Fehérvár: Vannak, akiknek nem lehet nemet mondani – Juhász

Aki azt gyanítja, rutintalan trió került a Vidi élére, téved: hárman együtt 173-szor voltak válogatottak. Kollégánk, Nagy-Pál Tamás kimutatása szerint öt olyan mérkőzés volt, amelyen mindhárman magukra öltötték a címeres mezt, először 2004. április 28-án, a Brazília elleni barátságos meccsen, amelyen Juhász Roland és Torghelle Sándor a szünetben, Szabics Imre az 59. percben állt be. Érdemes hozzátenni, hogy a 4–1-es brazil győzelmet hozó találkozó egyetlen gólját Torghelle Sándor lőtte.

„Volt ilyen is... – emlékezett mosolyogva a 39. életévében járó másodedző. – A labdarúgói karrierünket már lezártuk, immár azon dolgozunk, hogy edzőként segítsük sikerekhez a klubot. Húsz éve vagyok a felnőttfutballban, amit tapasztaltam, igyekszem kamatoztatni. Aki ismer minket, tudja, baráti a viszonyunk, a közös futballistamúlt is összeköt minket. Szabics Imrével az akkor még a Bundesliga második vonalában szereplő Augsburgban is együtt játszottunk, az az időt tájt már merész terveket szövögető klubbal el is jutottunk az osztályozóig, és bár a Nürnberg elleni meccset elveszítettük, összességében nagyon szép időszak volt. Ezt nyilván jó lenne Fehérváron felülmúlni, az elsődleges célunk az, hogy minél több meccsen győzzünk, a későbbiekben pedig szeretnénk bajnokságot és kupát nyerni. A feladatom egyértelmű: minden tudásommal segíteni Szabics Imre munkáját. Attól még, hogy edző lettem, a stílusom, a habitusom nem változik. Fegyelmezettséget várunk el a csapattól, ha eredményesek akarnak lenni, a játékosoknak határozottan és keményen kell futballozniuk – ahogyan egykoron én tettem.”