Született: 1934. október 22., Ormospuszta |
Posztja: csatár |
Klubjai: Kiskunfélegyházi Vasas (1949–1953),TF Haladás (1953–1957), FTC (1957–1964) |
Eredményei: VVK-győztes (1965), magyar bajnok (1963, 1964), MNK-győztes (1958), gólkirály (1958, 16 gól) |
Friedmanszky Zoltán 1934. október 22-én született Ormospusztán, ahol megismerkedett a labdarúgás alapjaival.
A Kiskunfélegyházi Vasasban kezdte felnőttpályafutását, majd a Testnevelési Főiskolán (TF) tanult, s a főiskolai csapat játékosa volt. 1957-ben már végzett testnevelőként került a Fradihoz, amelynek színeiben egy több mint 50 napos ausztráliai túrán mutatkozott be – az együttes 17 mérkőzésen 15 győzelmet aratott, a csatár 12 gólt szerzett, az Ausztrália válogatottja ellen 9:2-re megnyert mérkőzésen négyet.
Hét évig szolgálta az FTC-t, ez idő alatt 162 mérkőzésen lépett pályára, és 83 gólt szerzett. Rögtön az első idényében 16 góllal társgólkirály lett az MTK-s Molnár Jánossal. Kétszer, 1963-ban és 1964-ben magyar bajnok lett, 1958-ban pedig MNK-győztes. Tagja volt továbbá az 1963-as VVK-elődöntős és az 1965-ös VVK-győztes együttesnek is.
Noha az 1958-as vb-re utazó magyar válogatottban kerettag volt, akkor és később sem mutatkozott be a nemzeti csapatban.
Friedmanszky játékoskarrierje befejeztével az FTC utánpótláscsapataival foglalkozott. Némi kubai kitérőt és a Szolnoki MTE irányítását követően két évig (1978–1980) a zöld-fehérek felnőttcsapatának vezetőedzője volt. Az első idényében a második helyig jutott a klubbal a bajnokságban, amit az 1979–1980-as évadban egy hatodik hely követett.
MUCHA József, az FTC hatszoros válogatott labdarúgója: – Csupán fél évet dolgozhattam együtt Friedmanszky Zoltánnal, ugyanis huszonhét évesen az általa kezdett fiatalítási hullám egyik áldozata lettem, még a keretből is kimaradtam. A sors fintora, hogy távozása után még háromszor szerepelhettem a magyar válogatottban. Ennek ellenére talpig úriembert, egy szakmailag jól felkészült edzőt ismertem meg személyében. No meg persze a Ferencváros egyik ikonját is tisztelhettem benne. |
RAB Tibor, az FTC hússzoros válogatott labdarúgója: – Tizenkét éves lehettem, amikor egy Gödöllőn rendezett iskolai atlétikai versenyen bemutattak Zoli bácsinak. Mondták, a Fradiban futballozott egykor, sok gólt rúgott, én meg nagy szemekkel bámultam egy igazi labdarúgót, amilyen én is akartam lenni. Tanfelügyelő, testnevelő tanár volt, azért lehetett ott azon a kis versenyen, de nem felejtem el azt az első kézfogást. Legközelebb már 1978-ban találkoztunk, amikor én is a Fradiban játszottam, és ő lett az edzőnk. Nem volt könnyű dolga, mert például 1979-ben ment el Bálint László, és Zoli bácsi fiatalokat próbált beépíteni, ami nem volt mindig zökkenőmentes. A tanári énje is megmaradt, voltak olyan feladatok, amelyeket a tornaórán csináltunk előtte, érződött, hogy másfajta közegből került a kispadra. Jó szívvel emlékezem rá. |
SZOKOLAI László, az FTC tizenkétszeres válogatott labdarúgója: – Fradi-legendaként tekintettem rá mindig, most is így búcsúzom tőle. Nekünk Albert Flórián volt az istenünk, de Flóri bácsi is emlegette: más is rúgott gólt az ő idejében, voltak nagyszerű társai – például Zoli bácsi. Nem láthattam játszani, de sokat hallottam arról, milyen elszánt, akaratos, gólérzékeny csatár volt. Edzőként is mindig tiszteltem, szomorú ez a nap, hogy elbúcsúzunk tőle, arra gondolok, hogy hosszú és csodálatos életet élt. |