NB I: Örök szenvedélyem a labdarúgás – Berkesi Judit

– Hiányzott?
– Igen… – felelte egy árulkodó mosoly kíséretében a kislánya születése után egy évvel az M4 Sport képernyőjére pénteken visszatérő Berkesi Judit. – Ugyanakkor azt is bevallom, ha rövid időre is, de jó volt kiszakadni az általam szeretett világból. Előtérbe került egy új szerep, az anyaság, talán mondanom sem kell, hogy nagyon élveztem – és élvezem. Idővel azonban azt vettem észre, hogy egyre többet kacsingattam a közvetítések felé, egyre többször beszélgettem a kollégákkal. Mígnem eljutottam odáig, hogy visszavágyom. A csatornának köszönettel tartozom, mert a fokozatosság elvét betartva térhetek vissza, úgy állapodtunk meg, hogy egyelőre egy héten két napot dolgozom. Ennek azért is örülök, mert nem szeretném ugyanazt az életmódot folytatni, mint korábban, úgy érzem, a mostani felállásban a családomra éppúgy jut elég idő, mint arra, hogy a legjobb tudásom szerint elvégezzem a munkámat.

– Hogyan jött a visszatérés lehetősége?
– Előre megbeszéltük. Úgy terveztük, már az olimpia alatt dolgozom, sajnos a forgatókönyvet átírta a koronavírus. Így lett ebből az NB I rajtja.

– Az idény a Péntek esti foci című műsorral startol. Azon túl, hogy ön vezeti, mit lehet tudni róla?
– Előzetesen annyit, hogy élő mérkőzésfelvezetés lesz, egy órában. Afféle kedvcsináló, esélylatolgató adás. Egyrészt beharangozzuk a teljes fordulót, másrészt a közvetlenül a műsor után kezdődő aznapi mérkőzés lesz fókuszban. Pénteken mindjárt az MTK–Ferencváros mérkőzéssel indul a bajnokság, és ugyan azt mondom, bármilyen meccsel jó lett volna visszatérni, az örökrangadónál jobbat aligha kívánhattam volna.

– Nem csak a stúdióban láthatjuk majd, ugye?
– Nem, bizony. Az egyik hétvégi mérkőzésen leszek még pályaszéli riporter. S teljesül a régi vágyam is: szerettem volna kipróbálni magam egy másik műfajban, és most ennek is eljött az ideje, ugyanis Hajdú B. István oldalán podcastben leszek hallható. Jutalomjátéknak fogom fel, hogy Pistivel beszélgethetek a futballról. Ez lazább, kötetlenebb stílust igényel, nem annyira feszes, mint a tévéadás, a témák sincsenek annyira behatárolva, kicsit el lehet kalandozni. A középpontban természetesen a labdarúgás áll, ami aktuális, arról beszélünk, miközben valamelyest vissza-, illetve előretekintünk a legfontosabb témákra. Az NB I ugyanúgy terítékre kerül, mint a nemzetközi vagy éppen a női foci. Már csak a műsor címét kellene kitalálni. Egyik este folyton azon törtem a fejem, hogy Pisti valamelyik aranyköpését kellene felhasználni, ha adhatok egy tippet a szerkesztőknek, szerintem a franciaországi Európa-bajnokságon elhangzott „Gurulj be lassítva is” tökéletes lenne.

– Plusz egy szavazat! Apropó, a nézők többsége bizonyára arra voksolna, hogy a női meccseket ismét ön közvetítse. Erre van esély?
– A tervek szerint igen. Az M4 Sport és az M4 Sport+ a rangadókat, a nagyobb tétre menő összecsapásokat szokta adni a női bajnokságból, az őszre ebből kevesebb jut, de a tavasszal már nem lesz belőlük hiány. Sosem titkoltam, a szívem csücske a női foci, szóval előfordulhat, hogy idővel a közvetítőállásba is visszatérek.

– Vajon a pályára is? Hiszen aki egykor – a László Kórház színeiben – játszott az NB I-ben, a szíve mélyén feltehetőleg visszavágyik.
– Örök szenvedélyem a labdarúgás. Azon belül is a nagypályás futball. Az a miliő semmihez sem fogható. Csakhogy ez nem úgy működik, hogy gondolok egyet, és újfent szerelést öltök. Hobbiszinten nem lehet nagy pályán focizni. Egy-egy alkalommal remélhetőleg játszom még, de a nagypályás játékot alighanem el kell engednem. Fájó szívvel teszem, de van, ami vigasztal, egyéves kislányom már szorgosan rugdossa a 2019-es női Bajnokok Ligája-döntő logójával ellátott labdát.

– Hja, aki néhány hónaposan már a Puskás Arénában vizitál!
– Az első nyilvános fénykép nem sokkal a létesítmény ünnepélyes átadása előtt készült rólunk – számomra különleges fotó. Az Uruguay elleni mérkőzésen én voltam az egyik szpíker, az akkor három hónapos kislányom is velem volt. Nem hiszem, hogy aznap felbukkant nála fiatalabb drukker a stadionban. Egy-két év múlva lesz mit mesélnem neki arról a napról.

– Egy-két nap, és itt a péntek! A felkészülés hogyan sikerült?
– Az alapozás végén járok, már csak apróságokon kell csiszolni.

– A „meccsláz” tünetei jelentkeztek már?
– Van bennem némi izgatottság, nem tagadom. Egy év kihagyás mégsem múlik el nyomtalanul. Az élő adásnak egyébként is megvan a varázsa – ott kell lenni fejben, koncentrálni kell, adott esetben improvizálni is. Amióta anya vagyok, másképp telnek a napjaim, mindazonáltal remélem, a rutinom segít majd. Mindenki biztat, hogy ne aggódjak, megoldom, és nem is félek attól, ami rám vár. Az emberben akkor dolgozik némi drukk egy-egy nagy feladat előtt, ha azzal foglalkozik, amit igazán szeret. Márpedig én nagyon szeretem. Eltelt egy esztendő, mi több, a felkészülési időszak is lezárult, most már úgy vagyok vele, hogy gyerünk, csináljuk! Várom a pénteket.