DVTK: nem mindennapi levél – visszavonult a korábbi NB I-es játékos

Visszavonult dr. Csirszki Martin a korábbi diósgyőri középpályás. Huszonhat évesen. Vajon így kellett történnie? Mi vezetett odáig, hogy meghozza döntését? A napokban hosszú levélben köszönt el, ebből szemlézünk, és arra kértük a hét NB I-es meccsen pályára lépő immár exjátékost, egészítse ki néhány gondolattal korábban írt sorait. Először a levélből idézünk, majd Csirszki Martin lapunknak adott nyilatkozatát olvashatják.

„Három hónappal az utolsó lejátszott bajnokim után huszonhat évesen visszavonulok a versenysporttól. Az elmúlt tíz évben az NB I, az NB II és az NB III futballjában sok szép és kevésbé szép élményt és tapasztalatot szereztem. Érdekes emberekkel találkoztam, a fogalmatlan sportvezetőtől kezdve a magát Guardiolának képzelő edzőn át az alacsonyabb osztályokban sínylődő, jóval többre hivatott tehetséges labdarúgóig, az edző öltözőbe beépített, onnan minden információt visszaszivárogtató CIA-ügynök masszőrétől kezdve a naiv tulajdonoson át a mindenki által botlábúnak tartott, életében csak az NB I-ben futballozó csapattársig, a rosszindulatú, magát élet-halál urának képzelő technikai vezetőtől kezdve a tehetségeket felkaroló idősebb játékostárson át a mindenhez is értő másodedzőig.”

„Remélem, lehet érezni olvasás közben, ezekből a sorokból nem egy sértett beszél, sokkal inkább egy önironikus, ön­kritikus ember, aki derűs levelet írt. Teljesen felesleges találgatni, hogy kikre célozgattam, nem ez a lényeg. Ha visszagondolok a pályafutásomra, jó szívvel teszem.”

„Nevek említése nélkül, de fociztam kiváló játékosokkal és kiváló játékosok ellen. Az elmúlt három hónap elegendő volt arra, hogy rájöjjek, mindenkitől tanultam valamit, és hálás vagyok mindenkinek, akivel valaha összesodort az élet. Akik felemeltek, azoknak azért, akik lehúztak, azoknak azért vagyok hálás. Tisztában vagyok vele, ilyen-olyan rajtam múló és rajtam kívül álló körülmények következtében csatlakozom a be nem ért tehetségek és be nem váltott ígéretek csoportjába. Természetesen a késdobáló kocsmában harminc év múlva mesélem majd én is, ha nincs a síp- és szárkapocscsonttörésem, most én vezetném az Aranylabda-örökranglistát Messi és Ronaldo előtt. Az angolul íródó PhD-dolgozatom befejezése után még az is lehet, egy monográfiában megírom az egész futballsztorit, ahogyan én láttam. Aki a csapattársam volt vagy játszott ellenem, tudja, minden szempontból ­rossz és idegesítő csávó voltam a pályán (itt és most: bocsánat érte), aki egy kicsit intelligens is, azt is tudta, csak a maximalizmus és a győzni akarás hozta ezt ki belőlem; a pályán kívül igyekeztem rendes és visszafogott csapattárs és korrekt ellenfél maradni. Az egész pályafutásom tanulsága ez, és tanúsága annak, hogy a futball mindenkit összeköt és mindent felülír, mert ha Csirszki Martin a magyar futball rendszerében tudott létezni húsz évig ilyen különcként, az csak a világ nyolcadik csodája lehet.”

„Kár lenne tagadni, amikor a kispesti Souleymane Tandia eltörte a lábam kétezertizenkettő decemberében, minden megváltozott. Még csak tizenhét éves voltam, de biztos volt, a télen próbajátékra utaztam volna az Internazionale Primavera-csapatához. Dönthettem, a Fiorentinához, az Udineséhez vagy az Interhez utazom ki, a milánóiak mellett tettem le a voksom – de a lábtörésem mindent semmissé tett. Érdekes azonban, hogy lelkileg és testileg sokkal erősebben tértem vissza. Tizenhét évesen forró fejű, csapongó gyerek voltam, utána azonban higgadtabb és érettebb gondolkodású. Sajnos hoztam rossz döntéseket, például amikor a diósgyőri szerződésemből már csak fél év volt hátra, s a klub felajánlotta, hogy hosszabbítsunk, de menjek el kölcsönbe. Azt mondtam, nem írok alá, inkább távozom, aztán meglátjuk, mi lesz – elmentem Szolnokra, a tavasszal játszottam, ám nem ragadtam meg. Ezután egy évre Vácra kerültem, majd kétezertizenhat nyarán Putnokra – ott is fejeztem be pályafutásomat, utoljára május harmincadikán, a Tiszakécske ellen léptem pályára. Futok, mozgok, de az elmúlt három hónapban labdába sem rúgtam...”

„Állok mindenki rendelkezésére, ha beszélgetni akar ordoliberális versenypolitikáról, a mezőgazdaság és az élelmiszer-ellátási lánc tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, élelmiszer-szuverenitásról, Albert Camus és Jacques Derrida filozófiájáról, kortárs vagy klasszikus orosz irodalomról, agrárjogelméletről, tudománymetriáról, Nietzschéről vagy éppen a gazdasági erőfölénnyel visszaélésről. Outsiderként érkeztem, úgy voltam jelen végig, és ekként is távozok a futball világából.”

„A Miskolci Egyetemen vagyok PhD-hallgató, a kutatási témám, amelyből angolul írom a disszertációt: a mezőgazdaságra és élelmiszerláncra vonatkozó speciális versenyjogi szabályok. A munkahelyemen, a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézetben kormánytisztviselői jogviszonyban titkárságvezetőként dolgozom. Itt a kutató kollégák szakértői jelentéseket készítenek mindenféle jogtudományi kérdésben, illetve az Intézet koordinálja a Közép-európai Professzori Hálózatot, amelynek keretében neves jogtudós professzorok kutatnak a közép-európai régió szempontjából kiemelt jogi problémaköröket. Most kezdem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a versenyjogiszakjogász-képzést – tényleg nem unatkozom.”