Zuglóban nőtt fel, a grundon kapta az „alapképzést”. Később a Ferencvárosban csak Mátrai Sándor volt gyorsabb nála. A Budai Spartacus egyik hazai meccsén a Dorog edzője, Buzánszky Jenő szúrta ki és vitte Dorogra, ahol hamarosan a meghatározó Karába, Szuromi Antal, Monostori Tivadar, Kertes László, Csóri László ötös fogat tagjaként az 1963-ban a bajnoki negyedik, vidék legjobbja együttes alapemberévé vált, igaz, amikor zuglói lakásukban a Fradi edzője, Mészáros József, Albert Flórián és Rákosi Gyula felkereste, hogy igazoljon a zöld-fehérekhez, álmai klubjába ment.
Született: 1942. április 19., Budapest Sportága: labdarúgás Posztja: jobbszélső Klubjai: Dorog (1962–1963), Ferencváros (1964–1968), VM Egyetértés (1969–1972), Lőrinci Fonó (1972–1975) Eredményei: VVK-győztes (1965), VVK-döntős (1968), BEK-negyeddöntős (1966), magyar bajnok (1967, 1968), MNK-döntős (1966), bajnoki második (1965, 1966) |
Első mérkőzése a VVK 1964–1965-ös kiírásában az AS Roma–Ferencváros volt, összesen 6 alkalommal lépett pályára a VVK-győztes együttesben, közte a Juventus elleni döntőben. A Manchester United ellen 2:1-re megnyert sorsdöntő mérkőzésen rúgott góljára így emlékszik: „Ahogy elhagyta a lábamat a labda, bevillant, ha ez kapura megy, gól. Be is akadt a ficakba. A szurkolók örömükben a Népstadiontól az akkori Gorkij fasornál lévő ÉDOSZ-székházig tolták a buszt.”
Az 1967–1968-as VVK-sorozatban döntős együttesben is öt alkalommal szóhoz jutott, később Lakat Károly edző Szőke Istvánnak szavazott bizalmat a jobb szélen. Karába az Egyetértésben folytatta, az egyesületet a vendéglátóipar tartotta fenn, a kor szokása szerint az oda igazoló labdarúgókat bérleményhez segítette.
A volt jobbszélső manapság is kijár a Fradi hazai mérkőzéseire, de unokája, a 12 esztendős Dávid játékát még nagyobb érdeklődéssel figyeli.
(A Karába Jánossal készült születésnapi interjúnkat a szombati Képes Sportban olvashatják.)