVTK-t, de aztán folytatta a klub, a kihagyott mérkőzést pótolta. Csak az érdekesség kedvéért egy kis kronológia.

1998–2000: A DVTK csődje után 1998-ban a DFC Kft.-hez került a futballcsapat. A cég 300 milliós tartozást halmozott fel.
2000–2003: A DVTK egy másik miskolci klub, a Borsod Volán jogán indult a harmadosztályban. Ez a kft. is több mint 100 milliós adósságot hagyott maga után.
2003–2004: A Monor jogán szerepelt a DVTK az NB I B-ben. A csapat ugyan feljutott, de a kft. csődbe futott.

A piros-fehéreknél csak két légiós lépett pályára, Ciprian Dianu és Marius Siminic, ők a télen érkeztek, a korábbi, a siófoki és a nyári másik csapatos légiósokat a nyáron mind szélnek eresztették. A Lombard Pápa Termál FC-be a Lombard tíz magyar játékost apportált, Tóth Bálint és Szentes Lázár 32 játékost vetett be, közöttük osztrákot, románokat, szlovákokat és brazilokat. A Videotontól megszerzett Tomás Medved gólkirály lett 18 találattal, az egyaránt 15 gólig jutó debreceni Igor Bodganovics és a kaposvári Oláh Lóránt előtt, a vajdasági Adán született játékost sok adatbázis még ma is jugoszlávként vagy szerbként tartja számon.

Aki nem olvasta volna a sorozat első részét: az erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokat a különböző adatbankok román, jugoszláv vagy ukrán játékosként tüntetik fel, de éppen 2020-ban legalább ezeken a hasábokon tegyük tisztába e dolgokat: ők bizony magyarok, magyar labdarúgók. De: azok a magyar gyökerekkel rendelkező játékosok, akik nem a magyar válogatottat erősítették, légiósként szerepelnek sorozatunkban, hiszen ők önként döntöttek egy másik nemzeti csapat mellett. Ugyanilyen egyszerű a nem magyar születésű, semmilyen magyar rokoni szállal nem rendelkező labdarúgók esete, ők addig számítanak légiósnak, amíg meg nem kapták a magyar állampolgárságot, ilyen volt például az előző cikkben emlegetett Vasile Miriutából lett Miriuta László vagy Leandro, aki 2003-ban tette le a magyar állampolgársági esküt, és lett előbb U21-es, majd felnőtt válogatott. De úgy is mondhatnánk: nem tekintünk minden akkor jogilag, papíron külföldi játékosnak számító labdarúgót légiósnak.

A Békéscsaba 12 légióssal is simán kiesett, 19 pontot gyűjtve (de 15-öt levontak tőlük, mert tartoztak az MLSZ-nek és tagszervezeteinek), a rendőség szerint (is) pénzügyi csalás történt a klubnál, márciusban távozott a fél csapat és az edző, Dajka László. A Várszegi-éra után a légiósait lassan leépítő MTK-tól tartozása miatt – Egervári Sándort nem fizették ki – csak egy pontot vontak le, de az a gárda ezüstérmébe került (az MTK helyett így az FTC lett a második az NB I-ben). Az utolsó előtti a Nyíregyháza lett, amely az egyesülések miatti hiátust töltötte be, átszállójeggyel, mára sikeresen elfeledett mexikói, horvát, ghánai, román és brazil légiósokkal, lásd lentebb. A Szpari egyébként az előző idény végén elbukta a Haladás elleni osztályozót, de a Lombard elvitte Szombathelyről a licencét, egy üresedés miatt pedig mégiscsak élvonalbeli lett a Nyíregyháza. A Haladás a másodosztály utolsó helyén végzett, de bennmaradt a létszámemelés miatt, de mint mondtuk fentebb, érdekes idők voltak azok (is).

A Ferencvárosnál a bajnoki cím és a Magyar Kupa-győzelem után Pintér Attilát simán megbuktatták a kemény stílusa ellen tiltakozó játékosai, László Csaba lett az utóda. Korábban ugyebár azért küldték el Garami Józsefet, mert ferencvárosi kötődésű mestert akartak helyette, László soha nem játszott az FTC-ben, és nem is dolgozott a zöld-fehéreknek. Pintérnek később déja vuje lehetett a válogatottnál, mert a Ferencvárosnál először egy viselkedéskódexet akartak rákényszeríteni, talán azért is, mert tudták, hogy ezt Pintér soha nem fogadná el (ezért négymillióra büntette a klubot később a liga). Gera Zoltánt és Tököli Attilát Alekszandar Bajevszki és az Újpesten korábban igencsak gólerős Robert Vagner pótolta, ketten összesen 18 gólig jutottak 63 tétmérkőzésen, miközben Marius Sasu az egész idényt egy árva kanadai ponttal zárta; Marek Penska ugyanennyi idő alatt két gólig és egy gólpasszig jutott. Februárban kiderült, a játékosok feljelentést fontolgatnak a klub ellen, többeknek még 2003-as prémiumával is tartoztak, összességében 150 millió forintról volt szó. Márciusban elfogyott Adem Kapic türelme, a tartozások miatt a ligához fordult, télen többen ingyen távoztak a tartozások fejében, így került Ciprusra Zavadszky Gábor és Zováth János. Ehhez képest remek teljesítmény az ezüstérem, persze ehhez kellet az MTK-tól levont egy pont is…

Nem volt unikum akkoriban egy mínuszban lévő bankszámla: a Diósgyőr ellen eljárás indult egy húszmilliós hamisított váltó miatt, februárra a profi csapatok csak a ligának 589 millió forinttal tartoztak!

A bajnok a Debrecen lett, a Loki átrobogott a mezőnyön, a hajdúságiak szerezték a legtöbb pontot és a legtöbb győzelmet, ők kapták a legkevesebb gólt, különösen odahaza parádéztak. A nyáron széteső Siófoktól öten érkeztek, csak magyar játékosok. Bogdanovics sok fontos gólt szerzett, ám a brazil válogatottal U17-es világbajnoki címet szerző Leonardo (Léo Macaé) csúnyán megbukott, perceket kapott csak, gólt nem lőtt. Az 1999-es korosztályos tornán Léo Macaé ezüstcipős lett, és abban a csapatban több Leonardo is szerepelt: Macaé (teljes neve Leonardo Ferreira Coelho), a felnőtt válogatott, Portóban is megforduló Léo (Leonardo Lima da Silva) és a „sima” Leonardo, azaz Leonardo Vitor Santiago, aki később játszik majd a Ferencvárosban is! Azon a tornán a debreceni Leonardo csatártársa az Inter későbbi ásza, Adriano volt.

Az előző idényben remeklő Sandro Tomic kapus az utolsó fordulóig kispados volt az előző idény legjobb kapusának megválasztott Csernyánszki Norbert mögött, a védekező középpályás Ronald Habi ellenben ismét bekerült a légiósok álomcsapatába. A télen szereztek ingyen egy válogatott támadót,Milos Kolakovicsot, de ez az ügy zsákutcának bizonyult, pedig Kolakovics az előző évben kétszer is pályára lépett Szerbia és Montenegró legjobbjai között!

Újpesten a nyáron majdnem leigazolták Edmundót, de csak majdnem, talán Túlióról rossz emlékük maradt. Az akkor 33 éves zseni nem költözött Magyarországra, pedig micsoda éjszakái lettek volna a nagy Budapesten… Végül egy légiósa lett csak a lila-fehéreknek, a télen érkező védő, Ivan Popovics, de így is ők szerezték a legtöbb gólt a bajnokságban, 60-at. A Győr kevesebb légióssal is beérte, egy ötödik hely lett a jutalma, tehát eggyel az Újpest mögött végzett (a veterán Igor Nicsenko a télen távozott), a 6. helyre befutó Zalaegerszeg négy légióst foglalkoztatott (Ivan Janjics, Darko Ljubojevics, Radu Sabo, Ladislav Kozmér, de olyan jól állt a klub, hogy néhány héttel a licenc megszerzése után, szeptember közepén bejelentették, hogy sem fizetésre, sem prémiumra nincs már pénz); Fehérváron a légiósok előző idénybeli „ezüstlabdása”, Daniel Tudor most a legjobb vendégmunkás lett.

„Rengeteg nagyon jó emlékem van. A szurkolók, a város, a stadion. A bajnoki bronzérmünk, a Magyar Kupa-győzelem. Ráadásul kevés kapus életében adatik meg az, hogy bajnoki mérkőzésen gólt szerezzen. Nekem ez is sikerült a Vidiben. Szóval, csak jó emlékeim vannak” – nyilatkozta később a molfehervarfc.hu-nak.

Tudort sok fehérvári drukker a klubtörténet legjobb kapusának tartja (ők valószínűleg a fiatalabb generáció tagjai, akik nem látták a magyar válogatott Kovács Lászlót vagy Disztl Pétert védeni – az olv. szerk.),kedvenc mezének színe miatt Rózsaszín párduc volt a beceneve. Volt még orosz (a nigériai származású Alekszandr Alumona), román (Ion Voicu) és Szerbia és Montenegró-i, későbbi bosnyák válogatott (Mario Bozsics) légiósa is a csapatnak, de itt sem volt fenékig prémium az élet: szeptemberben a Videoton Holding Rt. megvonta a csapattól a névhasználat jogát, decemberben megkezdődtek a perek az elmaradt bérek miatt, márciusban elkezdték vonni a pontokat a Predrag Gajicsnak ki nem fizetett 14 700 euró miatt. Ez akkor forintban 3.6 millió volt, a szerző már sokat emlegetett tanári fizetése évi egymillió.

A sorozatban már többször is említett Sportfólió Kft. ezúttal az MTK és a Honvéd pályájára tett majdnem lakatot, de a kispesti szurkolók ezt zseniális egyszerűséggel előzték meg: ellopták a stadion kapuját.

A Vasas átigazolta a csehMiroslav Radát, majd a télen ingyen megkapta a Zalaegerszegen ki nem fizetett Janjicsot. A Honvéd igyekezett összeállítani egy légiós kezdőt, ez végül nem jött össze, de a mozambiki Mano-Mano, Marito, Miro, Genito, Patricioötös beírta magát a klubtörténelembe. A klubot az olasz Piero Pini tulajdonolta akkoriban, évekkel később adócsalás miatt őrizetbe került az üzletember – aki bevezette Kispesten a Fenomeno-korszakot a fenomenális(ak beharangozott) légiósokkal. Hiába no, a Real Madrid sem lehet éppen maradéktalanul elégedett a galaktikusokkal…

A városi legenda szerint Genito tulajdonosi kérésre a Honvédhoz irányította néhány honfitársát, a „legtúliósabb” közülük a Miro Lobo, majd Miro, később Lobo néven ismert játékos, aki játszott korábban a Sporting CP-ben. Erről a portugálok nem tudnak, de hát ismerjük Aromót, aki saját állítása szerint egy ízben már majdnem ült villamoson is…

Emeljük ki még a Matáv FC Sopront is, amelyet a novemberben az ottani utódját, a Dajka Lászlót váltó Pintér „dafke” Magyar Kupa-győzelemre vezetett, a Ferencváros 5–1-es legyőzésében szerepet kapott a szlovák válogatott balhátvéd, Szabó Ottó és a megbízható szűrő, Bojan Lazics is, utóbbi megőrizte a helyét az idénybeli légiósválogatottban.

De kik voltak a légiósok közül azok, akik emelték a magyar labdarúgás színvonalát?

Mivel hajlamos arra az ember, hogy az idő múlásával egyre kevesebb konkrétumra emlékezzen, és inkább érzelmi alapon ítélkezzen, ezért segítségül hívjuk a Nemzeti Sport osztályozókönyvét, ennek alapján állítottuk össze az évad legjobb légióstizenegyét is.

A TÍZ LEGJOBB LÉGIÓS

Daniel Tudor (román, Videoton) 6.1, Ronald Habi (horvát, DVSC) 6, Szasa Sztevanovics (Szerbia és Montenegró-i, Győr) 5.9, Darko Ljubojevics (Szerbia és Montenegró-i, ZTE) 5.7, Igor Bogdanovics (Szerbia és Montenegró-i, DVSC) 5.7, Zankarlo Simunic (horvát, Békéscsaba) 5.6, Tomás Medved (szlovák, Pápa) 5.5, Sorin Botis (román, Ferencváros) 5.5, Mladen Lambulics (Szerbia és Montenegró-i, MTK) 5.5, Goran Jezdimirovics (Szerbia és Montenegró-i, MTK) 5.4

AZ ÉV ÁLOMCSAPATA AZ OSZTÁLYZATOK ALAPJÁN

Szűcs Lajos (Ferencváros) 6.1 – Csizmadia Csaba (Ferencváros) 5.5, ), Éger László (DVSC) 5.9, Juhász Roland (MTK) 5.9, Vanczák Vilmos (Újpest) 5.8 – Simek Péter (Újpest) 5.9, Ronald Habi (DVSC) 6, Sándor Tamás (DVSC) 6.1, Tóth Norbert (Újpest) 6.2 – Bárányos Zsolt (Sopron) 5.9, Illés Béla (MTK) 5.6

Az NS kérésére az edzők is összeállították a maguk álomtizenegyét, a legtöbb voksot Sándor Tamás kapta. A „mesterek csapatába” csak egy légiós fért be: Végh Zoltán (MTK) – Nikolov Balázs (DVSC), Éger, Juhár, Vanczák – Simek, Habi, Sándor T., Tóth N. – Bárányos, Kerekes Zsombor (DVSC).

A LÉGIÓSOK ÁLOMCSAPATA
Daniel Tudor (román, Videoton) 6.1 – Ladislav Kozmér (szlovák, ZTE) 5.1, Sorin Botis (román, Ferencváros) 5.5, Mladen Lambulics (Szerbia és Montenegró-i, MTK) 5.5 – Ronald Habi (horvát, DVSC) 6, Goran Jezdimirovics (Szerbia és Montenegró-i, MTK) 5.4, Bojan Lazics (Szerbia és Montenegró-i, Sopron) 5.4 – Darko Ljubojevics (Szerbia és Montenegró-i, ZTE) 5.7, Genito (mozambiki, Honvéd) 5.4 – Igor Bogdanovics (Szerbia és Montenegró-i, DVSC) 5.7, Tomás Medved (szlovák, Pápa) 5.5

CSAPATOK ÉS LÉGIÓSOK
Debrecen: Igor Bogdanovics, Milos Kolakovics (mindkettő Szerbia és Montenegró-i), Leonardo Ferreira Coelho (Léo Macaé), Flávio da Silva Pim (brazilok), Ronald Habi, Sandro Tomic (horvátok)
Ferencváros: Alekszandar Bajevszki (macedón), Robert Vágner (cseh), Sorin Botis, Marius Sasu (románok), Dragan Vukmir (Szerbia és Montenegró-i), Marek Penksa (szlovák), Adem Kapic (szlovén)
MTK: Goran Jezdimirovics, Mladen Lambulics, Miso Koljenovics (mindhárom Szerbia és Montenegró-i), Daniel Rednic (román), Welton Carlos Silva (brazil)
Újpest: Ivan Popovics (Szerbia és Montenegró-i)
Győri ETO: Ciprian Binder (román), Szasa Sztevanovics, Djordje Vlajics (mindkettő Szerbia és Montenegró-i), Marko Kartelo, Darko Peric (horvátok), Igor Nicsenko (ukrán), Christian Banovits (osztrák, a tavaszi szezonban)
Zalaegerszeg: Ivan Janjics, Darko Ljubojevics (mindkettő Szerbia és Montenegró-i, előbbi csak ősszel), Radu Sabo (román), Ladislav Kozmér (szlovák)
Matáv FC Sopron: Szabó Ottó, Ondrej Debnár (szlovákok), Bojan Lazics (Szerbia és Montenegró-i)
FC Fehérvár: Alekszandr Alumona (nigériai-orosz), Daniel Tudor, Ion Voicu (románok), Mario Bozsics (Szerbia és Montenegró-i)
Diósgyőr: Ciprian Dianu, Marius Siminic (románok)
Pécsi MFC: Csedomir Pavicsevics (Szerbia és Montenegró-i)
Budapest Honvéd: Maximilian Oraze (osztrák), Michal Silhavy (cseh), Zoran Sztamenics, Jovan Drobnjak (mindkettő Szerbia és Montenegró-i, utóbbi csak ősszel), Mano-Mano, Marito, Miro, Genito, Patricio (mozambikiak), Marcel Horky (szlovák), Júnior da Silva (brazil)
Kaposvár: –
Vasas: Ivan Janjics (Szerbia és Montenegró-i), Miroslav Rada (cseh), Jerson Da Silva (brazil)
Lombard Pápa: Christian Banovits (osztrák, az őszi szezonban), Dorel Mutica, Daniel Usvat, Darius Miclea (románok), Tomás Medved, Simeon Stevica (szlovákok), Felipe Matos, Everaldo (brazilok)
Nyíregyháza: Navarrete Marquez (mexikói), Marijan Nikolic (horvát), Owusu-Ansah Princeton (ghánai), Grigore Popan (román), Celso, Thiago Cunha (brazilok)
Békéscsaba: Bojan Bozsovics, Bojan Ilics, Dejan Vilotics, Mario Onhausz, Dusan Vasziljevics, Jovan Drobnjak, Dusan Simics, Dusko Grujics (mind Szerbia és Montenegró-i), Miljenko Pribisalic, Zankarlo Simunic (horvátok), Valentin Miculescu (román), Vlado Hrkac (bosnyák)

LÉGIÓS EDZŐK
–