– Meddig maradhatnak a tabella élén?
– Erre nem tudok válaszolni, és nem is foglalkoztat a kérdés – mondta lapunknak Joao Janeiro, a listavezető Kisvárda 40 esztendős portugál vezetőedzője. – A bajnokság kezdete előtt az volt a cél, hogy lépjünk előre az előző idényhez képest. A futballban ebben nincs semmi rendkívüli, még a bajnokcsapat is azért vág neki a következő idénynek, hogy több pontot és gólt szerezzen, jobban futballozzon. Azt is tudom, hogy klisének hangzik, ha azt mondom, jelenleg csak a Honvéd elleni meccs jár a fejemben, de ebben az esetben a közhely egyenlő az igazsággal.
– Értem a visszafogottság okát, de úgy tartják, evés közben jön meg az étvágy.
– Ez természetesen így van, ugyanakkor mindent kontextusba kell helyezni. Nem tartozunk a legnagyobb költségvetésű klubok közé, ezért továbbra is szerényen és alázattal kell dolgoznunk. Egyesületünk a negyedik idényét kezdte az NB I-ben és még sosem szerepelt a nemzetközi kupában. Mondhatom, hogy még többet szeretnék, de egyelőre legyünk túl a Honvéd elleni bajnokin.
– Érzése szerint miért olyan nehéz legyőzni a csapatát?
– Talán azért, mert tudatosan építjük fel az edzéseket, megvan a stabil váza a játékunknak, képesek vagyunk meccs közben is váltani, és mindig felkészülünk az ellenfélből. Minden tréningen igyekszünk valami újat mutatni a futballistáknak, és nagy hangsúlyt fektetünk a taktikára. Vannak olyan klubok, mint a Real Madrid vagy a PSG, amelyek megtehetik, hogy csak minimálisan alkalmazkodnak a vetélytárshoz, mert tisztában vannak vele, hogy félnek tőlük az ellenfelek. A mi helyzetünk más, a saját elképzeléseink és a saját identitásunk a játékunk hetven százalékát adja, ám a maradék harminc százalékban mindig a soron következő ellenfélhez alkalmazkodunk.
– Ha nagyobb költségvetésű vagy jobb keretű klubnál dolgozna, ugyanígy építené fel a csapata játékát, vagy Kisvárdán alkalmazkodott a körülményekhez?
– Mint minden edzőnek, nekem is megvan a saját szakmai „bibliám”, több mint hétszáz oldal. Ezzel együtt, amikor az edző munkába áll az új klubnál, muszáj alkalmazkodnia, elvégre nem mi bérelünk fel huszonöt futballistát, a keret nagy részét örököljük. Azok lehetnek sikeresek, akik hűek önmagukhoz, a saját elképzeléseikhez, de jól mérik fel a futballisták képességeit, és ennek megfelelően alakítják a taktikát. Konkrét példával élve, az egyik korábbi csapatomnál két középcsatárral játszottunk, Kisvárdán viszont nem így van. Mindent az adott helyzet határoz meg, akadnak olyan „fogások”, amelyeket itt bevetek, máshol viszont nem alkalmaznám őket, és vannak olyan fortélyok, amelyek máshol hasznosak lennének, itt viszont feleslegesek.
– A jelenleg legmagasabbra taksált portugál szakember, José Mourinho a taktikai periodizáció híve. Ön is így építi fel az edzéseket?
– Fontos tisztázni, hogy a taktikai periodizációt nem a Roma vezetőedzője találta fel, a portugál egyetemeken harminc-negyven éve oktatják. Ezért a portugál edzők többsége ennek alapján építi fel az edzéseket, mondok is egy tényt: eddig egyetlen súlyos sérülés sem történt Kisvárdán. Első ránézésre bonyolult a módszer, ám ha megértjük, hirtelen egyszerűvé válik. Mikrociklusokra osztjuk a felkészülést, a taktikára, a technikára és a meccsszituációkra helyezzük a hangsúlyt az edzésen, a fizikai állapot javítása pedig ennek következményeként megy végbe. Vagyis ha az edzésen a meccshelyzetek modellezése során a játékos sokat sprintel, ugrik és ütközik, akkor megkapja a terhelést, aminek köszönhetően a fizikumát szinten tartjuk. Okosan kell tervezni, ugyanakkor a múlt héten vasárnap játszottunk, most pénteken lépünk pályára, gyakorlatilag három napot készülhetünk – ilyenkor pláne fontos, hogy mindent aprólékosan megtervezzünk.
– Lapunknak korábban elmondta, hogy volt szerencséje Johan Cruyff előadását hallgatni. A labdabirtoklásra épülő játék vagy a Mourinho-féle pragmatikus futball áll közelebb a szívéhez?
– Azért az igazsághoz tartozik, hogy edzői pályafutása elején Mourinho is más volt, a kétezernégyben BL-győzelemig menetelő Portónál vagy az első Chelsea-korszakában ő is fontosnak tartotta a labdabirtoklást, ám tény, mostanra ez megváltozott. Ami a kérdést illeti, szerintem nem lehet csak egyik vagy másik mellett elköteleződni, vegyíteni kell a kettőt. Ehhez persze intelligens játékosok kellenek, akik jól felmérik, mikor mire van szükség. A Debrecennel vívott meccsen többet birtokoltuk a labdát az ellenfélnél, a Fehérvár ellenin viszont a vetélytárs volt kezdeményezőbb. Arra igyekszem megtanítani a játékosaimat, hogy mindkét szituációra legyenek felkészülve. Ami pedig a tanulmányokat illeti, Hollandiában a támadófutballról tanultam sokat, Angliában a stratégiáról – elvégre ahol háromnaponta játszanak, ott tökéletes tervezés szükséges –, Portugáliában pedig a taktikáról. Ebből a három „alapanyagból” próbálok főzni.
– A portugál futball identitásáról mi a véleménye?
– Húsz évvel ezelőtt Európa braziljaiként emlegették a válogatottat, az öt évvel ezelőtti Eb-n viszont semmiféle szamba nem volt a játékban, a nemzeti csapat a stabil védekezésnek köszönhetően ért fel a csúcsra. A mai labdarúgásban a válogatott futballja nem feltétlenül tükrözi az ország futballkultúráját. A portugál bajnokságban például az edzőktől a klubvezetők, a játékosok és a szurkolók is támadófutballt várnak. A játékos nem azért tanult az akadémián évekig, hogy csak védekezzen, és a szurkoló sem ezért veszi meg a jegyét. Aki ezt nem tartja szem előtt, nem sokáig maradhat a kispadon. Ezzel szemben a válogatottnál mindenki eredményt vár, a szakemberek hatalmas nyomás alatt dolgoznak, és idejük sincs arra, hogy az általuk ideálisnak vélt taktikát begyakoroltassák a futballistákkal. Mi marad tehát? A labdarúgók egyéni képességeire kell támaszkodni, és arra a tudásra, amit a topbajnokságokban szereplő játékosok magukkal hoznak a nemzeti csapathoz. Ez egyszerre nehéz és könnyű, és biztosan sokat segít, ha akad egy Cristiano Ronaldo a keretben.
– Révész Attila, a Kisvárda sportigazgatója a napokban úgy nyilatkozott, az edző legfeljebb huszonöt százalékot ad hozzá a csapat sikeréhez. Ezzel egyetért?
– A futball attól szép, hogy mindenki másként látja és másként alakítja a véleményét.
NB I
8. FORDULÓ
PÉNTEK
20.00: Budapest Honvéd–Kisvárda Master Good (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
SZOMBAT
14.45: Újpest FC–Gyirmót FC Győr (Tv: M4 Sport+) – élőben az NSO-n!
17.00: Puskás Akadémia–Mezőkövesd Zsóry FC (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
19.30: Debreceni VSC–Mol Fehérvár FC (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
VASÁRNAP
14.15: ZTE FC–MTK Budapest (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
17.00: Paksi FC–Ferencvárosi TC (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
1. Kisvárda | 7 | 6 | – | 1 | 12–6 | +6 | 18 |
2. Ferencvárosi TC | 6 | 5 | – | 1 | 14–6 | +8 | 15 |
3. Paksi FC | 7 | 4 | 1 | 2 | 22–15 | +7 | 13 |
4. Budapest Honvéd | 7 | 3 | 1 | 3 | 12–11 | +1 | 10 |
5. MTK Budapest | 7 | 3 | 1 | 3 | 9–9 | 0 | 10 |
6. Puskás Akadémia | 6 | 3 | 1 | 2 | 7–9 | –2 | 10 |
7. Mol Fehérvár | 7 | 2 | 4 | 1 | 8–7 | +1 | 10 |
8. Debreceni VSC | 7 | 2 | 2 | 3 | 18–14 | +4 | 8 |
9. Mezőkövesd | 7 | 2 | 2 | 3 | 9–13 | –4 | 8 |
10. Zalaegerszegi TE | 7 | 1 | 2 | 4 | 11–18 | –7 | 5 |
11. Újpest FC | 7 | – | 3 | 4 | 9–14 | –5 | 3 |
12. Gyirmót FC Győr | 7 | – | 3 | 4 | 5–14 | –9 | 3 |