„Hatalmas élmény volt a mérkőzés, annak ellenére, hogy a döntetlennel a Honvéd bent maradt az NB I-ben, mert egy héttel korábban egy nullára győzött hazai pályán – kezdte Lipcsei Péter, aki a mérkőzés előtt nem egész három hónappal töltötte be 18. életévét. – Telt ház, tizenötezer szurkoló előtt játszottunk, de valahol legbelül éreztük, a kispestiek az esélyesebbek, elvégre Fodor Imre, Pisont István, Gregor József, Sikesdi Gábor vagy Petry Zsolt meghatározó játékosok voltak. Mégis, már az első percben vezetést szereztünk, majd a második félidő elején ismét, de a hajrában Csehi Tibor szabadrúgásból egyenlített. Puhl Sándor vezette a visszavágót, és úgy emlékszem, a Honvéd első gólja előtt lesről engedte el a támadást.”
A döntetlennel a Kazincbarcikai Vegyész maradt a másodosztályban, de Lipcsei Péter nem.
„Magyar Zoltán, a Ferencváros akkori technikai vezetője még januárban vagy februárban járt Kazincbarcikán, és megállapodtunk, a nyártól a Fradiban folytatom. Még a tizennyolcat sem töltöttem be, szóval apámnak is ott kellett lennie az egyeztetésen. Leírhatatlan, mit éreztem, amikor aláírtam a négyéves szerződést, ráadásul a tavasszal a Kazincbarcikának is jól ment, kevésen múlt a feljutás. Mozgalmas heteim voltak, a bajnokság hajrájában érettségiztem, az osztályozó után pedig jelentkeztem a Ferencvárosnál. Bemutattak mint új játékost, de a felkészülést nem kezdtem el a csapattal, mert kerettag voltam az ifjúsági Eb-re készülő válogatottban.”
Az interjúban egyebek mellett elmondta, hogy leendő csapattársait csak a televízióból ismeri, de rajong Nyilasi Tibi „bácsi” vezetőedzőért, aki fiatal kora ellenére a kezdőcsapatban számít rá a középpályán. Előtte azonban a júliusi, hazai rendezésű U18-as Európa-bajnokságon lépett pályára Békéscsabán és Szarvason.
„Nyolccsapatos volt a torna, de számunkra rövidre sikerült, mert az első mérkőzésen egy egyre végeztünk Portugáliával, majd tizenegyesekkel kikaptunk. Az ellenfélnél mások mellett Luís Figo, Joao Pinto és Jorge Costa is játszott. Aztán Írországtól is kikaptunk egy nullára, én meg utaztam vissza a Ferencvároshoz.”
Néhány héttel később pedig, 1990. augusztus 18-án élete első élvonalbeli bajnokiján a kezdőcsapat tagjaként a zöld-fehérekkel idegenben 5–0-ra legyőzték az Újpestet.
Húszéves pályafutás kezdődött el 1990 nyarán, 360 NB I-es bajnokin 75 gólt szerzett, a válogatottban 58 mérkőzésen egyszer volt eredményes, a Ferencvárossal négyszeres (1992, 1995, 2001, 2004) magyar bajnok, hatszoros (1991, 1993, 1994, 1995, 2003, 2004) Magyar Kupa-győztes, háromszoros (1994, 1995, 2004) Szuperkupa-győztes, de nyert bajnokságot az FC Porto (1996) légiósaként, illetve a Fradival 2009-ben a másodosztályban is.
Jelenleg 49 esztendősen az NB II-es Soroksár SC vezetőedzője, immár ötödik éve, s feladata az is, hogy a Ferencvárostól a klubhoz irányított fiataloknak biztosítsa a fejlődéshez elengedhetetlen játéklehetőséget.