FTC: Szerhij Rebrov minden edzésen harcoló játékosokat akar – interjú

– Két és fél napos minivakáción vannak itthon a két ausztriai edzőtábor között. Jólesik itthon lazítani egyet?
– Mindenkire ráfér a pihenő – felelte lapunknak Szerhij Rebrov, a Ferencváros ukrán vezetőedzője. – Kétszer tíz napot töltünk Ausztriában, képtelenség elvárni a labdarúgóktól, hogy egy huzamban húsz napig, esetleg egy hónapig legyenek kiélezettek az edzőtáborban.

– Igaz, hogy ezt a típusú minivakációt a Dinamo Kijevtől hozta magával?
– Annak idején bennünket is így vittek edzőtáborba, és mindig bevált. A futballisták ilyenkor találkozhatnak a családtagjaikkal, eltölthetnek néhány napot a gyerekeikkel, hogy aztán feltöltődve vágjunk neki a második szakasznak. Ezúttal két és fél napot szusszanhatott mindenki, hogy aztán induljunk is vissza Ausztriába. Így a legjobb mindenkinek.

– Önnek is van mit kipihennie, hiszen a gyakorló mérkőzések előtt hol kerékpárral, hogy gyalog tette meg a szálloda és az edzőpálya közötti csaknem hét kilométeres távolságot. Ennyire hiányzik a mozgás?
– Látom, mindent tud rólam. Szeretek mozogni, igénylem a sportolást, nem vagyok még annyira öreg, hogy eleresszem magam, és ne figyeljek a fizikai állapotomra. Sajnos a térdem nem engedi, hogy futballozzam, pedig jó lenne még olykor meccset játszani. Budapesten is gyakran teszek nagy sétákat, olykor másfél-két órát gyalogolok, lemegyek a Duna-partra, az egyik hídon átsétálok a pesti oldalra, majd néhány híddal odébb vissza Budára. Ausztriában is jólesett levegőzni, fogtam a jegyzettömbömet és lesétáltam a hét kilométeres távot. Nem nagy ügy.

– Ha kulisszatitkokat nem is árul el, lehet tudni, mi került be a füzetbe?
– Leginkább apróságokat írtam fel. A fontosabbakra úgyis emlékszem.

– Eddig minden a tervek szerint halad a felkészülés során?
– Minden rendben van. Vezetőedzőként persze a felkészülési időszak kifejezetten megterhelő, hiszen a megszokottnál is több mindent kell összefogni. Ki mennyi játéklehetőséget kapjon, ki milyen állapotban van, és így tovább. De az edzői munka ilyen, nehézségek mindig vannak egy csapat életében, azért vagyunk, hogy megoldjuk őket. A felkészülés eleje mindig különleges időszak, a játékosok nagy terhelést kapnak, sok a futás, kemény a munka, de ezzel ők is tisztában vannak. Tudják, munka nélkül nincs siker.

– Az első tíz napban a legtöbb futballistája negyvenöt percnyi játéklehetőséget kapott az edzőmeccseken. Miért alakította így a terhelést?
– A játékosoknak ilyenkor – csúnyán fogalmazva – vissza kell töltődniük. A nyári szünet alatt lazíthattak, kiereszthették a gőzt, a mögöttünk hagyott edzőmérkőzéseken az volt a fontos, hogy mindenki megkapja a terhelést. A játékosok sokszor nagyon fáradtan mozogtak, hiszen a mérkőzések napján délelőttönként is gyakoroltunk. A meccseken láttam rajtuk, hogy próbáltak előre menni, letámadni az ellenfelet, de néha nem ment. A felkészülés első szakaszában minden játékosnak megadtam a lehetőséget a bizonyításra, és nekik is az a jó, ha egyelőre nem játszanak kilencven perceket. Ez persze teljesen másként lesz a második tíz napban, akkor már más minőségű edzőpartnereink lesznek. Két szlovén csapat mellett az osztrák Sturm Graz és a cseh Sparta Praha nagyobb falatnak ígérkezik, ellenük sokkal frissebbnek kell lennünk.

– Az edzőtáborban több fiatalnak is lehetőséget adott. Elégedett volt a teljesítményükkel, a hozzáállásukkal?
– Kifejezetten jól dolgoztak. Akiket magunkkal hoztunk, nem véletlenül voltak az edzőtáborban. A legtöbbjük korábban is velünk edzett már, ismertem őket a Népligetből. Ha továbbra is ilyen keményen dolgoznak, néhányuk előtt szép jövő áll. Jó benyomást tettek rám, láttam rajtuk, hogy igyekeznek bizonyítani.

– Mekkora gondot okozott, hogy az új átigazolások közül csupán Bogdán Ádám tartott Ausztriába a csapattal?
– Nem a legjobb a helyzet, de a második tíz napra már ők is velünk tartanak. Fontos, hogy minél hamarabb beépüljenek a csapatba, hogy ők is lássák, mit várok el a futballistáktól.

– A bosnyák Adnan Kovacevic, az albán Myrto Uzuni, valamint a francia Aissa Laidouni érkezett. Mi a véleménye róluk?
– Mielőtt a klub szerződést kínált nekik, alaposan megvizsgáltuk őket. Még véletlenül sem zsákbamacskát vettünk, a korábbi években valamennyien magas szinten futballoztak. Azért igazoltuk át őket, mert az érkezésükkel tovább fejlődik a csapat. Szeretnénk ismét több fronton helytállni, az elmúlt idény pedig bizonyította, ehhez nem elegendő tizenöt-tizenhat jó futballista. De nincs abban semmi meglepő, hogy mozgásban van egy keret. A labdarúgás ilyen, játékosok jönnek-mennek. Érkezett a keretbe védő, szélső és belső középpályás is, bízunk benne, mind bizonyítják, jó vásárt csináltunk velük.

– Kifejezetten ezekre a posztokra kerestek labdarúgókat?
– Valójában minden posztra keresünk. A már ittlévőknek is jót tesz, ha új futballisták érkeznek s ha vetélytársat kapnak, így még többet kell dolgozniuk. Ha a csapatban szeretnének maradni, minden edzésen tudásuk legjavát kell nyújtaniuk. Ez a konkurenciaharc eddig is jól működött nálunk. A játékosaim jól tudják, nálam az játszik a hétvégén, aki hétköznap jobban teljesít a riválisánál. A futball csapatjáték, de a csapaton belül is ösztönözni kell egymást Ha mindenkinek bérelt helye lenne, ha a labdarúgók közül néhányan hátradőlhetnének, az lenne a vég. Állítom, egy játékos csak akkor tud jól teljesíteni hosszú távon, ha állandóan a sarkában lihegnek, ha meg kell küzdenie a csapatba kerülésért.

– A kapusokkal mi a helyzet? Bogdán Ádám érkezésével immár három remek kapus van a keretben, nem lesz egyszerű kijelölni, ki védjen az első mérkőzésen.
– Nem lesz ez nehéz. Dibusz Dénes, Gróf Dávid és Bogdán Ádám is keményen dolgozik, meglátjuk, ki mutatja a legjobb formát. A felkészülés végén meghozzuk a döntést az alapján, ki volt a legjobb. Csak így lehet fejlődni.

– A keret immár véglegesnek mondható? Vagy az öltözőajtó még nyitva van?
– Mindig nézelődünk a piacon, egy csapat kerete sosem mondható véglegesnek.