Gyász: elhunyt a Vasas volt válogatott, bajnok labdarúgója

A népszerű „Kokó” 1971 nyarán, 18 évesen került Nagybátonyból az NB I-be, a fénykorát élő SBTC-hez, és Moór Ede edző a Bp. Honvéd elleni kispesti 1–1-es mérkőzésen dobta be a „mély vízbe”. Első élvonalbeli gólját 1971. augusztus 21-én lőtte a Tatabányának.

A nyurga, bátor csatár az ellenfelek kapuja előtt fejjel és lábbal is sikeresen hadakozott a védőkkel, fontos gólokkal segítette csapatát a Stécé történetének legnagyobb sikeréhez, az 1971–72-es idényben kivívott bronzéremhez. Játszott az SBTC két UEFA-kupa-mérkőzésén is az AEK Athén ellen, és kiharcolt egy 11-est is, de nem tudtak továbbjutni.

A fiatal csatár bekerült a magyar utánpótlás-válogatottba, amellyel 1974-ben Európa-bajnoki címet szerzett, bár a döntőben nem szerepelt. Ezután 1975 nyarán a Vasashoz igazolt, amellyel még abban az évben az UEFA-kupában játszott a Johan Cruyff és Johan Neeskens által fémjelzett FC Barcelona ellen.

A remek csatár a piros-kékeknél is ontotta a gólokat, az 1975–76-os idényben 15-ször volt eredményes, így nem csoda, hogy Baróti Lajos szövetségi kapitány a válogatottban is számításba vette.

Kovács István a nemzeti csapatban 1976. április 30-án mutatkozott be, Lausanne-ban 1–0-ra győzték le a svájciakat. Időközben a Vasas „aranycsapata” is összeállt, az 1976–77-es idényben a piros-kékek 100 gólt szerezve nyertek bajnoki címet, amelyből „Kokó” tíz találattal vette ki a részét, és a BEK-ben is bemutatkozott a német Borussia Mönchengladbach ellen.

A remek csatár 1977 tavaszán a magyar válogatott címeres mezében is állandó helyet követelt magának, a csehszlovákok ellen gólt is fejelt. Ezután három sorsdöntő mérkőzésen is szerepelt az 1978-as világbajnokságot megelőző selejtezősorozatban, és élete legnagyobb csalódásaként emlegette, hogy nem vitték ki az 1978-as argentínai vb-re. Később azonban visszakerült a nemzeti csapatba, amelyben összesen 10 mérkőzésen játszott, és egy gólt szerzett.

Időközben Kovács István 1979-ben Tatabányára igazolt, és 1981-ben, az UEFA-kupában részese volt az Uli Stelikével és Carlos Santillanával felálló Real Madrid 2–1-es legyőzésének.

Meglepetést keltett, amikor „Kokó” 1982 tavaszán hazatért az akkor NB II-es STC-be, amellyel aztán kis híján vissza is tudott kerülni az élvonalba.

Ez azonban végül nem Tarjánban, hanem Egerben sikerült neki, ahová 1985-ben Csank János edző hívta. Ezután fél évet az NB III-as St. Síküveggyár együttesében játszott, ám 1986-ban Illovszky Rudolf mester visszahívta a Vasashoz, amellyel abban az évben Magyar Kupa-győzelmet szerzett.

„Kokó” ezt követően első Nógrád megyei idegenlégiósként a svájci másodosztályú FC Malleyhez szerződött, ahol a fiatal Stéphane Chapuisat-val együtt ontották a gólokat.

Kovács István végül 1988-ban harmadszor is visszatért a Vasashoz, majd 1989-ben a St. Síküveggyár csapatában fejelte be az aktív játékot. Visszavonulása után e klub szakosztályelnöke volt, majd évekig MLSZ-ellenőrként is tevékenykedett.

Hosszú pályafutása során az NB I-ben 1971–88 között 296 mérkőzésen 91 gólt szerzett.