NB I: amikor a Fradi bajnoki pontokat hagyott Újvidéken

A Ferencvárosnak nem sok alkalma volt bajnoki labdarúgómeccseken játszani Bácskában. Ilyen meccsekre csak a II. világháború alatt volt lehetőség, amikor a Délvidék egy része visszakerült a magyar állam fennhatósága alá. A királyi Jugoszlávia elleni villámháború után, 1941 májusában a Magyar Labdarúgó-szövetség úgy döntött, hogy a visszacsatolt délvidéki területek labdarúgóklubjait a lehető leghamarabb integrálja a magyar bajnoki rendszerbe, és a legmagasabb osztályban is biztosít egy helyet egy bácskai csapatnak. Az NB I-es tagságért vívott selejtezőt az UAC nyerte meg, így a kék-fehérek az 1941–1942-es idényt a magyar élvonalban kezdhették el.

A bennmaradásért folytatott küzdelemben nagyon fontos volt a Ferencváros elleni mérkőzés 1942. március 15-én. A találkozón történteket így idézi fel a Magyar Szó:

„Az akkor már kétszeres Közép-európai Kupa-győztesnek és tizenhatszoros bajnoknak számító FTC csapatában kilenc válogatott labdarúgó is szerepelt, a városi rivális Vojvodina játékosaival megerősített hazaiak azonban nem ijedtek meg nagynevű ellenfelüktől, és óriási meglepetésre a 47. percben már 3:0-ra vezettek a zöld-fehérek ellen. A gólgyártást a sóvéi sváb csatár, Welker József kezdte el, aki a 21. percben öt méterről vette be a vendégek kapuját, a 34. percben pedig Welker lefejelt labdája után a Szentes csapatától leigazolt Lendvai Károly bombázott tíz méterről Csikós kapujába. A mérkőzés előtt kissé elbizakodottnak tűnő pesti együttest alaposan megfoghatta a két kapott gól, a szünet után ugyanis ismét a kapujukban táncolt a labda: Mézes beívelése után Welker gurított a Fradi kapujának jobb oldalába. Háromgólos hátrányban azután a fővárosiak is elkezdtek focizni, ám erejükből már csak a szépítésre futotta, Lukács Ede és Sárosi György gólja ugyanis már csak szépségtapasznak bizonyult. A találkozó utolsó perceiben az FTC saját kapuja elé szorította ugyan ellenfelét, a szombathelyi születésű Mészáros István csapata azonban hősiesen védekezve megőrizte egygólos előnyét, és a végén 3:2-es sikert ünnepelhetett.”

Az évad végén az újvidékieknek sikerült kiharcolniuk a bennmaradást. Az UAC a világháború végéig, négy idényen át szerepelhetett a magyar élvonalban. A háború után a jugoszláv hatalom megszüntette az egyesületet, amely így 34 évig működhetett, összefogva az újvidéki magyarságot.

LABDARÚGÓ NB I
1942. március 15.
Újvidéki AC–Ferencváros 3:2 (2:0)
Újvidék, Horthy Miklós sporttelep, 6000 néző. Vezette: Újvári Ferenc
Újvidéki AC: Platz Ede – Csillag János, Avar Velykó, Hargitai Nándor – Máriás János, Zsoldos Lázár – Mézes Iván, Pálfi Béla, Lendvai Károly, Badics Pál, Welker József. Vezetőedző: Mészáros István
Ferencváros: Csikós Gyula – Rudas Ferenc, Tátrai Sándor, Nagy András – Polgár Gyula, Lázár Gyula – Lukács Ede, Sárosi György, Finta Károly, Kiszely István, Gyetvai László. Vezetőedző: Dimény Lajos
Gólszerző: Welker (21., 47.), Lendvai (34.), ill. Lukács (71.), Sárosi Gy. (76.)

A teljes cikket ide kattintva olvashatja el!