NB I: gyerekként focicipője sem volt, tehenekre vigyázott a Fehérvár új igazolása

Lirim Kastrati két bátyjával nehéz körülmények között nőtt fel, édesapjuk napi 12 óra munkával 15-20 eurót keresett, ebből kellett eltartania családját. A Fehérvár labdarúgója szeretett focizni, de arra sem volt lehetősége, hogy edzésre járjon, saját futballcipője sem volt. A 23 éves koszovói támadó falujában élt egy futballedző, aki a szomszédos városban edzősködött és felajánlotta neki, hogy hétvégente játszon a csapatban, hét közben pedig nem kellett edzésre járnia.

„Akkoriban úgy néztek ki a napjaim, hogy reggelente iskolába mentem, majd suli után a falu szélén vigyáztam tíz tehénre sötétedésig. Állandóan a hétvégéket vártam, mert akkor tudtam focizni menni, de próbáltam hasznosan tölteni azokat a délutánokat is, amikor a tehenekre kellett vigyáznom, ezért nagyon sokat futottam azokon a dombos területeken, ahol az állatok legeltek. A futás volt az én napi edzésem. Körülbelül egy éven keresztül teltek így a napjaim, hét közben iskola és munka, hétvégente pedig foci” – mondta Lirim Kastrati a molfehervarfc.hu-nak.

A Legia Varsótól igazolt támadó később lehetőséget kapott rá, hogy a fővárosban, Pristinában játsszon, de az edzések három órányi buszútra voltak lakhelyétől, így napi hat órát buszozott, ráadásul a buszjegy 10 euróba került, amit édesapja keresete nem tudott fedezni.

„A szüleim nem adták fel, volt, hogy rokonoktól, barátoktól kértek kölcsön azért, hogy én Pristinába tudjak utazni edzésre. Tisztában voltam azzal, mekkora áldozatot hoztak a szüleim értem, ezért minden edzést rendkívül komolyan vettem, sosem csaltam el egy fekvőtámaszt sem, vagy ha futni kellett, nem vágtam le a köröket” – húzta alá Lirim Kastrati, akire még 15 éves kora előtt figyelt fel az albán Shkëndija korosztályos együttese, amikor két gólt és két gólpasszt szerzett ellenük. A tiranai akadémiára 15 évesen teljesen egyedül költözött, de boldog volt, mert a szüleinek nem kellett rá költeniük az összes pénzüket, emellett tudta, hogy a labdarúgás az egyetlen lehetősége, hogy kiszakadjon a szegénységből. Ekkor havi 50 eurót kapott családjától, melyet étkezésre és akadémiai szállásra fordított. A tiranai akadémián töltött három éve alatt néhány felvétel is készült róla, amikből összevágott egy videót, melyet minden cél nélkül töltött fel YouTube-ra, de ennek köszönhetően megtalálták a menedzserek is.

„Az egyik menedzser, aki a legkitartóbb volt, megígérte, hogy minden szükséges dokumentumot elintéz nekem Horvátországban, így kerültem a Lokomotiva Zágrábhoz. Az első edzés után az elnök odajött hozzám és közölte, hogy félprofi szerződést tud ajánlani nekem. Megmondom őszintén, nem is érdekelt az összeg, örömmel fogadtam el a lehetőséget. Az volt a fontos számomra, hogy futballozhassak. Sajnos az első három hónapban adminisztrációs okok miatt nem léphettem pályára a bajnokságban. Ez azonban nem szegte a kedvemet, naponta háromszor mentem edzeni a konditerembe, emellett kétszer edzettem együtt a csapattal minden nap, esténként pedig egyedül futottam. Nehéz időszak volt számomra, de nem adtam fel. 2017 nyarán igazoltam a Lokomotivához, de csak fél évvel később, 2018 februárjában léphettem pályára először. Első profi meccsemet az NK Istra ellen játszottam, nem ment rosszul a játék, de kikaptunk 1–0-ra. A következő meccsem a Dinamo Zágráb elleni idegenbeli bajnoki volt, melyet 4–1-re megnyertünk. Kiharcoltam egy tizenegyest és szereztem két gólt, ez volt a Lokomotiva történetének első bajnoki győzelme a Dinamo otthonában. Sosem felejtem el azt a meccset” – húzta alá Lirim Kastrati, akinek pályafutását ez után a Dinamo Zágráb is követte és végül 2020 telén le is igazolta, de a tavaszt még a Lokomotivánál töltötte kölcsönben. Az évad végén viszont bekerült a kiírás álomcsapatába és a 2020–2021-es idényt már a Dinamónál kezdte.

„Az első néhány hónap nagyszerű volt, sokat játszottam, jól is ment a játék, de aztán a szezon második felében már kevesebb lehetőséget kaptam, amivel természetesen nem voltam kibékülve. Jeleztem a vezetőség felé, hogy amennyiben nem számítanak a játékomra, akkor engedjenek el, mert fiatal vagyok ahhoz, hogy a kispadot koptassam. Végül jött a Legia Varsótól egy olyan ajánlat, amellyel a klub is és én is jól jártunk, így Lengyelországba igazoltam, azonban ott sem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem” – mondta a koszovói támadó, akinek nyáron több megkeresése is volt, de a fehérvári volt számára a legszimpatikusabb, szerződtetése előtt pedig Sallói István sportigazgató és Michael Boris vezetőedző mellett korábbi csapattársával, Myrto Uzunival is beszélt, hogy kikérje véleményét a magyar bajnokságról és a Fehérvárról.

„Azóta áttanulmányoztam a klub történelmét, tudom, hogy milyen remek eredményeket ért el a székesfehérvári csapat, büszke vagyok arra, hogy ennek a klubnak a mezét viselhetem. Már az első néhány nap után meggyőződtem arról, hogy jó döntést hoztam, amikor a Vidi ajánlatát fogadtam el. A körülmények kiválók, a csapattársak gyorsan befogadtak, az edzések minősége és színvonala is nemzetközi” – húzta alá Lirim Kastrati, aki feleségével és öt hónapos kislányával költözött Székesfehérvárra. A koszovói támadóért pedig egész szülőfaluja szurkol. horvátországi debütálását például egy nagy kivetítőn nézték a település központjában.

A teljes interjú ide kattintva olvasható el!