„Géza bácsi, engedd meg, hogy tegezhesselek!” – amikor Toldi és Sárosi tolta az FTC szekerét

A Ferencváros az 1930-as években négy bajnoki címet (1932, 1934, 1938, 1940) és két Magyar Kupa-győzelmet (1933, 1935) szerzett. Az 1931–1932-es aranyérem a legendás százszázalékos bajnokság néven maradt emlékezetes, mind a 22 mérkőzését megnyerte a csapat. Ezt a bravúrt azóta sem sikerült megismételnie egyetlen magyar csapatnak sem! Az 1940–1941-es idényben megvédte bajnoki címét a Ferencváros, ráadásul a rúgott gólok száma meghaladta a százat. Nem mellesleg az 1928-as Közép-európai Kupa-sikere után 1937-ben második alkalommal is elhódította a trófeát. Ebben az időszakban a KK-ban négyszer (1935, 1938, 1939, 1940), a Magyar Kupában kétszer (1931, 1932) döntős volt, három alkalommal az NB I ezüstérmese lett (1935, 1937, 1939), tehát igencsak veretes a lista.

Az 1940-ben és 1941-ben megnyert bajnoki címet nem lehet önmagában vizsgálni, talán az 1937–1938-as NB I-es idény jó kiindulópont lehet, természetesen az 1937-ben a klub történetében másodszor megnyert KK-val. Egy napjainkra elfeledett edző, Rauchmaul Emil alakját is felidézzük. Játékosként bajnoki bronzig jutott (1913) a zöld-fehérekkel, edzőként 1937 augusztusában érkezett a csapathoz azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a Fradi visszaszerzi a Hungáriától az aranyérmet. Rauchmaul erényének mondható, hogy a fizikai felkészítést is fontosnak tartotta, de ami a legfontosabb volt nála, hogy a játékosokhoz szabta a taktikát, s nem fordítva. Összesen 49 alkalommal ült a 14. bajnoki címét nyerő Fradi kispadján.

Az FK Austria elleni KK-elődöntőn még Sándor József irányította a csapatot, a Lazio elleni szeptemberi-októberi fináléban Rauchmaul. A KK színvonalában a Bajnokok Ligájának felelt meg, s a Lazio – edzője Viola József volt – kétszeri legyűrése (4:2, 5:4) a zöld-fehérek történetének egyik legnagyobb sikere. Dr. Sárosi György az Üllői úton és Rómában is 3-3 gólt szerzett, a kinti ötödik Fradi-gólja élményszámba ment – a Lazio behozva a budapesti hátrányt, vezetett 4:2-re is, 4:3-nál Silvio Piola 11-esét Háda József kivédte –, az olasz kapunak háttal állva jobbal, félmagasan húzta a hálóba a labdát. Sárosi 12 találattal lett a sorozat gólkirálya, a döntőben egy-egy gólos Toldi Géza 9 gólt szerzett. Vittorio Pozzo, a világbajnok olasz válogatott szövetségi kapitánya így értékelt: „A Ferencváros érettebb taktikai felkészültsége döntött. Sárosi egészen nagy, Lázár is kitűnő.” A találkozót követően a Rómába kiruccanó Fradi-szurkolók elénekelték a Himnuszt, majd a kupát a fasiszta párt főtitkárától, Achille Staracétől átvevő „Gyurka” vezérletével még egyszer. Íme, a római győztesek felállása: Háda – Tátrai, Korányi – Magda, Polgár, Lázár – Táncos, Kiss, Sárosi dr., Toldi, Kemény. Az odavágón Lázár helyett Székely lépett pályára. A Ferencváros ereje abban is rejlett, hogy Rauchmaul állandó csapatot küldött pályára – 1938 májusában az utolsó fordulóban az Elektromos ellen 5:1-re győzött a Fradi, a fenti együttes annyiban különbözött, hogy Magda helyén Hámori futballozott... A Ferencváros (47 pont) az Újpest (44) és a Hungária (40) előtt lett bajnok egy döntetlennel (Hungária, 3:3) és két vereséggel (Újpest, 4:2; Szeged, 3:1).

A következő évadban (1938–1939) Újpest (44), Ferencváros (43), Hungária (41) volt a sorrend, a Fradi azzal a lélektani hendikeppel játszott az őszi idényben, hogy a KK szeptemberi döntőjében a Slavia elleni prágai 2:2-t követően az Üllői úton 2:0-ra kikapott. S noha a bajnokságban három pontot vettek el a zöld-fehérek a végül bajnok Újpesttől (3:1, 3:3), 1939 júliusában a KK-döntőben a lila-fehérek voltak jobbak, az Üllői úti 4:1-es győzelem (!) után a Megyeri úton 2:2-t játszottak. Az elődöntőben a Bologna ellen idegenben 3:1-re kikaptak a zöld-fehérek, itthon viszont Toldi Géza négy góljával 4:1-re győztek (Toldi–Bologna 4:1). A meccs hőse így emlékezett a negyedik gólja után történtekre: „Odaugrott hozzám a Gyetvai gyerek, átölel és azt kiabálja: »Géza bácsi, engedd meg, hogy mostantól kezdve tegezhesselek!« Mit válaszolhattam volna neki, mint azt, hogy ettől a pillanattól kezdve tegezhet.”

Az 1939–1940-es idényben a Hungária állt a legjobban. A zöld-fehérek az őszi szezonban öt (!) vereséget szenvedtek. Ám tavasszal csak az Újpesttől kaptak ki 4:1-re és az Elektromossal játszottak 0:0-t, így a bajnoki hajrá páratlan izgalmakat hozott: az utolsó előtti, 25. forduló előtt Hungária (36), Újpest (36) Ferencváros (35) volt a sorrend úgy, hogy a Fradi a Törekvést fogadta és Újpest–Hungária rangadót rendeztek. Az NS feltette a kérdést:  „Ki fog nevetni a rangadó végén?”  A választ is megadta:      „Az Újpest? A Hungária? Avagy tán a Ferencváros?”  A zöld-fehérek legyőzték a Törekvést (6:0), a drámát az újpesti meccs hozta: a 18. percben 3:0-ra vezettek a vendégek, csupán a vége előtt kozmetikázták döntetlenre (3:3) az állást a hazaiak, így három 37 pontos együttes (Ferencváros, Hungária, Újpest) várta az utolsó kört, s gólarány döntött a zöld-fehérek javára. A sors fintora, hogy a Fradira a Taxisok várt, amelytől az ősszel 4:3-ra kikapott, s akkor még Csikós Gyula védett az ellenfélnél, aki már a Fradit erősítette. A Hungária a Gammát fogadta, az Újpest Kispestre látogatott. A vendég Ferencváros 7:1-re győzött, Dimény Lajos együttese lett a bajnok, a Hungária 2:1-es sikere ezüstöt ért, az Újpest 0:0-s döntetlent játszott. A KK-döntőbe is bejutott a Fradi – sorozatban negyedszer –, de a politikai helyzet miatt a Rapid Bucuresti elleni finálét nem játszották le.

A következő kiírásban (1940–1941) a zöld-fehérek címet védve 11 pont előnnyel végeztek az élen az Újpest előtt – tény, a másik nagy ellenfél, a Hungária 1940 nyarán politikai okból az önfeloszlás mellett döntött…

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. július 24-i lapszámában jelent meg.)