Népsport: nyolcvan esztendeje született a hűség kapusa, Szarka Zoltán

Összesen 245 mérkőzésen állt a Haladás kapujában, beleértve az időnként becsúszó másodosztályú éveket is. A Népsport osztályzatai alapján Szarka 1968-ban kapott 7.82-es átlaga a kapusok között nyilván felülmúlhatatlan örök első helyet ér, az osztályzatok immár 55 éves történetében egyedül az első évben 7.85-öt virító ferencvárosi Rákosi Gyula tudott nála is jobban végezni. (De Szarka 1967-ben is 7.43-mal, 1969-ben pedig 7.41-gyel zárt, az öröklistán ezek is ott vannak a legjobb harmincban!) Pusztán érdekesség, hogy a ferencvárosi Varga Zoltánt októberi „disszidálása” után a Népsport szerkesztői az 1968-as rangsorból egyszerűen törölték, mintha nem is létezett volna...

Hogy milyen ember volt Szarka Zoltán? „Türelmes volt, visszafogott, nem tolta magát az előtérbe –  csak igazi klasszisok, igazi emberek képesek ilyesmire. Nem sürgette az időt akkor sem, amikor leigazolta a Haladás (1961), s a felkészülés során szerzett sérülése miatt hónapokig kellett várnia arra, hogy bemutatkozzon a csapatban  ” – írta róla hat éve nekrológjában Malonyai Péter kollégám.

Miután bemutatkozhatott a korosztályos válogatottakban és 1962-től már megmerítkezett az NB I klasszisoktól hemzsegő sűrűjében, kivárta sorát az olimpiai válogatottnál is. Állítólag azért nem lehetett ott a tokiói olimpián, mert akkor éppen az NB I B-ben védett, és onnan azért mégsem akartak senkit behívni. Az A-válogatottban egyszer sem kapott lehetőséget, pedig jobb kapus volt egyik-másik poszttársánál, aki a gólvonal elé állhatott. De arra is rendkívül büszke volt, hogy Szombathelyről egyáltalán számontartották, hiszen „ahhoz egyenletesen jó teljesítmény kellett”.

„Kizárólag tényként szögezzük le, hogy Szarka Zoltán, a Haladás kitűnő kapuvédője, aki két héttel ezelőtt első számú tartalék volt Fatér mellett, a magyar győzelemmel végződött Magyarország – Szovjetunió mérkőzésen, Moszkvában egyetlen gólt sem kapott. Pedig a Luzsnyiki-stadion 103 000 nézője, a televíziónézők milliói is igazolják, hogy Szarka Zoltán ott volt Moszkvában, a kispadon. Becsületesen végigülte a 90 percet, miközben »kapustársa«, a diósgyőri Tamás még a legedzettebb, vasidegzetű szurkolók idegeit is felborzolta ...” – írta például a cseppet azért elfogult Vas Népe a 3:0-s vereségünkkel és kiesésünkkel végződő 1968. májusi szovjet–magyar Eb-negyeddöntő után.

Répcelaki családba, de Csornán született, tizenhat évesen, 1958-ban a vasi megyeszékhelyen a Szombathelyi Dózsa csapatában lett először igazolt labdarúgó, 1961-ben innen került a Haladáshoz, ahol 19 éven át védett. Klubjával legnagyobb sikere az 1975-ös Magyar Népköztársasági Kupa-döntő, amelyben a kor verhetetlen csapata, az Újpesti Dózsa 3–2-re megverte a Halit, ám az ellenfél bajnoki aranya miatt ez is KEK-indulást ért. Más kérdés, hogy a következő idényben (amelyben a Hali derekas teljesítménnyel hetedik lett), már 33 évesen kevesebb lehetőséget kapott, Sárosi László vezetőedző valamiért nem bízott benne. Igaz, a riválisaiban sem: „Kulcsproblémának tartja, hogy a Haladásnak nincs igazi kapusa. Pedig Pálinkás, Kenesei, Szarka és Békei is ott van Szombathelyen. De egyikük sem megbízható”  – írt az egyébként éppen remeklő csapatról és edzőjéről a Népsport.

A város másik klubjában, az akkoriban a másodosztályban meghatározó, de feljutni valamiért sohasem tudó vagy akaró Sabariában vezetett le, negyven felett, 1983-tól még két idényen át játszott ott, majd 1988–1989-ben a burgenlandi tartományi bajnokságban szerepelő SC Nikitsch (magyarul: Füles) együttesénél keresett egy kis pénzt, és 51 évesen fejezte be az aktív sportot. És el ne felejtsük, kell a teljes pályaképhez, hogy védett Sárváron, valamint Bőben is.

Miután 1968 októberében Mexikóvárosban a Japán elleni 5:0-s olimpiai elődöntőben lehetőséget kapott dr. Lakat Károly szövetségi edzőtől      („Cseréltünk: a 75. percben Fatér helyére Szarka állt be. Az utolsó negyedórában már könnyedén játszott csapatunk” – írta a Népsport), ő lett Szombathely és Vas megye első, sokáig egyetlen ötkarikás bajnoka.

„A város vezetése ezt különösebben nem díjazta sem évfordulókon, sem egyéb téren. Lehet, hogy kissé furán hangzik, de a megye erre jobban odafigyelt. Az országos elismerés pedig tiszteletdíj formájában csak az 1990-es évek közepétől realizálódott” – mondta tárgyilagosan egy késői interjúban, de szavaiban nincs keserűség, az élet, a szombathelyiek szeretete ugyanis sokszorosan kárpótolta az esetlegesen elmaradt elismerésekért.

Így például az 1996 végén alapított Vasi Halhatatlanok Klubja első három tagjának egyike lett az olimpiai bajnok, sárvári születésű birkózólegenda, Hegedüs Csaba és a világbajnok súlyemelő, Tóth Géza mellett, 1986 és 2015 között a Haladás kapus- és utánpótlásedzője volt. Igaz, egy 2009-es interjúban kendőzetlenül beszél arról, hogy egy megjegyzése („Kevés az edzés, több kellene, mert nincs kondija a csapatnak”) miatt rövid időre kitették nemcsak a szakmai stábból, hanem az öltözőből is. De bőven hatvan felett dolgozott a helyi női klubnál, a Viktóriánál és az Illés Akadémián is. Mások mellett az ő keze alól került ki a 108-szoros válogatottságig jutó Király Gábor és az ugyancsak válogatott Rózsa Dániel is.

Fia, ifjabb Szarka Zoltán a mezőnyben futballozott, 1981-ben 17 évesen jobb oldali védőként mutatkozott be az éppen Palicskó Tibor által irányított Haladásban, ahol öt évet töltött, majd alacsonyabb osztályú és a vasiaknak már-már kötelező ausztriai kitérők után egy súlyos Achilles-ín-sérülés miatt már 32 évesen kénytelen volt befejezni a futballt. Játékvezető lett, nem is akármilyen, 2000-ben ő vezette a Szabad Föld-kupáért kiírt mérkőzést, ezután egy évre bekerült a FIFA-keretbe, 2006-ig dirigált a pályán, majd az MLSZ ellenőre lett.

Szarka Zoltán keresztfia Németh Gábor, aki a Haladás mellett védett például a Ferencvárosban, a Vasasban és a Honvédban is, unokája pedig a 29 éves Lévay Gergely, aki szintén megfordult a Haladásban, jelenleg a Répcelak kapusa.

Egy héttel Szarka Zoltán 70. születésnapja előtt nyerte meg 2012. augusztus 5-én Pars Krisztián Londonban a kalapácsvetést (és lett ezzel Vas megye második, egyben első egyéni olimpiai bajnoka) – az ünnepelt Szarkát ezután terjesztették fel a Szombathely díszpolgára címre, amit még abban az évben meg is kapott. Répcelak sem maradt adós, ott is díszpolgár lett.

Aztán 2015 tavaszán nagy műtéten esett át, pedig még ekkor, túl a hetvenen is rendszeresen képezte a 10-11 éves Vas megyei kapuspalántákat. Már súlyos beteg volt, amikor a 2015. novemberi, Norvégia elleni hazai Eb-pótselejtező másnapján Király Gábor meglátogatta és átadta neki a visszavágón használt teljes felszerelését.

Hat éve, 2016 áprilisában hunyt el, 2018 decembere óta a nevét viseli a répcelaki sporttelep, két éve utcát neveztek el róla Szombathelyen, a Király Gábor Nemzetközi Kapusiskola, amelynek stábja szinte teljes egészében nála nevelkedett, továbbra is ontja a tehetségeket – talán elég, ha a maiak közül Veszelinov Dávidra, a DAC kapusára gondolunk.