Egyszerű történet – Malonyai Péter jegyzete

A török–magyar csatáknak enyhén szólva is vannak hagyományai mifelénk, a tegnapi meccs jóvoltából azért is eszünkbe juthatott a múlt, mert egy egész oldalnyi lelátót takart be a török zászló, már-már úgy érezte az ember, mintha a Várkonyi Zoltán rendezte Egri csillagokból látná Szulejmán harcra kész táborát.

Hangulati elem volt a lobogó, kétségtelen, ám ahhoz kevés, hogy pótolja a nézőket. Nincs az a vírus, amely természetessé tenné nálam a zárt kaput, s hogy orvosi stábok, tesztmesterek állítsák össze a csapatot.

Beletörődnöm persze muszáj, az pedig bizonyíték arra, mi uralja a hétköznapjainkat, hogy a kezdés előtt megnéztem, mennyi a fertőzött náluk, mennyi nálunk. Álljuk az összehasonlítást, ám nem az egészségügynek köszönhető, hogy egyébként a pályán is álltuk. Ismét kiderült, hogy szerepelhet akármi a különféle (rang)listákon, kerülhetnek akármennyibe a játékosok, a lényeg mégiscsak az, ki tud többet a labdával.

Nos, mi teljesítettük ki a lényeget, ami nagy öröm. Főként azért, mert akik a csapatunkból tényleg tudnak futballozni – futballoztak is. Szoboszlai Dominik (az a gól...), Sallai Roland, Szalai Ádám és Holender Filip nem csupán tudta, mire való a labda, szorgalmasan bizonyította is, ami azért (is) remek, mert a bátorság, a kockázatvállalás a (közel)múltban gyakran hiányzott nálunk. Most nem, olyannyira, hogy a letámadás nem csupán az ellenfélhez közeli állapotot jelentett, labdaszerzést is. És esélyt arra, hogy fogadási oddsok ide vagy oda, győztes gólt szerezzünk, jó néhány szelvényt értéktelenítve.

Mert akárhogy is, a futball még akkor sem pontozásos játék, ha a látvány megnyugtató számunkra, látjuk, hogy többet, jobban produkálnak a játékosaink, mint korábban. Mindez gól hiányában csak arra lett volna elegendő, hogy az örökös közhely, a „voltak biztató jelek” kitétel szerint értékeljük a látottakat. Főként, hogy hiába az élettelen, művi hangulat, mégiscsak tétmeccs volt, amin akkor is illendő valóra váltani az esélyt, ha tétmeccsen idegenben jó az iksz, nem rossz eredmény a Nemzetek Ligája aktuális kiírásának nyitányán sem.

A győzelemnél persze nincs remekebb, így aztán az 1–0 után már nem érdekesek az előzmények, a körülmények – az öröm az úr. A sikert nem kell megmagyarázni – mondják –, elmagyarázni viszont nem árt.

Beszélni kell róla, újra átélni, ilyenkor nem nehéz, mert minden mondatnak hitele van.
Egyszerű történet ez.

Ha nyerünk.