Nem sikerült 1976-ban, nem sikerült 1985-ben,1989-ben és 2010-ben sem
A Videoton 1941-es megalapítása óta többször került a bajnoki aranyérem közelébe, de nem sikerült átlépnie a bűvös határt, amely a legnagyobb sikert elválasztja az örök reménykedéstől.
2. rész: Wittmann bevágta, Disztl kivédte – Fehérvári csoda, két vállon a United |
1. rész: Fájó seb a fehérváriak szívén – csaltak vagy nem csaltak azon az FTC elleni meccsen? |
A 2000-es évek a káosz jegyében teltek el a fehérvári futballklubnál, szerencselovagok adták egymás kezébe a kilincset az emeleti irodákban, később büntetőperekbe keveredtek tulajdonosok, még csoda, hogy ilyen körülmények között 2006-ban a klub megszerezte első nagy hazai sikerét a Magyar Kupa-győzelemmel. De így is folyamatosan csődközelben táncolt, mígnem 2007-ben Garancsi István úgy döntött, hogy beszáll a székesfehérvári labdarúgásba, és megvásárolja, megmenti az első fokon az NB I-ből kizárt klubot. Akkor az egyesület már mintegy egymilliárd forintnyi adósságot görgetett maga előtt, a Videoton vállalat pedig úgy szállt ki 2005-ben, hogy még a névhasználatot sem engedélyezte. Ilyen körülmények között kezdte el a konszolidációt az új tulajdonos, aki előbb sportigazgatónak nevezte ki Mezey Györgyöt, majd 2009 nyarán a vezetőedzői poszttal végérvényesen a kezébe adta a kormányrudat, hogy a mesteredző építse fel Magyarország legerősebb futballcsapatát.
2011. MÁRCIUS 12. FERENCVÁROS–VIDEOTON 0–5 (0–2) Budapest, Albert Flórián Stadion, 10 000 néző. Vezette: Kassai (Erős, Ring) Ferencváros: Ranilovic – Csizmadia, Tutorics, Balogh Z. – Maróti – Sztanics (Abdi, 78.), Rósa D., Józsi (Tóth B., a szünetben) – Heinz – Andrezinho (Miljkovic, 68.), Schembri. Edző: Prukner László Videoton: Bozsovics – Lázár (Milanovic, 78.), Lipták,Vaskó, Andics – Gosztonyi, Sándor Gy., Polonkai,Vasziljevics (Szakály D., 71.) – Alves, Lencse (Nikolics, 65.). Edző: Mezey György. Gólszerző: André Alves (26.), Vasziljevics (33.), Lencse (53.), Andics (67.), Polonkai (79.) |
A terv végrehajtása már az első idényben tökéletesen sikerült, hiszen a Vidi – amely visszakapta a nevét – mindvégig óriási versenyt futott a Debrecennel, de végül be kellett érnie a második helyezéssel, miután az utolsó fordulóban nem sikerült kiharcolnia legalább a döntetlent Győrben, pedig a Loki megtette azt a szívességet, hogy kikapott a Kecskeméttől. Ez az ezüstérem azonban már előrevetítette, hogy a Videoton a 2010–2011-es évadban az arany legnagyobb esélyese lesz. A csapatban akkor már többnyire olyan játékosok futballoztak, akik a magyar válogatottban is megfordultak, és kiváló idegenlégiósok egészítették ki a keretet, ránézésre sem volt jobb csapat a Vidinél a mezőnyben.
És a pályán sem történt meglepetés, a fehérváriak az őszi idény után hét ponttal vezették a tabellát, előnyük ugyan a 18. forduló utánra hatra csökkent, így is jelentős előnnyel készülődhettek a tavasz mérkőzésére, a tabellán második Ferencváros elleni csatára, amelyet az Üllői úton rendeztek március 12-én. Egyértelmű volt a tét: ha nyernek a piros-kékek, hatalmas lépést tesznek a bajnoki cím felé, ám vereség esetén feljönnek az üldözők, vérszagot kaphatnak a sebzett vadak.
„Fogalmazzunk úgy, nem lennék elégedetlen a döntetlen miatt. Ezt annak ellenére mondom, hogy mindenhol győzelemre törekszünk, és a Fradi-pályára is nyerni megyünk – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére a meccs felvezetésében a Videoton brazil gólvágója, André Alves. – A győzelemmel kétségtelenül közelebb kerülnénk a bajnoki címhez, ugyanakkor kulcsfontosságú meccs lesz a Debrecen elleni, majd a szombathelyi találkozó is. Elsősorban a középpályán erős a Fradi, nehezen áthatolható csapatrésze.”
Mezey György a mérkőzés előtt úgy nyilatkozott, kétféle variáció jár a fejében a Fradi stílusa ellen, de még nem tudja, melyiket próbálja ki. Nagy Dániel és Elek Ákos sérülés miatt nem állhatott a vezetőedző rendelkezésére, ezért át kellett alakítania csapatát.
Ez pedig kifejezetten jól sikerült. Bár az első negyedórában a Ferencváros volt az aktívabb és kezdeményezőbb, egy rossz és buta mozdulat mindent megváltoztatott. A zöld-fehérek rutinos védője, Balogh Zoltán a 26. percben ártatlannak tűnő szituációban kézzel ütötte el a labdát a tizenhatoson belül Lencse László elől, s bár a jogosan megítélt tizenegyest Alves rosszul rúgta, a Marko Ranilovicról kipattanó labdát végül a hálóba emelte. A kiegyenlített első félidő következő fordulópontjából is az FTC jött ki rosszul, hiszen öt perccel később a máltai André Schembri lövése a kapufán csattant, ellenben a másik oldalon egy jobb oldali pontrúgás után Vaskó Tamás csúsztatására Dusan Vasziljevics robbant rá a hosszú saroknál, és megduplázta a Vidi előnyét. Így mentek a felek a szünetre is, vélhetően a ferencvárosiaknál az volt a téma, hogyan lehetne egy gyors találattal visszakapaszkodni, a másik oldalon viszont le szerették volna zárni az összecsapást.
A második 45 perc aztán a Vidi történetének egyik legjobb játékát hozta, ez volt az a játékrész, amely után megszületett a fehérvári drukkerek azóta is népszerű rigmusa: „Itt a fieszta, itt a fieszta, itt a fieszta...”
– Mennyire volt téma a Ferencváros elleni mérkőzés előtt, hogy a győzelemmel kézzelfogható közelségbe kerülne a bajnoki aranyérem? – Tisztában voltunk vele, hogy nagy mérkőzés előtt állunk, és óriási lépést tehetünk a bajnoki cím felé – mondta Polonkai Attila, a Videoton korábbi középpályása. – A Fradi hat ponttal állt mögöttünk, lehetőségünk volt tovább növelni a különbséget. A Ferencvárost legyőzni mindig, mindegyik csapatnak különleges érzés, hát még ilyen összecsapást megnyerni ellene… |
– Üldözött csapatként mekkora volt a nyomás a Videotonon? Akkor a közvélemény szinte már elvárta, hogy aranyérmes legyen. – Akkor már három éve elkezdődött Fehérváron a minden szempontból és téren igényes, alapos munka, ebben az évadban pedig már azt mondta a vezetőség, jó lenne bajnokságot nyerni. Ez valóban jelenthetett némi nyomást bizonyos játékosoknak, de Mezey György sok terhet levett a vállunkról. Taktikailag és mentálisan is tökéletesen felkészített minket, minden segítséget megkaptunk tőle és a szakmai stábtól. Így könnyebben lendültünk át a holtpontokon, amelyekből azért akadt bőven. Ha például hazai pályán a 15., 20. percre nem vezettünk, hallhattuk az elégedetlenkedő bekiabálásokat, de ezt tudtuk kezelni. Szerencsére minőségi keretünk volt, ami kiváló csapatszellemmel párosult. Erre az idényre már tökéletesen felépült a klub, a csapat, és sikerült megkoronázni az évadot az aranyéremmel. |
– Hogyan élte át az Üllői úti gálát? – Az első félidőben talán még éreztük, hogy ezen a mérkőzésen sok múlhat, amúgy is a Fradi ellen az Üllői úton sohasem könnyű játszani. Talán az első félidő, illetve 2–0 után mindenkiben átszakadt a gát, és olyasmit is meg mertünk csinálni, amit előtte a nyomás miatt nem. Talán ennek köszönhető, hogy végül ekkora lett a különbség. |
– Az ön parádés átemelős gólja is a felszabadult játék eredménye volt? – Én inkább azt emelném ki, hogy Mezey György keze alatt tudatosság volt a játékunkban. Sok edzőm volt, de ebben a tekintetben Gyuri bácsit mindig kiemelem. Szinte minden játékhelyzetre felkészített, és ez olyan magabiztosságot adott a játékosoknak, hogy az kiemelkedő teljesítményt eredményezett. Ezen a mérkőzésen ez csúcsosodott ki. De ahogy említettem, ez is egy hároméves folyamat megkoronázása volt. |
– Hová helyezi ezt a bajnoki címet, illetve a Videotonnál eltöltött éveit a pályafutásában? – Mindenképpen előkelő helyre. Bajnoki címet nyerhettem, a klub első NB I-es aranyérmét. Amikor Fehérvárra kerültem, volt az öltözőfolyosón egy olyan tabló, amelyre az volt írva, hogy ide azoknak a játékosoknak a képe kerül, akik elsőként bajnokok lesznek a Vidi színeiben. Nálunk sokkal jobb futballistáknak korábban ez nem sikerült, gondolok itt például az UEFA-kupa-döntős csapat tagjaira. Nagy büszkeség, hogy nekem, nekünk sikerült bajnoki címet nyernünk. |
Mert a Videoton ebben a félidőben tényleg tökéletes és látványos futballt mutatott be. A harmadik gól is gyönyörű volt, az 53. percben a szerb Marko Andics bal oldali beadását Lencse mintaszerűen belsőzte kapásból a kapuba, aztán a gólpassz adója nem sokkal később csodás szabadrúgásgólt tekert a jobb felső sarokba. A 78. percben a kegyelemdöfést Polonkai Attila adta meg, aki egy hosszú indítás után mintaszerűen emelte át Ranilovicot, ebben a találatban benne volt a Fradi minden aznapi megpróbáltatása. És a végén a fél tucat is meg lehetett volna, ám Nikolics Nemanja a kapufát találta el, így maradt az 0–5.
„Váratlanul nagy különbségű győzelmet arattunk, remekül futballoztunk, szervezetten, okosan játszottunk – értékelt a mérkőzés után Mezey György a Nemzeti Sportban. – Ugyanakkor az is igaz, hogy akkora teher került a Ferencvárosra, amelyet ez a társaság még nem bír el. Mi régóta teher alatt játszunk, a Fradit most kiáltották ki esélyesnek, és nem bírta el ezt a pszichés nyomást. Összeroskadt a várakozás alatt, szinte bénázott, és ez megkönnyítette a dolgunkat.”
A mester arra kérdésre, hogy csapata máris megnyerte-e a bajnokságot, azt mondta, hogy kulturált futballedző erre nem válaszol.
Az Üllői úton szurkoló 2500 fehérvári drukker viszont örömmámorban úszott, hiszen kézzelfogható közelségbe került a nagy sikerrel az áhított aranyérem, s mivel az évad végén a gólkirályi címet is besöprő Alves által emlegetett Debrecen elleni mérkőzést is megnyerte a Vidi, már nem számított sokat, hogy a Haladás viszont legyőzte a fehérváriakat. A 2021-ben fennállása 80. évfordulóját ünneplő Videoton végül két fordulóval a bajnokság zárása előtt, a Kaposvár 3–1-es legyőzésével szerezte meg első bajnoki címét, és indulhatott egy másik, a városháza előtti fieszta.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. november 20-i lapszámában jelent meg.)