FTC: Szörny, Szikla és Tank − ő Anderson Esiti

 

– Félelmetes fizikuma miatt Szörnynek, Sziklának és Tanknak is becézik. Melyiket szereti leginkább?
– Nincs kedvencem – válaszolta lapunknak Anderson Esiti, a 27 éves, háromszoros nigériai válogatott középpályás, aki a télen a görög PAOK együttesétől érkezett kölcsönbe a Ferencvároshoz. – Úgy alakult, hogy ahová kerültem, mindig kitaláltak nekem valami találó becenevet. Karrierem elején Portugáliában Fekete Gyémántnak, majd Tanknak, Belgiumban Sziklának hívtak, amikor pedig Görögországba kerültem, Szörnynek szólítottak. Ja, és annak idején gyerekként Nigériában Gép volt a becenevem.

– Gyerekként is bivalyerős volt?
– Nyilván nem úgy néztem ki, mint most, de a kortársaimnál nagyobb voltam. Pedig a konditeremben nem a százkilós súlyokat mozgatom, hanem elsősorban mozgásfejlesztő gyakorlatokat végzek. Ilyen a genetikám.

– Warriban született, milyen volt az élet a kikötővárosban?
– A szüleim sokat dolgoztak, hogy napi háromszor enni tudjunk. A testvéreimmel nem ezüstkanállal a szánkban születtünk, apunak és anyunak rengeteget kellett melóznia, hogy legalább ételben ne szenvedjünk hiányt. A fiúgyerekeknek a futball jelentette az iskola utáni napi elfoglaltságot, képes voltam sötétedésig rúgni a labdát az utcán.

– Hogyan került tizennyolc éves korában Portugáliába?
– Később édesapám elvitt a környékbeli tornákra, látta rajtam, hogy lelkes vagyok. Az egyik ilyen kupán figyelt fel rám egy menedzser, néhány héttel később már a Leixoes csapatánál voltam próbajátékon. Fél év elteltével a felnőttkeretben találtam magam, első idényemben szinte végig pályán voltam a másodosztályban, majd elvitt az első osztályú Estoril Praia.

– Portugália után Belgiumba igazolt, majd játszott Törökországban és Görögországban. Hol érezte a legjobban magát?
– Szakmailag egyértelműen Belgiumban fejlődtem a legtöbbet. Három évig futballoztam a belga bajnokságban, ott volt a leggyorsabb a játék. A pályán folyamatosan ütközni kellett, nagyon kedveltem az ottani ligát. Élni Görögországban volt a legjobb, kellemes az időjárás, finomak az ételek, mondom ezt úgy, hogy leginkább otthonülő típus vagyok, nem szeretek eljárni sehová. Igaz, az utóbbi években nem is igen lett volna rá lehetőségem, kisebbik fiam két-, a nagyobbik négyéves lesz, a legtöbb időt velük töltöm.

– Budapestre is jöttek önnel?
– Egyelőre Görögországban maradtak, meglátjuk, hogyan alakul a jövőm az idény végén. Egyelőre kölcsönbe kerültem a Ferencvároshoz, de nagyon jól érzem magam, nem bánnám, ha maradhatnék, a családom pedig költözne utánam.

– Igaz, hogy eddigi pályafutása során egyetlen gólt szerzett, a török bajnokságban a Göztepe játékosaként talált a kapuba?
– Nem szégyellem, igaz. Sohasem a góllövés volt az elsődleges feladatom, az, hogy csupán egy gólom van, nem zavar. Eddigi csapataim közül talán csak a PAOK-nál ösztönzött a szakmai stáb, hogy ha tudom, segítsem a támadásokat, a többi együttesemnél arra kértek, inkább maradjak hátul, és biztosítsak. Szerencsére a Ferencvárosnál Sztanyiszlav Csercseszov sem fog vissza, ha lehetőségem van rá, mehetek előre. Nem bánnám, ha hamarosan jönne a második gólom…

– A Ferencváros keretében Fortune Bassey személyében honfitársa is szerepel. Vele a legjobb a kapcsolata az öltözőben?
– Nem ismertem korábbról, ám mielőtt Magyarországra szerződtem volna, körbenéztem, kik lesznek a leendő csapattársaim. Láttam, hogy több afrikai futballista is van a keretben, velük értelemszerűen jól megértem magam. De bárkivel jól kijövök, ilyen típus vagyok.

– Vasárnap a Puskás Akadémia otthonában lépnek pályára. Szoros mérkőzésre számít?
– Nem lesz könnyű, ellenfelünk nem véletlenül áll a tabella második helyén. Kemény találkozóra számítok, olyan eredményt kell elérnünk, amely közelebb visz minket a bajnoki címhez. Engem most csak az aranyérem érdekel!