Amikor az FTC egy bírói ítélet miatt levonult a pályáról az MTK ellen

Az MTK mindössze 11, az FTC 13 gólt kapott az 1921–1922-es bajnokság 22 fordulója alatt, nem ígért tehát gólesőt a 20. forduló csúcsrangadója. Amely előtt a címvédő kék-fehérek hárompontos előnnyel vezették a tabellát (igaz, a Fradinak volt egy korábbról elhalasztott mérkőzése), a vendég FTC-nek tehát létkérdés volt a győzelem, ha azt akarta, hogy 1913 után ismét felüljön a hazai trónra. (Az első világháború alatt 1915-ben és 1916-ban nem hirdettek bajnokot, az MTK tehát sorozatban a hetedik aranyérmére hajtott.)

Ez volt az az idény, amelyben a két rivális klubban egyaránt maradandót alkotó Schlosser Imre MTK-sként fél távnál abbahagyta a futballt, és a Vívó és Atlétikai Clubban edzősködni kezdett, majd külföldön folytatta a szakmát – más kérdés, hogy 1925-ben a Wiener SC-ben reaktiválta magát, 37 évesen egy évet még a Fradiban is lehúzott, sőt 13-adszorra is bajnok lett, majd a Budai 33-ból 1928-ban végleg visszavonult.

A nem mindennapos pályafutása során 747 meccsen 1017 gólt szerző Schlossertől tehát nem kellett a zöld-fehéreknek tartaniuk, az idényt végül 24, illetve 25 góllal záró Molnár és Orth Györgytől annál inkább – a két csatár az MTK 60 góljából 49-et szerzett.

„Nem két klub, tradíciók ütköznek meg egymással a holnapi vasárnapon s a tradíciókból fakadó jellem- és stílkülönbségek. Az MTK angol játékmodora és az FTC magyar temperamentummal átfűtött harci szisztémája, amaz a maga szépségével, emez a lendületének teljességével. Fokozza az erők kifejtésének valószerűségét mindkét oldalon az a körülmény is, hogy a magyar labdarúgó-bajnokság izgató kérdése teljesen nyílt. Aki győz, azé a pálma. Dehát ki győz?”   – fokozta a kornak megfelelő pátosszal a meccs előtti hangulatot a Nemzeti Sport.

A Ferencváros elsősorban centerében, a Pityke becenévre hallgató Pataki Mihályban bízott, aki 16 gólig jutott 1921–1922-ben, amúgy pedig 17 éven át szolgálta egyetlen, hőn szeretett klubját, a Fradit. (Pataki feltűnő tulajdonsága volt, hogy remekül hegedült, ezért esős, hűvös időben fehér cérnakesztyűben futballozott, nehogy megfázzanak az ízületei... – de ezen a májusi vasárnapon emiatt nem kellett aggódnia.)

A győzelmi kényszerben futballozó zöld-fehér csapat a 25 ezer néző előtt lendületesebben kezdett,   „különösen a halfsora brillíroz. Szabó, Blum és Wilhelm újból és újbóli támadásra lendíti a csatársort. Az MTK ritkábban jut le csak az FTC térfelére, viszont azonban minden lefutása izgalmakat kelt, különösen, amikor Orth-hoz kerül a labda.”

A folytatásban kiegyenlítettebb lett a játék, a szünet után viszont alig több mint két perc alatt minden a feje tetejére állt. A 48. percben a következő történt:  „A második félidőben, kétperces mezőnyjáték után Lenkei lefut s a labdát az FTC kapuja elé centerezi a 16-os vonalon belül. Az FTC-védelem és az MTK belső csatárai a labdára futnak. Szabó rúgni akar, azonban az Orth oldalnyomásán elesik s négykézláb állva Orth újabb lökésére akaratlanul kézzel érinti a labdát, amely ilyenformán a teste alá gurul. Azok, akik jól látták a dolgot, szabadrúgást várnak az FTC javára, a bíró azonban... tizenegyest ítél. Az izgalom moraja fut végig a mintegy harmincezer főnyi közönségen és csak az látszik, hogy az FTC zöld dresszes játékosai összefutnak. Blum magyaráz a bírónak, aztán – képéből kikelve, halálsápadtan levonul a pályáról... Malaky, az FTC alelnöke kiszalad az MLSZ páholyából, ahol eddig nézte a mérkőzést, magyaráz, nyugalomra int, végre az FTC teljes csapata is bemegy az öltözőbe. Schreiner bíró és az MTK-játékosok várnak egy darabig, aztán ők is levonulnak. A közönség pedig háborogva, tapsolva, fütyülve csak vár, vár... s amikor már látja, hogy le kell tennie minden reményről, az esetet szenvedelmesen vitatva lassanként eloszlik.”

Kár, mert a Nemzeti Sport azt is elismerte, hogy ez az MTK–FTC rangadó (mármint az a nem egészen 48 perc, amit lejátszottak belőle) egyike volt a valaha volt legszebbeknek.

A történetnek természetesen a vendégek levonulásával nem volt vége. „Kérem, nem tehettem másként, Szabó elesett, kézzel érintette a labdát, amiért, persze, még nem járt volna tizenegyes. De amikor láttam, hogy a földön fekvő Szabó utánnyúl a labdának és maga alá gurítja, meg kellett ítélnem a tizenegyest...”   – nyilatkozta Schreiner Károly játékvezető.

Fodor Henrik, az MTK igazgatója higgadtan egy hasonló, korábbi esettel vont párhuzamot: „A tizenegyesről nem akarok beszélni, de azt hangoztatom és megállapítom, hogy az MTK–Deutscher FC mérkőzésen Prágában, amikor Kertész II kiállítása miatt csapatom le akart vonulni, én közbeléptem, Kertészt »kivágtam«, s az MTK játszott tovább... A többi az MLSZ dolga, nem a mienk...”

„Bennünket megöltek. Egy év megfeszített szorgalommal gyűjtött izom- és idegenergiája kárba veszett. Mert 11-est ítélni azért, hogy egy fellökött, földön fekvő ember kezéhez ért a labda gyilkosság”  – kesergett a mérkőzés másnapján Blum Zoltán, a Ferencváros csapatkapitánya, aki egyébként személyesen kérlelte (sikerrel!) a nagy rivális első számú sztárját, Orth Györgyöt, hogy ugyan, játsszon már ellenük, az MTK ikonja ugyanis éppen összeveszett klubja vezetőivel, és bejelentette, hogy a csúcsmeccsen nem hajlandó pályára lépni...

Általános volt a vélekedés, hogy a büntető jogtalan volt, a levonulás viszont megmagyarázhatatlan. A Fradi-tábor persze győztesként ünnepelte a meccset félbeszakító kedvenceket, a szurkolók a játékosok Hungária útról az Üllői útra induló kocsijai elől kifogták a lovakat és maguk vontatták Tóth Potyáékat egészen hazáig.

Az sem segített lecsillapítani az indulatokat, hogy eredetileg nem is Schreiner, hanem Iváncsics Mihály fújta volna a derbit, és az utolsó pillanatban bejelentett változtatást nem sikerült megnyugtatóan megindokolni. Akárhogyan is történt, végül a zöldasztalnál dőlt el, ki lesz az 1921–1922-es NB I-es idény bajnoka.

A fegyelmi bizottságban maga a nagy Hajós Alfréd, első olimpiai bajnokunk, a később válogatott labdarúgó, játékvezető, majd szövetségi kapitány elnökölt, és a következő ítéletek születtek: Blum Zoltánt felmentették, az FTC csapatával szemben megállapították a levonulás tényével elkövetett sportszerűtlenséget, de egyúttal azt is, hogy   „a csapat tagjai ellenállhatatlan kényszer hatása alatt hagyták ott a pályateret, ennek folytán felmenti őket, valamint magát az FTC-t is”.   Mattyók Aladár alelnököt azonban a csapat levonultatásáért a 47. § alapján, a 3. § értelmezésével három hónapra, 1922. szeptember 9-ig felfüggesztették egyesületi tisztsége gyakorlásától.

Az MLSZ intézőbizottsága pedig – ahelyett, hogy a 48. perctől előírta volna a mérkőzés folytatását vagy újrajátszást rendelt volna el, a levonulás miatt 0:0-val az MTK javára írta a találkozó két pontját.

Nem véletlenül fakadt ki az ítélet után az egyik fradista érzelmű jelenlévő:   „Éljen Schreiner úr! Az 1921–1922. évi bajnokság győztese!”

EMLÉKEZTETŐ
MTK–Ferencváros 0:0 – a 48. percben félbeszakadt
1922. május 28., Budapest, NB, 20. forduló
Hungária út, 25 ezer néző, vezette: Schreiner
MTK: Kropacsek – Mándi, Kovács II – Kertész II, Vágó A., Weisz L. – Senkey II, Molnár Gy., Orth, Siklóssy, Opata. Edző: Herbert Burgess
FTC: Csajka – Takács I, Hungler II – Wilhelm II, Szabó J., Blum – Hungler, Schwarz, Pataki, Obitz, Tóth-Potya. Edző: Kovács János