Felzárkóztak Európához – interjú Hajnal Tamással

– Ennél szebb forgatókönyvet álmomban sem tudtam volna elképzelni, úgyhogy azonnal aláírtam volna. Ha megvizsgáljuk, hogy az utóbbi két évtizedben meddig jutottak a magyar klubcsapatok a nemzetközi porondon, a csoportkörös szereplés nem lehetett elvárás. Épp ezért érzünk büszkeséget az utóbbi két esztendő eredményei miatt, és boldoggá tesz, hogy a sikeres szereplésnek aktív részese lehetek.

– Olykor belegondol, milyen érzés lenne ezt játékosként átélni?
– Őszintén szólva annyira intenzív a mostani időszak, annyi energiámat köti le a sportmenedzseri szerepkör, hogy már teljesen más szemmel nézem a meccseket, mint anno, játékosként. Emiatt nem is volt időm ilyesmin gondolkozni. Bőven elég, ha látom az örömöt a szurkolók arcán, illetve azok tekintetében, akik nap mint nap a klub sikeréért dolgoznak.

– Hazatérése után a Ferencváros rendre megpróbált eljutni valamelyik európai kupasorozat csoportköréig, ám egyszer sem sikerült az áttörés. Mi hiányzott az akkori csapatból, ami megvan a mostaniban?
– Nehéz összehasonlítani az akkori együttest a jelenlegivel. Akkor játékosként próbáltam segíteni, immár a másik oldalon vagyok, de talán az jelentette a gondot, hogy a selejtezők idejére sohasem volt kész a csapat. Mivel a magyar klubok korán bekapcsolódnak a Bajnokok Ligája, illetve az Európa-liga selejtezőjébe, a nyár az egész idényt meghatározhatja. Korábban viszont – különböző okok miatt – általában nem állt össze az együttes a nyárra. Ezzel szemben most az első selejtezőnek is úgy futottunk neki, hogy már két edzőtábor volt mögöttünk, és az új igazolások többsége legkésőbb a második edzőtábor idejére csatlakozott a kerethez. Ennek köszönhetően már az első nemzetközi meccsnek is megfelelő alapokkal futhattunk neki, ez pedig hatalmas különbség. Már a téli időszakban elkezdtük építeni a csapatot, próbáltunk időben erősíteni, a nyáron pedig együtt tartottuk a keretet.

SIKERÉHES JÁTÉKOSOKAT KERES A KLUB
– Kijelenthető, hogy a mostani Ferencvárost már egyértelműen a nemzetközi porondra építik, és a magyar bajnoki cím önmagában már nem elég?
– A bajnoki cím sohasem lehet kevés. Minden idény előtt az NB I-es aranyérem az elsődleges cél. Minden ellenfélnek megadjuk a kellő tiszteletet, mert a bajnoki fordulókban tudjuk megalapozni a jövő nyári sikeres kupaszereplés lehetőségét. Ettől függetlenül mindig az volt a célunk, hogy Európában egyre magasabb szintre jussunk, és az elmúlt években mutatott teljesítmény és fejlődés tükrében kijelenthetjük, hogy sikerült felzárkóznunk. A csapat képes úgy futballozni, hogy a Bajnokok Ligája csoportkörében is megüsse a szintet, ugyanakkor a mostani együttest szinten tartani vagy fejleszteni óriási kihívás. Továbbra is ugyanilyen alázattal és szerényen kell dolgozni, és egy percig sem szabad elfelejteni, hogy a magyar bajnokság mindennek az alapja.

– Milyen szempontok alapján erősítik a játékoskeretet? Milyen kritériumoknak kell megfelelnie annak a labdarúgónak, akit a Ferencváros leigazol?
– Nagyon fontos, hogy meghatározzuk a saját identitásunkat. Tudnunk kell, milyen taktikát akarunk megvalósítani a pályán, és ehhez milyen típusú játékosokra van szükségünk. Emellett fontos, hogy az illető képes legyen beilleszkedni a rendszerbe, és nyilván az is számít, hogyan tudja kidomborítani az egyéni képességeit. A leglényegesebb talán mégis az, hogy sikeréhes labdarúgókat szerződtessünk, akik fejlődni akarnak és nagy célokért küzdeni. Fontos, hogy a saját pályafutásukat tekintve is motiváltak legyenek, és magasabb szintre akarjanak jutni, mert csak így fejlődhetnek.

– Említette a taktikát, ám nem ugyanaz az NB I-es ellenfelek ellen pályára lépni, mint a Bajnokok Ligája vagy az Európa-liga csoportkörében.
– Amikor labdarúgókat keresünk, a nemzetközi szint elvárásai jelentik a mércét. Tudjuk, milyen posztokra keresünk futballistákat, és azt is, hogy technikailag, taktikailag és fizikailag milyen paraméterekkel kell rendelkezniük. A taktika változhat az ellenfél miatt, de a labdarúgótól elvárjuk, hogy képes legyen megvalósítani, amit Szerhij Rebrov kér tőle.

– Mennyit számít az életkor az igazolásoknál?
– A lényeg, hogy nemzetközi mércével is képes legyen segíteni nekünk és olyan fizikummal rendelkezzen, amelyet az európai porond megkövetel. A fiatal tehetségekben nagy a fejlődési lehetőség, igaz, a hiba esélye is nagyobb. Említhetném a Dinamo Zagreb középső védőjét, a tizennyolc esztendős Josko Gvardiolt. Nyilván nem véletlenül szerződtette az RB Leipzig, ám a BL-selejtezőben éppen ellenünk hibázott nagyot, az akció végén pedig megszereztük a győztes gólt. Az idősebb játékosok nagyobb tapasztalattal rendelkeznek, talán jobban érzik, hogy az adott pillanatban mire van szükség tőlük a pályán, úgyhogy inkább az egyensúlyt kell megtalálni a fiatal és az idősebb labdarúgók között.

– Tudatosan törekedett arra, hogy a Fradi minél több olyan labdarúgót igazoljon, aki hazájában válogatott kerettag?
– Figyeljük a környező országok nemzeti csapatait, de nem szűkítjük le a piacot kizárólag válogatott futballistákra. Annak éppúgy örülünk, ha a megszerzett játékos nálunk fejlődik annyit, hogy idővel felfigyelnek rá hazája válogatottjánál. Ez ugyanis a mi munkánk szempontjából is jó visszaigazolás, azt mutatja, hogy valóban sikeréhes játékost szerződtettünk. A legutóbbi válogatott szünet alatt Tokmac Nguennek is érkezett meghívó Norvégiából, Aissa Laidouni szintén közel került a nemzeti csapathoz, bízom benne, hogy idővel mindketten bemutatkoznak hazájuk válogatottjában.

SZÍVESEN LENNE REBROV FUTBALLISTÁJA
– Mennyire növeli a kiszemelt játékos megszerzésének esélyét, ha azt mondhatják, lám, a Ferencvárosból is be lehet kerülni a nemzeti csapatba?
– Nyilván segít, de önmagában nem elég. Az átigazolás sok apró részletből áll össze. Fontos, hogy a klubnál jelentős sportszakmai célt vázolhassunk fel a kiszemelt játékosnak, az infrastruktúra megfelelő legyen, és hogy a labdarúgó az egyéni fejlődését is biztosítottnak érezze. Ez ma már alapkövetelmény, mert rendkívül kiélezett verseny zajlik egy-egy futballistáért. Az utóbbi időben képesek voltunk más klubok meghatározó játékosait szerződtetni, de ez egyik esetben sem volt magától értetődő, keményen megdolgoztunk azért, hogy az illető minket válasszon. Mindemellett az emberi kapcsolatok is fontosak, mert a személyes találkozások alkalmával tudjuk érzékeltetni a futballistával, hogy akarjuk őt, és hogy jó döntést hoz azzal, ha minket választ. Ebbe személy szerint nagyon sok energiát fektetek: őszintén elmondom az elvárásokat, és azt is, miért járna jól, ha a Ferencvárosban folytatná.

– Korábban többször megesett, hogy fejlődésben megrekedt nyugat-európai játékosok érkeztek a klubhoz, ám úgy tűnik, a kinevezését követően más irányt vett a klub. Beszélhetünk arról, hogy a Fradi belátta, hogy a minőségi erősítést jelentő nyugat-európai játékos megfizethetetlen a magyar klubnak, ezért a környező országok legjobb labdarúgói felé fordult?
– A múlt gyakorlatát nem szeretném és nem is tudom kommentálni, de nem mondanám, hogy most földrajzi alapon hozunk döntéseket. Tény, jó tapasztalataink vannak a környező országokból szerződtetett labdarúgókkal kapcsolatban, de Tokmac Nguen például Skandináviából érkezett, vagyis egyetlen régiót sem zárunk ki, és mindenhol nyitott szemmel járunk. Ma már annyira globálissá vált a labdarúgás, hogy sohasem lehet tudni, hol bukkan fel az a játékos, aki segítségünkre lehet.

– Ki mondja ki a végső szót az átigazolásoknál?
– Közös döntés születik. Végső soron nem egy ember, hanem a klub igazolja a játékost.

– A Ferencváros a nyáron végleg megszerezte Olekszandr Zubkovot a Sahtar Donecktől. Évekkel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a magyar bajnok a sokkal gazdagabb ukrán együttestől játékost vegyen. Minek köszönhető, hogy ez mostanra megváltozott?
– Több oka van. Egyfelől a Ferencváros olyan infrastrukturális fejlődésen ment át, hogy immár képes olyan körülményeket biztosítani a labdarúgónak, amelyhez például a Sahtarnál hozzászokott. Természetesen gazdaságilag is erősödött az egyesület, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egy ilyen átigazolás megvalósuljon – még akkor is, ha nem csillagászati összegről beszélünk. Emellett megfelelő szakmai munka zajlik a klubnál, a játékos is látja a fejlődés lehetőségét, és azt, hogy jelentős célokért küzdhet. És persze a kapcsolatrendszer sem elhanyagolható, bizonyos klubokkal jobban megérti magát az ember.

– Szerhij Rebrov vezetőedző az eredményei miatt jelenleg érinthetetlen, ezzel együtt nehéz ember hírében áll. Mennyire könnyű vagy éppen nehéz vele együtt dolgozni? Mennyit vitáznak szakmai kérdésekben?
– Szerhij nagyon alapos szakvezető, elképesztő szorgalommal dolgozik azért, hogy a legapróbb részletekig felkészüljön a soron következő ellenfélre, és hogy a saját csapatát a lehető legjobb állapotba hozza. Ebből a szempontból könnyű vele dolgozni, mindketten a klub sikerét tartjuk a legfontosabbnak. Persze olykor megesik, hogy néhány kérdésben eltérő véleményen vagyunk, de sohasem fordult elő, hogy ezt ne tudtuk volna megbeszélni. Fontos szerepet játszik a sikereinkben és a fejlődésünkben.

– Ha még aktív labdarúgó lenne, szívesen futballozna Szerhij Rebrov együttesében?
– Igen. Taktikai szempontból kifejezetten sokat fejlődnek nála a játékosok. Az edzőket illetően szerencsésnek mondhattam magam, kiváló szakemberek keze alatt dolgoztam, és úgy gondolom, a mostani Ferencvárost is jó szakember vezeti.

TOKMAC NGUEN LETETTE A NÉVJEGYÉT
– Minek köszönhető, hogy a feszített tempó ellenére a játékosokat elkerülik a súlyosabb sérülések?
– Annak, hogy kiváló orvosi stábunk van, és folyamatosan figyeljük a labdarúgók terhelhetőségét. Minőségi és bő játékoskerettel dolgozunk, táplálkozásért felelős szakembert is alkalmazunk, aki egyénre szabottan osztja ki a megfelelő táplálékkiegészítőket a labdarúgóknak. A létesítményeinknek köszönhetően masszázsszobában is pihenhetnek a játékosok, külön stáb foglalkozik a megfelelő rehabilitációval, a munkát pedig az orvosok fogják össze. Természetesen ezen a téren is fejlődhetünk, az a célunk, hogy a nyugati trendekhez igazodva folyamatosan előre lépjünk, mert ezáltal tudjuk a legtöbbet kihozni a futballistákból. Örülök, hogy a szakértelem a sérülések minimalizálásában is megmutatkozik. Persze az élet egyéb területeihez hasonlóan itt is szükség van szerencsére, elvégre a keresztszalag-szakadásnak nincs olyan előjele, mint az izomsérülésnek, ami megfelelő pihentetéssel könnyebben megelőzhető.

– Az igazolásokról már beszéltünk, de mennyire nehéz egyben tartani a nemzetközi porondra kialakított keretet?
– Normális folyamat, hogy a tartósan kiemelkedő teljesítményt nyújtó labdarúgóink más klubok érdeklődését is felkeltik. Ha úgy érzik, hogy szintet léphetnek a pályafutásukban, és a klubváltás minden félnek előnyös, elengedjük az illetőt. Ilyenkor a megfelelő pótlás jelenti az igazi kihívást. Nem szabad elfelejteni, hogy minden játékosnak időre volt szüksége, hogy kiteljesedjen. Most sokan beszélnek Tokmac Nguen kiugró teljesítményéről, ám ő sem az első pillanattól kezdve futballozott úgy, mint most ősszel, és annak idején Fernando Gorriarán sem az első perctől számított húzóembernek. Mindig arra törekszünk, hogy olyan játékosokkal pótoljuk a távozókat, akik a lehető leghamarabb képesek segíteni, ám minél jobb futballistákat adunk el, ez annál nehezebb feladat. Ám éppen a türelem miatt fontos, hogy a játékosokban ne a kész terméket lássuk, inkább azt kell vizsgálnunk, hogy idővel milyen szintre juthatnak el.

– Ha már Tokmac Nguent említette, a támadó valóban remek formában futballozik ősszel. Elképzelhető, hogy már télen klubot vált?
– Nem tudhatjuk, mit hoz a következő átigazolási időszak, és hogy érkezik-e olyan megkeresés, amely a játékosnak és a Ferencvárosnak is megfelel. Ha igen, természetesen érdemes lesz beszélni róla. Köztudott, hogy az őszi teljesítményével nemzetközi szinten is letette a névjegyét, de az még a jövő zenéje, hogy az érdeklődők mennyire gondolják komolyan a szerződtetését.

– A vezetőedző eredményeire szintén felfigyelhetnek, elvégre Szerhij Rebrov olyan klubot vezetett az Európa-liga, majd a BL csoportkörébe, amely ezt megelőzően meglehetősen régen járt ott. Az ukrán vezetőedző távozása is valós „veszély”?
– Erről őt kellene megkérdezni. A klub sikerei természetesen az ő munkáját is igazolják, ahogy a játékos, úgy a vezetőedző is szóba kerülhet más kluboknál. Minden embernek magában kell eldöntenie, hogy mikor érkezik el a pillanat, amikor új kihívásokra vágyik, és valami mást is szeretne kipróbálni. A mindennapi munka során viszont azt látom rajta, hogy ugyanolyan motivált és elkötelezett, mint a kinevezése után volt. Többször elmondta ő is, mennyire jól érzi magát Budapesten. Egyébként véleményem szerint az is az egyesület sikere, ha a labdarúgók mellett a szakvezetőnek is képes megadni a lehetőséget, hogy adott esetben magasabb szintre lépjen.

– A BL-szerepléssel a klub biztosan szintet lépett. Mi a véleménye az eddigi csoportmeccsekről?
– A saját arcunkat mutattuk, ahogy az elmúlt két évben mindig, most is vállaltuk a saját játékunkat. Nem változtattunk a stílusunkon, és a mérkőzések nagy részében bizonyítottuk, hogy nem érdemtelenül jutottunk el a csoportkörig. Mondhatjuk, hogy ezen a szinten még kicsit sok egyéni hiba csúszik a játékunkba, a Camp Nouban és a Juventus elleni hazai meccsen több gólt kaptunk, mint kellett volna, de ez is a tanulási folyamat része. Ezzel szemben a Dinamo Kijev ellen fantasztikus második félidőt produkáltunk, kétgólos hátrányból kapaszkodtunk vissza. Ismét bizonyítottuk, hogy van tartása a csapatnak. Ráadásul ha a többi csoport eredményeit nézzük, láthatjuk, a Salzburg hat gólt kapott a Bayern Münchentől, az Atalanta ötöt a Liverpooltól, a Sahtar két meccsen tízet a Gladbachtól. Ennek fényében pláne nincs miért szégyenkeznünk.

– Kedd este Torinóban néhány perc hiányzott a bravúrhoz. Mondhatjuk, hogy a Juventus elleni idegenbeli meccsen játszott a legjobban a csapat a BL-ben?
– Nagyon fájt az utolsó percekben kapott gólt, szenzációnak számított volna, ha pontot szerzünk a világsztárokkal teletűzdelt Juventus otthonában. A pályán mutatott teljesítményre ezzel együtt büszkék lehetünk, jó volt látni, ahogy a játékosok megvalósították a tervet, és olyan teljesítményt nyújtottak, amellyel abszolút rászolgáltak volna a pontszerzésre. A lefújás után láttuk, milyen érzelmeket szabadított fel a győzelem az olasz együttes labdarúgóiban, ez tovább növeli a mi érdemeinket. Fontos mérkőzés volt a klub életében, amelynek erőt és önbizalmat kell adnia a jövőre. Játékosaink meccsről meccsre fejlődnek, és szép lassan felnőnek a BL nívójához.

– Mi kell ahhoz, hogy a Ferencváros a következő idényben is bejusson valamelyik európai kupasorozat csoportkörébe?
– Első lépésként meg kell nyerni a magyar bajnokságot, ez alapfeltétele annak, hogy ismét hasonló sikerek reményében vághassunk neki a nyárnak. Emellett továbbra is keményen és alázattal kell dolgoznunk, és meg kell találnunk a fejlődési lehetőségeket.

– A pályán mi jelentené a következő szintet?
– Gyorsabban kell döntést hozni, és gyorsabban kell reagálni egy-egy szituációban. Emellett az intenzitást végig magasan kell tartani, de a labda nélküli játékban, és az edző által kért mozgások végrehajtásában is fejlődni kell.

– Csakhogy a magyar bajnokság erre aligha készíti fel a labdarúgókat.
– A Bajnokok Ligája-mérkőzéseket természetesen nem lehet edzéseken imitálni, az ottani meccshelyzeteket nem lehet modellezni. Éppen ezért fontos, hogy minél többször jussunk el erre a szintre, és minél több tapasztalatot szerezzünk. Arra viszont a magyar bajnokikon is van lehetőség, hogy amit meg tudunk csinálni, azt a lehető leggyorsabban hajtsuk végre. Ha a Bayern München szerez két gólt, ugyanúgy visszatámad, ugyanúgy láthatjuk a mélységi futásokat a játékosoktól, továbbra is visszazárnak védekezésben és a harmadik gól megszerzésére törekednek. A labdarúgók önmagukat hajtják és motiválják, erre pedig az NB I-ben is van lehetőség.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2020. november 28-i lapszámában jelent meg.)