Mol Fehérvár: Nem vagyok ijedős fajta – Márton Gábor

– Tényleg más kávéház?
– El kell ismernem, fenomenálisak a körülmények – kezdte a Nemzeti Sportnak adott interjúját a Mol Fehérvár FC élére július 8-án egy plusz egy évre kinevezett, az előző idényben a ZTE-t bennmaradáshoz segítő Márton Gábor. – Hozzáteszem, nekem az egerszegi állapotokkal sem volt bajom, amire szükségem volt a nyugodt munkavégzéshez, rendelkezésemre állt. Az ottani és az itteni viszonyokat azonban nem szeretném összehasonlítani. Ami a Vidinél – bocsánat, jól tudom, hogy a hivatalos neve Mol Fehérvár FC, de nekem ez a klub örökre Vidi marad – fogadott, teljesen más szint. Jóllehet az elvárás is más.

– Ez aggasztja?
– Egyáltalán nem.

– Csak azért kérdeztem, mert volt, aki féltette önt ettől a feladattól.
– Amíg én nem ijedek meg, más se tegye! Márpedig én nem vagyok az az ijedős fajta. Némi drukk tagadhatatlanul van bennem, de ha valaki kap egy új feladatot, ez szerintem természetes. A lényeg az, hogy nem tűnik megoldhatatlannak. Legalábbis minden adva van ahhoz, hogy megoldjuk.

– Hétfő óta edzenek. Az első néhány nap tapasztalatai mit sugallnak?
– Azt, hogy nagyon jó helyre kerültem. A játékosokra rossz szavam sem lehet, kiváló mentalitással dolgoznak. Persze, mondhatok most bármit, úgyis a meccseken elért eredmények mutatják meg, mire megyünk egymással.

– Mekkora nyomással párosult, hogy a Vidi vezetőedzője lett?
– Amekkorával egy topcsapatnál szokás. Vallom, addig jó, amíg van nyomás, mert ez azt jelenti, hogy van miért küzdeni. A képlet egyszerű: nyerned kell, hogy elérd a célod. Ha a bennmaradásért harcolsz, azért, ha a bajnoki címért, hát azért. A különbség annyi, hogy a kiesés elkerüléséért nem kell annyi meccset megnyerni, mint az aranyéremért. És még annyi, hogy másként játszanak ellened a riválisok, ha az első helyre hajtasz, mintha, teszem azt, a nyolcadik helyet veszed célba. Gond ezzel sincs, sőt! Tudtam, mit vállalok.

– Mielőtt leültünk volna beszélgetni, az egyik játékos elárulta, kifejezetten élvezi az edzéseket, már csak azért is, mert szinte minden gyakorlatot labdával végeznek.
– Voltam futballista én is, nem szerettem, ha nem volt a közelemben a labda. A felkészülés elején járunk, futás is szerepel bőven a programban, ám törekszünk arra, hogy amikor csak lehet, előkerüljön a labda. Úgy mégiscsak élvezetesebb az edzés.

– Amikor két héttel ezelőtt kinevezték, úgy fogalmazott, ha nem igazol senkit a klub, akkor is elégedett a keret minőségével. Ehhez képest Emil Rockov, Budu Zivzivadze és Evandro személyében egy kapust és két támadót már szerződtetett a klub.
– Tudtam azért róluk, de akkor még nem volt biztos, hogy jönnek… Tény, az elmúlt napokban felgyorsultak az események, a tárgyalások jól alakultak, így bővült a keretünk. Egytől egyig jó igazolásnak tűnnek, igaz, mivel Evandro két héttel ezelőtt még bajnoki meccset játszott a szófiai CSZKA-ban, kapott néhány nap extra szabadságot. Nem akartuk, hogy pihenő nélkül folytassa, neki is fel kell töltenie az akkumulátort.

– Ön megtette?
– Elvileg lett volna három hetem arra, hogy lazítsak kicsit, csakhogy abból kettő azzal ment el, mi lesz velem… Maradt egy hét, de az legalább teljes nyugalomban telt. Amikor még külföldön futballoztam, azt tanultam, hogy két idény között egy hónapnyi leállás az ideális, nos, ez most nem jött össze. Talán majd jövő nyáron.

– A csapat kapitánya, Juhász Roland visszavonult, Vinícius kilenc év után máshol folytatja, és ha ez nem lett volna elég, Huszti Szabolcs is kénytelen volt felhagyni a futballal. Amellett, hogy meghatározó játékosok voltak, a pályán kívül is vezérnek számítottak. Sejti már, kik léphetnek a helyükre?
– Bízom benne, hogy lesznek olyanok, akik átveszik a szerepüket. Erről viszont nem nekem kell gondoskodnom, ezt maguknak a futballistáknak kell elrendezniük az öltözőben. A legtöbb csapatban egyébként is működik már a rutinos játékosokból álló bizottság, amelynek az is feladata, hogy az észrevételeit tolmácsolja a szakmai stábnak, illetve a vezetőségnek. Az már jelent valamit, ha valaki ennek a testületnek a tagja. Kívülről nem is érdemes ebbe beleszólni. Ahogyan a csapatkapitány-választásba sem. Ha nem tévedek, Juhász Roland mögött éppen Vinícius volt az egyik helyettes, tehát mindjárt két embert biztosan kell találni. Ezt megint csak az öltözőre bízom – a többség úgyis amellett teszi le a voksát, akit elfogad vezérként. S akit a csapat megtisztel a bizalmával, az én bizalmamat is élvezi.

(A játékosok az interjú elkészülte után Nikolics Nemanját választották meg csapatkapitánynak.)

– A minap írtunk arról, hogy öt éve, vagyis amióta tizenkét együttes alkotja az NB I mezőnyét, most fordul elő először, hogy a kispadok többségén magyar edző ül. Ezt vegyük a honi szakemberek elismerésének?
– Én csupán a magam nevében beszélhetek: nem elismerésnek, sokkal inkább bizalomnak tekintem. Megmutathatom, mit tudok, mit érek. Főleg olyan nívót képviselő klubban, mint a Vidi. Kihívás ez a javából, de vonzott, hogy maradandót alkossak. Ha csak az eddigi eredménysort nézem, jelentős sikert még nem értem el – bár a ZTE-vel kivívott bennmaradásra büszke lehetek.

– Fehérváron mikor érezne hasonlót?
– Ha az élen végeznénk. Ezzel nem mondtam újat, mert itt csak a győzelem elfogadható. Az elődeimtől is ezt várták el, és értelemszerűen velem szemben is ez a követelmény. Eredményt kell elérni, tiszta sor.

– Van, aki úgy vélekedik, miközben a Ferencváros sorozatban a harmadik bajnoki címére hajt, a Vidi a surranópályán megelőzheti. Egyetért?
– Nem! Ha a Fradin netán azért lenne nyomás, mert kétségkívül nagy tettet hajthat végre, ha triplázik, rajtunk azért, mert már két éve nem volt bajnok a Fehérvár. De tudja, mit, nyerjük meg most mi kétszer az NB I-et, aztán boncolgassuk, hogyan előztük meg a Fradit.

– Az első fordulóban Zalaegerszegen lépnek pályára. Várja már a meccset?
– Várom, ugyanakkor nem bánom, hogy még van három hét a rajtig. Az előző idény hosszúra nyúlt, a labdarúgók alig pihenhettek, gondosan meg kell tervezni a kezdésig hátralevő napokat. A kollégáimmal azon vagyunk, hogy augusztus tizenötödikére teljesen rendben legyünk. Hogy tétmeccsen a ZTE ellen mutatkozom be a Vidi edzőjeként, arra mondhatjuk: az élet nagy rendező. Relatíve rövid, de gyönyörű időszakot töltöttem el Egerszegen, bármit is tartogat számomra a jövő, megmarad bennem. Nyilván így is lesz egyfajta pikantériája a mérkőzésnek, ám a profi világ már csak ilyen. Ahol nemrég még otthon éreztem magam, oda ellenfélként térek vissza, a célom ettől még ugyanaz: győzelemre akarom vezetni a csapatomat. Csak már nem a Zetét, hanem a Vidit.

A MOL FEHÉRVÁR FC NYÁRI FELKÉSZÜLÉSI PROGRAMJA
Edzőtábor: július 25–augusztus 4., Bükfürdő
Július 25., 19.00: Haladás (NB II)–Mol Fehérvár
Július 28., Slovan Bratislava (szlovák)–Mol Fehérvár
Augusztus 1., SV Mattersburg (Nagymarton, osztrák)–Mol Fehérvár
Augusztus 4., NK Nafta Lendava (Lendva, szlovén, II.)–Mol Fehérvár
Az első mérkőzést Szombathelyen rendezik, a többi találkozó helyszíne és időpontja nem ismert.

NYÁRI JÁTÉKOSMOZGÁS A MOL FEHÉRVÁR FC-NÉL
Érkezők: Evandro da Silva(brazil, CSZKA Szófia – Bulgária), Emil Rockov (szerb, FK Vojvodina – Szerbia), Budu Zivzivadze (grúz, Mezőkövesd)
Kölcsönbe érkezők: –
Kölcsönből visszatérők: Bolla Bendegúz (ZTE FC)
Az utánpótlásból felkerültek/profi szerződést kötöttek: –
Kiszemeltek: –
Távozók: Berecz Zsombor (Mezőkövesd, kölcsön után végleg), Anel Hadzic (bosnyák-osztrák, szabadon igazolható), Huszti Szabolcs (visszavonult), Juhász Roland (visszavonult), Georgi Milanov (bolgár, szabadon igazolható), Mocsi Attila (Haladás), Tamás Krisztián (zalaegerszegi kölcsön után Bp. Honvéd), Vinícius (brazil-magyar, szabadon igazolható)
Kölcsönbe távozók: Gundel-Takács Bence (ETO FC Győr), Zsóri Dániel (Budafoki MTE)
Kölcsönből visszatérnek klubjukhoz: –
Távozhatnak/érdeklődnek irántuk: Elek Ákos, Futács Márkó