– Megvan az első bajnoki címe. Milyen most az élete?
– Régóta vártam erre a pillanatra – felelte Myrto Uzuni, a Ferencváros albán szélsője. – Gyerekkorom óta arról álmodom, hogy bajnok leszek, és most eljött a pillanat! Büszke vagyok magamra. Egész pályafutásom alatt keményen dolgoztam ezért, trófeát nyerni különleges élmény. Odahaza, Albániában két ízben játszhattam már kupadöntőt, csak éppen mindkettőt elveszítettem, míg Fradi-játékosként rögvest a csúcsra értem. Leírhatatlan érzés.
– Voltak nehéz pillanatai az idénynek?
– De még mennyire, hogy voltak! Aki ismer, tudja, sosem adom fel. Ilyen voltam mindig is. A betegségem alatt is csak az járt a fejemben, hogy az idény végén bajnoki címet szeretnék ünnepelni. Történjen bármi is. Az álmom beteljesült.
– Hosszú volt a győztes derbi utáni kedd este?
– Eléggé... Felejthetetlen estén vagyunk túl, nagyon boldog voltam, az érzéseimet még most sem igazán tudnám leírni. Azért is voltam elégedett, mert tudtam, egész idény alatt jó munkát végeztünk, a siker megérdemelt. Ez még inkább édessé tette a kedd estét. Sokáig ünnepeltünk az öltözőben, képeket, rövid videókat csináltunk egymásról, aztán az ünneplést a stadion emeletén található termek egyikében folytattuk. Ettünk, ittunk, énekeltünk.
– Az Újpestnek lőtt első gólja után ujjaival egyest és ötöst mutatott. Kinek szólt ez a gólöröm?
– A legjobb barátomnak, Adnan Kovacevicnek. Sajnos jó ideje sérült, a derbi előtt is sokat beszélgettünk, éppen a meccs előtti napon volt a műtétje. Szerencsére túl van rajta, hamarosan visszatérhet a pályára. A tizenötös mezben játszik, ezt mutattam az ujjaimmal. Magyarországon a legjobb barátom lett, mindig hitt bennem, a keddi meccs előtt is mondta, biztos benne, hogy duplázom. Bejött a jóslata.
Egyértelmű volt, hogy a tizenegyest ön lövi?
– Ihor Haratinnal kettőnket jelölt ki a szakmai stáb, ítélet-végrehajtónak, ukrán légióstársam ezúttal nem lépett pályára. Éreztem magamban az erőt, tudtam, egy ilyen mérkőzésen nem hibázom el.
– A bajnoki cím bebiztosítása után két nap szabadságot kaptak a szakmai stábtól. Mivel töltötte a rövid vakációt?
– Pihentem, videojátékoztam és a vízumomat kellett intéznem. A bajnokság befejezése után azonnal utaznom kell a válogatotthoz, így a két napban is elmentem futni. Nem ereszthetek le. Vasárnap jön a fehérváriak elleni ütközet, tiszteljük a riválist, jó csapat, de mi jobbak vagyunk.
– Mi a nyári programja?
– Ahogy mondtam, a bajnokság utolsó fordulója után azonnal utazom haza a nemzeti együtteshez, s bevonulok az edzőtáborba. Előbb Wales, majd Prágában Csehország ellen lépünk pályára, onnan pedig már jövök is vissza a Fradihoz, hiszen a Bajnokok Ligája-selejtezőjében lesz feladatunk.
– Mikor pihen?
– Semmikor.
– Nem gond?
– Nem. Tényleg. A futball az életem. És én választottam ezt az életet.
– Tudja, milyen mérkőzés lesz szeptember ötödikén?
– Albánia Tiranában Magyarországot fogadja. A csapattársaimmal, Dibusz Dénessel, Lovrencsics Gergővel, Botka Endrével és Sigér Dáviddal már jó ideje ugratjuk egymást. Jó csapatuk van a magyaroknak, mint ahogy nekünk is. Ráadásul hasonló hadrendben is futballozunk. Izgalmas kilencven perc lesz. Győzzön a jobb!