Lábak és jegyek – Vincze András jegyzete

Ünneprontó nem szeretnék lenni, de... Az a baj a labdarúgóutánpótlás-konferenciákkal, hogy beszélni kell rajtuk a fiatal játékosok helyzetéről és a jövőjükről, holott – szerintem – a magyar futball jelenkori, igencsak áldásos helyzetében az lenne inkább a természetes, ha nem a szöveg, hanem a látvány domborodna ki, azaz már évek óta tizenhét, tizennyolc vagy huszonnégy esztendős magyar srácok koptatnák modern arénáink gyepét. Mi több, ehhez még azt is hozzáteszem, hogy igazság szerint nem az MLSZ elnökének kellene azt mondania, kvótarendszer bátorítsa az élvonalbeli klubokat, hogy az NB I-es csapatokban legalább két, ifikorból épphogy kilépő tehetséget játszassanak legalább egy félidőn át, hanem az lenne az üdvözítő, ha a klubokban az lenne módi, hogy a magyar futballisták mögött szerepelhetne két, baromi jó képességű külföldi...


Ünneprontó nem szeretnék lenni, de... Az a baj a labdarúgóutánpótlás-konferenciákkal, hogy beszélni kell rajtuk a fiatal játékosok helyzetéről és a jövőjükről, holott – szerintem – a magyar futball jelenkori, igencsak áldásos helyzetében az lenne inkább a természetes, ha nem a szöveg, hanem a látvány domborodna ki, azaz már évek óta tizenhét, tizennyolc vagy huszonnégy esztendős magyar srácok koptatnák modern arénáink gyepét. Mi több, ehhez még azt is hozzáteszem, hogy igazság szerint nem az MLSZ elnökének kellene azt mondania, kvótarendszer bátorítsa az élvonalbeli klubokat, hogy az NB I-es csapatokban legalább két, ifikorból épphogy kilépő tehetséget játszassanak legalább egy félidőn át, hanem az lenne az üdvözítő, ha a klubokban az lenne módi, hogy a magyar futballisták mögött szerepelhetne két, baromi jó képességű külföldi...

De ennek a történetszeletnek itt a vége, nem kezdek bele századjára is, hogy előttem miért sántít a „jaj, a légiós olcsóbb, mint a magyar játékos” kifogás, nem emlegetem, hogy a külföldről jött klubedző sohasem tud majd úgy és olyan érzékkel cserélni vagy meghökkentő posztra állítani játékost NB I-es meccsen, mint anno Verebes József, hanem most valóban örülök annak, hogy megmozdulni látszik valami.

Felizzott az akarat azzal kapcsolatban, hogy a fineszes megoldásokat megvillantani képes futballistatalentumaink kerüljenek a rivaldába. Nem baj az sem, ha a közeljövőben ismét ösztönzőrend­szer (vagyis nem csekély pénz) ad majd motivációt a szakmai módszerek kikristályosításához, az sem gond, ha vita kerekedik abból, hogy a „direkt magyarítás” jót tesz-e hosszú távon a focinknak – tök mindegy ez, ha legalább újra történik, pontosabban megint elkezdődik valami. Nyomatékot ad a reformszándéknak a konferenciahelyszín (Puskás Akadémia), a tehetséggondozásról értekező hozzászólok személye (nem mellékesen Marco Rossi szövetségi kapitány, Hornyák Zsolt vezetőedző, a pályára vitt lelkesedés, virtus, s született tehetsége kapcsán Gera Zoltán – de ebben a szűk jegyzetben lehetetlenség hosszúra nyújtani a felsorolást), és persze maga a terv, amelynek a lényege így foglalható össze: a magyar futballnak magyar játékosokra van szüksége.

Nem is szaporítanám a szót tovább, amondó lennék, nagyon jó, hogy azok, akik tehetnek a focijövőért, elmondták a véleményüket (szóval, talán mégsem akkora baj ez a „konferenciázás”), az is remek, hogy az MLSZ a profi futball legerősebb ösztönzését adja majd a jövőképhez – mert így újra él a remény, hogy nekünk, akik a lelátóról kiabálunk be a pályára, nem kell mást tennünk, mint figyelni a lábakat.

Mert fura módon kizárólag ezért indulunk a stadionok felé, és vesszük meg a jegyet a meccsre...

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!