Újpest: Ez a csapat sokkal többre hivatott – Mitrovics

– Mit gondolt, miért éppen a fehérváriak ellen szakadt meg a nyeretlenségi sorozatuk?
– Igazából el sem kellett volna kezdődnie – mondta lapunknak a 34 esztendős szerb középpályás. – A bajnokság elején rögtön több mérkőzést is megnyerhettünk volna, elég ha csak a debreceni összecsapást említem: kettő nullára vezettünk, mégis döntetlen lett a vége. Vagy ott volt a Honvéd elleni kilencven perc, amikor hazai pályán ugyancsak vezettünk, mégis csupán egy pontot szereztünk. És még említhetném az MTK vagy éppen a Zalaegerszeg elleni meccset, azt is, hogy a győzelem sokszor nem is igazán rajtunk múlott...

– Sok helyen megfordult karrierje során, mondhatjuk, hogy a mostani a legmélyebb hullámvölgy pályafutása során?
– Ez nem is kérdés! Szerbián és Magyarországon kívül légióskodtam már Lengyelországban, Izraelben, Kínában, Cipruson és Azerbajdzsánban is, de ilyen hosszú nyeretlenségi sorozatot soha, egyetlen csapatommal sem kellett megélnem. Nem vicc, a végén már igazi kihívásnak éreztem, hogy végre meglegyen az első győzelmünk. Hétről hétre mindent beleadtam, de az utóbbi időben már tényleg semmi más nem érdekelt, csak hogy győzzünk. Kilenc mérkőzésen nyeretlenek maradtunk, a tizediken szerencsére már nem.

– Az eredménytelenség a hétköznapjaira is rányomta a bélyegét?
– Mi az hogy?! Sokszor lógó orral mentem haza az edzésekről, aki valaha is futballozott, tudja, a győzelmeket semmi sem helyettesítheti, egy játékos akkor kiegyensúlyozott, ha a csapatának is jól megy. Ebből a szempontból szerencsém volt, hogy ebben a nehéz időszakban odahaza szerető család várt, amikor beléptem az ajtón, ők mindig felvidítottak. A feleségemmel két szép gyermekünk van, rájuk bármikor számíthatok, sokszor elég volt csupán leülni a szőnyegre és órák hosszat velük játszani. Ők is látták rajtam, mennyire megviselt ez az időszak, sokat jelentett, hogy végig mellettem álltak. Húszévesen alighanem sokkal nehezebben éltem volna meg ezeket a heteket, hónapokat.

– A fehérváriak vezetőedzője, Szabics Imre a pénteki mérkőzést követően úgy fogalmazott, tetszhalott csapatot élesztettek újra. Valóban így érezték magukat az elmúlt időszakban?
– Hogy tetszhalottak lettünk volna, nem gondolnám, de mentálisan valóban magunk alatt voltunk. Ha nem jönnek a sikerek, az öltözőben is egészen más a hangulat, márpedig az Újpest nagy múltú klub, ezt a mélyrepülést kisebb csapat sem engedheti meg magának, nemhogy mi. A fehérváriak ellen tíz játékossal is megmutattuk, igenis van élet bennünk.

– El lehet képzelni, hogy a győzelmet követően milyen feszültség szabadult fel az öltözőben. Reggelig ünnepelték a sikert?
– Még csak az kellett volna! Azt sem mondhatjuk, hogy egyenesben vagyunk, mindössze annyi történt, hogy megtettük az első lépést kifelé a gödörből. Ez a csapat sokkal többre hivatott, nehéz időszakon vagyunk túl, állítom, az ilyen lelki hullámvasutazásra egyetlen sportágban sincs példa, csak a labdarúgásban.

– Michael Oenning hogyan tartotta önökben a lelket?
– Sokat beszélgetett velünk. Egyenes edző, szereti tudni, mi jár a fejünkben. Fontos volt az is, hogy láttuk rajta, egyetlen pillanatra sem adja fel a harcot, pedig számára is hihetetlenül nehéz időszak volt ez. Egyetlen pillanatra sem kérdőjeleztük meg a tudását, minden körülmények között elfogadtuk a döntéseit.

– Hol a helye a mostani Újpestnek a tabellán?
– Ne várja, hogy most ígérgetésekbe kezdjek. Nehéz megmondani, mi a realitás, az biztos, nem az, hogy az Újpest áll a tabella utolsó helyén. Furcsa lenne, ha most a dobogóról, a középmezőny elejéről kezdenék beszélni. Nagyon nehéz két hónapon vagyunk túl, örüljünk, hogy végre megszületett az első győzelmünk. Az öltöző is mindjárt másképpen festett, végre láttam mosolygós arcokat is.

LABDARÚGÓ NB I
10. FORDULÓ
Újpest–Mol Fehérvár 1–0 (Csongvai 50.)
Budapest, Szusza Ferenc Stadion, 1508 néző. Vezette: Andó-Szabó
Kiállítva: Pauljevics (Újpest, 13.)