– Nem aggódik a bennmaradás miatt?
– Nem! – vágta rá a tavaszi folytatást a nyolcadik helyről váró Bp. Honvéd 29 esztendős védője, Baráth Botond. – Kellene aggódnom?
– Szakértők úgy vélik, amíg a tabella első négy helyén álló csapat a dobogós helyezésekért, a másik nyolc a kiesés elkerüléséért harcol.
– Hosszú az idény, bármi megtörténhet, de tényleg nem gondolom, hogy nyugtalankodnom kell. Ha úgy alakul, ráérek izgulni a végén – persze ne alakuljon úgy!
– Ha jól sejtem, nem vágyik a tavalyi izgalmakra?
– Abból egy életre elég volt! Az utolsó előtti fordulóban dőlt csak el, hogy nem esünk ki, az azt megelőző heteket nem kívánom senkinek. Szóval, ha lehetne, stresszmentes évet kérnék.
– Ehhez képest 2022 úgy indult Kispesten, hogy – a klubhonlapon két hete tett nyilatkozatát idézve – „...jöttünk, elkezdtük, aztán szépen lassan elfogytunk...”
– Ez így volt. Sajnos sokan megfertőződtek a vírussal, én egyelőre megúsztam. Egy éve nem, ment is a kukába a teljes tavaszi szezonom. Remélem, ezúttal nem lesz gond, igyekszem odafigyelni, hogy ne is legyen. Nem mászkálok jobbra-balra, nem járok éttermekbe, kerülöm a zsúfolt helyeket, ha bemegyek egy boltba, a lehető legkevesebb időt töltöm bent. Betartom a szabályokat, hogy megőrizzem a saját és a családom egészségét. A kislányunk február hatodikán lesz nyolc hónapos, miatta is fokozottan ügyelek mindenre. Felelősséggel tartozom iránta is.
– Az edzéseken nem okozott problémát, hogy időnként „kiscsoportos” foglalkozások voltak?
– Megtörtént, hogy az első csapatból mindössze heten tudtunk edzeni, és a legrosszabb az volt, hogy gyakran eszébe jutott az embernek, bármikor elkaphatja ezt a fránya vírust.
– A ZTE elleni edzőmeccs előtt attól tartott, ha tovább fogy a keret, PlayStationön kell lejátszani a mérkőzést...
– Erre szerencsére nem került sor. Bár tuti, hogy mi nyertünk volna! Összesen két felkészülési meccsünk volt, ami nem sok, de örüljünk, hogy egyáltalán játszhattunk. A hétköznapok sem teltek ideális körülmények között, ha megérkeztünk az edzőközpontba, a kocsiból egyből a pályára vezetett az utunk, az edzés végeztével pedig nyomban visszaültünk az autóba. Nem tudtunk a szokott módon felkészülni az edzésekre, egy ideig az öltöző is tiltott helynek számított.
– Vagyis a szurkolók ne reméljenek sok jót a Gyirmót elleni szombati találkozótól?
– Ezt nem mondtam! Ami tőlünk telt, megtettük. Úgy vágunk neki a tavasznak, hogy az összes meccset kötelező megnyernünk! Aki kezdő lesz a hétvégén, úgy szeretne teljesíteni, hogy megragadjon a csapatban, aki nem, a folytatásban azért küzd, hogy kiérdemelje a szakmai stáb bizalmát. Egy biztos, motivációból nem lesz hiány.
– No és koncentrációból?
– Abból sem! Szükségünk van minden pontra, ezért nem lankadhat a figyelmünk egy másodpercre sem. Az ősszel több olyan meccsünk volt, amelyet jól kezdtünk, ám valamilyen oknál fogva kiengedtünk, és a végén elbaltáztuk a győzelmet. Mivel ez már nem fér bele, stabil játékot várok a csapattól. Hozzáteszem, magamtól is. Egyfelől minél több mérkőzésen szeretnék pályára lépni, másfelől minőségi futballal akarom segíteni az együttest.
– Ez esetben talán újra megnyílhat ön előtt egy kapu: legutóbb 2019 novemberében volt a válogatott tagja, gyaníthatóan nem tett le arról, hogy ismét az legyen.
– Nyilván jó lenne tizenkettedszer, majd még többször felhúzni a címeres mezt, ám ennek eldöntése nem az én hatásköröm, hanem Marco Rossié. A Honvédban kell olyan teljesítményt nyújtanom, amivel felkeltem a szövetségi kapitány figyelmét, aztán elválik, számol-e velem vagy nem. Ha igen, annak nagyon örülök, ha nem, akkor is teszem a dolgom becsülettel.