NB I: a fehérvári kaput védő Kovács Dániel válogatott akar lenni!

Kovács Dániel, a Mol Fehérvár FC kapusa eddig egyszer, idén februárban lépett pályára az Üllői úton, Magyar Kupa-mérkőzésen nyertek (2–1) a székesfehérváriak. Legközelebb vasárnap játszhat a Ferencváros ellen a Groupama Arénában.

„Csodás emlék, amikor továbbjutottunk, az már kevésbé, hogy a trófeát nem sikerült megnyernünk – mondta lapunknak a fehérváriak 27 éves kapusa, utalva az Újpest FC elleni fináléra, amelyet hosszabbításban 1–0-ra veszítettek el. – Sorsdöntőnek nem nevezném a hétvégi csatát, de kulcsfontosságúnak igen, a Fradi öt ponttal előz meg minket, ráadásul úgy, hogy eggyel kevesebb bajnokit  játszott. A Ferencváros erős, de nem verhetetlen, ezt láthattuk az utóbbi időszakban.”

Sikernek könyvelheti el a kapusposztért zajló versenyt – Kovácsik Ádám szeptemberben vállsérülést szenvedett, és kimutatták szervezetében a koronavírust, ezután kapott újra szerepet Kovács Dániel. Újra, hiszen egy éve Kovácsik Ádám súlyos térdsérüléssel bajlódott: akkor először Emil Rockov, majd a tavasszal Kovács állhatott a gólvonalon.

„Amikor két és fél évvel ezelőtt aláírtam a Vidihez, a rutin nem mellettem szólt: akkor Ádámon kívül Tomás Tujvel is a csapathoz tartozott. De rengeteget dolgoztam azért, hogy ha megkapom az esélyt, éljek vele. Az edzéseken kívül sokat dolgoztam, az utóbbi időben sportpszichológushoz járok, ez rengeteget segít: úgy éreztem, még jobb teljesítményre lennék képes, de valamiért nem tudom kihozni magamból. A sok beszélgetés jót tett, például abban, hogy ha elkövetek egy hibát, ne emésszem magam, hanem lépjek túl rajta. És akkor is segít, hogy ha akad két-három jobb meccsem, nehogy azt higgyem, már minden megy magától… Nem foglalkozom azzal, ki véd a következő hetekben, Ádám vagy a keret többi kapusa közül valaki, engem csak az motivál, hogy olyan teljesítményt nyújtsak, hogy a szakmai stábban fel se vetődjön a kapuscsere gondolata. Jó érzés, hogy korábban Márton Gábor és Szalai Tamás, most pedig Szabics Imre is bízik bennem.”

A futballista mögött nem mindennapi pályafutás áll: szerepelhetett Brazíliában, a Fluminense U20-as együttesében, s két-három éve még az NB II-ben és az NB III-ban védett.

„Sajnálom, hogy a Fluminensében – fogalmazzunk úgy – menedzseri malőr miatt nem maradtam sokáig, sőt miután távoztam, öt hónapig csapat nélkül tengődtem. Akkor mindössze húszéves voltam, s olyan klub játékosának vallhattam magam, amelyből Marcelo, Thiago Silva vagy éppen Kenedy szerződött Európába, tehát topbajnokságba is kerülhettem volna, még ha nem is a legjobb csapatok egyikébe. De nem adtam fel, az NB II-es középcsapatból, a Soroksárból az élvonal egyik legerősebb együttesében lehetek kapus. Munkával, akarattal mindent el lehet érni! És nagy tervet szövögetek, szeretnék válogatott lenni, bajnokságot és kupát akarok nyerni, sőt arról sem mondtam le, hogy légiósnak álljak. Azért dolgozom, hogy ezek a célok ne álmok maradjanak.”